ZSAZSA   MARAD

    Egy nyári késő délután néma csendjében rohan be az udvarról az unokám és adja hírűl,hogy a kapuban mocorgást hallott és nyüszítést,menjünk gyorsan és nézzük meg mi az.   Kinyitottuk a kaput és egy gömbölyű,hosszú fülü,fekete kis gombóc kutyakölyök ugrándozott és igyekezett bejönni.Valaki nem rég hagyhatta szándékosan itt.A gyereknek annyira megtetszett ahogy kérdően csillogó szemekkel nézett rá,azonnal ölbe kapta és rohant az anyjához,hogy a kis kutya direkt hozzánk jött,hogy fogadjuk be. Persze nem kellett sok bíztatás,mert mindannyian bolondulásig szeretjük az állatokat. A kis kutyákat pláne.Így a kutyus maradt.Hosszúszörű cocker spaniel volt. Azonnal következett a fürösztés,melynél a gyermek feltétlenűl asszisztált,majd elvitték beoltatni és féregteleníteni az állatorvoshoz... Én maradtam késziteni a helyet ahol majd otthonosan érzi magát.A gond csupán annyi volt,hogy az udvart teljesen át kellett rendezni,mivel a kora tavasszal vásárolt csirkék már annyira megnőttek,hogy  nemsokára elkezdik a tójást,de amíg megnőttek a gyepes udvarban nagy kárt tettek.A szép egyenletes füvet gyökerestől pusztították és idejét láttuk külön keríteni őket.,ha meg akarjuk védeni a gyepet.Csupán két paraszt fajta maradt külön,mert ezeket bántalmazták a többiek és ezek voltak a gyermek kedvencei.Sokat elídőzött mellettük,etette ,terelgette,vagy  csak távolabb leült és követte mozdulataikat.Ezek az előző kutyák oljában leltek tanyára,mely tágas volt,levegős,egy valamikori kisebb gabonaraktárból volt átalakítva,mivel a nagytestü   kaukázusinak férőhely kellett.Dróthálos ajtóval zártuk,hogy ne csatangoljanak ők se a gyepes udvaron.Kilakóltani őket már nem lehetett,így az ujonnan jött kis  kutyának egy nagy ládából sikerült házikot rögtönözzek.A láda oldalára ki kellett akasztani a „cégtáblát” később Zsazsa  felirattal..Hogy miért nevezte Zsazsának sosem kérdeztem,de ez lett a neve.

Tovább minden ment a maga rendjén.A kutyus is szépen fejlődött,pajkos lett értelmes és játékos.Nem vettünk észre semmi elmarasztalhatót viselkedésében egészen a János Vitéz   napokig.Felkerekedtünk mi is hogy a Savoy – kastély  kertjében részt vegyünk a város nagy ünnepségén,minden bohóságon amivel a gyermekeket csalogatták: óriás csúzda,körhinta,  óriáskerék, kis állat kiállítás és fagyi meg vattacukor a végtelenségig. Belefeledkeztünk a szórakozásba és az örömteli gyermekzsivalyba,pláné mikor lovagolt is a kis pónin. Mire haza értünk jól beesteledett.A baromfiak elültek,csak a két törpe csirke háza volt  üres..Keresgéltük, de nem találtuk sehol. „ Majd előkerülnek” – mondtam s abbamaradt minden további kutatás. Reggel azonban a bejárati lépcső előtt volt kinyújtoztatva a két csírke és mellettük diadalmas fejtartással Zsazsa hasalt.Ki gondolta volna,hogy ilyen hamar  feltőr érzéseiben a vadászösztön,hiszen a cocker spanieleket kacsákra és nyúlakra képezik ki. Diadalmasan bizonygatta tettét és várta az elismerést..Igen ám,de a gyermek mikor meglátta őrűlt sírásba kezdett,síratta az ő különösen kedvelt és szeretett törpe „ kukullóit”. Rátámadt a kutyára,  ütlegelni kezdte és az mint aki érzi,hogy rossz fát tett a tűzre ,nem szabadkozott. A nagy zajra kijött a lányom is és mindannyiunkban nagy volt a döbbenet.A gyermek beszaladt és néhány pillanat után jött a nagy szabóollóval a kezében,csattogtatta,hogy az anyja vágja le a kutya fejét,fájjon neki is. A végső döntést a lányom hozta meg.Felmérte,hogy a kutya nagyon figyelmes,minden mozgást akár az udvaron,akár az úton előre jelez.Mi voltunk a figyelmetlenek,mert nem zártuk be a csirkéket : ZSAZSA MARAD !!