Pár nap múlva egy nagy ünnep előestéjén a spirituális csoport tagjai vacsorázni mentek. Hazafelé az úton asszonya megkérdezte a férjét, - mikor mondjuk meg édes anyám-asszonynak? -- Hamarosan, kedvesem, hamarosan. Édesem, Mairám, anyámasszony nagyon boldog lesz majd.
Ezután szédítő gyorsasággal peregtek az események. egy este a csoport találkozóján a férfit elfogták és elhurcolták. Nagyon megkínozták, pedig soha nem tett semmi rosszat senkinek! Egyetlen nagy "bűne" a származása volt! Bekövetkezett egy borzalmasan megrázó, szörnyű esemény is, a keresztre feszítés. A kereszthalálával a jóságos férfi megmutatta az embereknek a kereszt szörnyű, de felemelő misztériumát.
"A keresztet fel kell venni! Kínok véres verejtékével, összeroskasztó súlyát cipelve fel kell hurcolni a golgotára, hogy testünket, a bűnöknek és szenvedélyeknek, a halálnak ezt a rabszolgáját rajta megfeszítsük, mert csak a megfeszítés után következik el a végső szabadulás, a Feltámadás!" /Szepes Mária magyar írónő/
Nappal volt a kereszthalál alatt, de éjszakai sötétség borult a városra, még a Nap, a Jóisten Szeretete is gyászolta azt a Jó embert, aki maga volt A SZERETET. amikor levették a keresztről a fehérruhás zsidó barátok" elvitték Őt, hogy a vallásuknak megfelelően megadják neki a végtisztességet. Felesége, Édesanyja és a gyermekei iszonyú lelki kínokat szenvedtek el, amikor látniuk kellett, hogy nagyon szeretett hozzátartozójukat kínozták, korbácsolták, gúnyolták és keresztre feszítették. A rokonok és barátok támogatták a roskadozó Édesanyját és Feleségét, akiknek alig volt már jártányi erejük. Fájdalomtól eltompult érzékekkel és gondolatokkal roskadtak le otthonukban. Erejük most már elhagyta őket. Iszonyúan fájt a szívük a megölt kedves férj, édesapa és fiú miatt. Ilyen borzasztóan "elesett" állapotban még Arámi, az édesanya sem vehette észre, hogy Fia felesége mennyire nerhezen tudja leplezni gyönge fizikai állapotát, rosszulléteit, és azt
hogy milyen hatalmas le4lkierővel tartja magát.
Másnap a sziklasírhoz mentek abba a szépkertbe, amely Joseph tulajdona volt. Mélységes szomorúsággal álltak a sír előtt. A bánat keserve letaglózta értelmüket és szívüket. Leborulva imádkoztak az alkonyat beálltáig. Harmadnapon már hajnalban a sírnál voltak. Megdöbbenve látták, hogy a nagy kő el van mozdítva a sír bejárata elől. Arámi berohant a sírba és kétseégbeesve látta, gofy Fia teste már nincs ott. A halotti lepel és a kendő szépen összehajtogatva ott van a kőpadkán. Arámi az arcához szorította fia halotti leplét. Könnyei patakként omlottak mély fájdalmában. Eszébe jutott az Angyallal való találkozása. Vállalta akkor a nagy veszélyt is Isten Gyermekéért - amely a szidók törvényei szerint nagyon súlyosak voltak egy olyan leány számára, aki egy másik férfi menyasszonyaként teherbe esett, - de nem attól a férfitól! Gyengéden elmosolyodott a kedves emléktől, amely most a szívét símogatta lágyan. Milyen kifürkészhetetlenek és rejtélyesek Isten Útjai!