Szabad idejét -- itt a gyárban-- ki-ki  arra használta , ami éppen tetszett neki , volt , aki aludt egy enyhébb sarokban, volt aki céltalanul csatangolt, de volt olyan is akit érdekelt a kohászat, és belekóstolt a munka folyamatokba, ugyanis a propaganda gépezet az mükődőtt, mert minden  ötven -száz méteren ki volt függesztve nagy betükkel :Szakképzett és szakképzetlen  munkásokat alkalmazunk.Különösen szépen beszéltek azokkal a katonákkal , akik közel álltak a leszereléshez--igy velünk is. Ezeket  megpróbálták  minden eszközzel  ott marasztalni, akár egy hónapi fizetést is kiadni előre-- azt viszont elfelejtették megmondani , hogy ez a pénz,  tulajdonképpen , elkövetkező évi  szabadságpénzük. Egy héttel leszerelésük  után kellett munkába állniuk. Akik csak a pénzt látták az egészből, azok között volt néhány , aki ott maradt, de hogy meddig birta a az elviselhetetlen , hőmérsékletet  és az óriás kanalat ,azt tudom. Olyan is akadt aki felvette a pénzt, és soha nem jelentkezett munkára.

            Ha olyan kedvem támadt , én is elmentem bámészkodni, beszélgetni a fiatalabb munkásokkal, sőt megismerkedtem egy  középkorú müvezető mérnökkel is. Illésnek , vagy Iliesnek hivták, nem tudom , egyformán beszélte mind a két nyelvet, román volt vagy magyar , teljesen mindegy. Ennek az embernek volt egy hobbija , nagyszerüen sakkozott,  s ha talált tizenöt húsz  sakkozni szerető partnert akkor szimultánra vállalkozott velük. Egyetlen kikötése volt , hogy a játszótárs, akkor lépjen amikor ő is az asztalnál van. Kevesebb mint egy óra alatt mindannyian elvéreztünk. Legutólsó , aki még tartotta magát a görög volt, ő se  sokáig. Látszott rajta , hogy ideges , és azonnal revansot kért, mert egyáltalán nem volt hozzászokva a vereséghez. A mérnök felkinálta , hogy válasszon szint , de ez csak egy gesztus volt részéről, mert röpke tiz perc  után  megnyerte húszonegyedik játszmáját is . Görög barátomnak , meg felhivta a figyelmét , hogy érdemes lenne a sakkal komolyabban foglalkoznia. Ő csak mosolygott , és azt mondta: --nekem a kártya  az igazi játék --pénzbe! Illés erre csak azt mondta :-- Nem cserélem az észjátékot a hazárd játékra. Mindketőjüknek igazuk volt.

            Illés mérnök , ezeket a játékokat egyébbre is felhasználta, sok mindent megtudott  a partnerektől, és sok mindent elmesélt a kohászatról. Különösen összpontositott azokra , akiknek szándékukban állt ott maradni. Bár nagyon szerette munkáját,  kötelességének tartotta  a kohászjelöltek figyelmét felhivni a kohászat veszélyeire is. Ebédszünetben  mindig meglátogatta embereit, ée gyanutlanul , megfigyelte, hogy  ki mit eszik. Ha ugy ítélte meg , hogy egy -két munkása  gyengébb kaját eszik-- és ilyen mindig akadt a fiatalok között-- pénzt vett elő és elküldte , hogy vegyen valami tartalmasabb kaját ,  mert szerinte marmaládés kenyéren vagy olajos kenyéren , nem lehet kohászkodni. Amikor néhány  társamban  tulbuzgott a kohászat iránti kedv, és az ott maradás gondolata.-- megmagyarázta: aki nincs  hetven-nyolcvan kiló, és aki nincs megszokva  a nehéz fizikai munkával, a magas hőmérséklettel,annak eszébe ne jusson ottmaradni, akinek meg van más szakmája , mestersége , az csak folytassa azt, vagy bármi mást , mint a kohászatot, mert aki nem elég erős,, és edzett, netán nem táplálkozik rendesen, annak hamar a tüdejére telepszik a  szmog, megtizedeli fizikai erejét a nehéz munka, és rövid tiz-egynéhány év után a föld alá kerül. Igy mondta , ilyen kegyetlen egyszerüséggel, hogy mindenki számára érthető legyen, majd hozzátette:--amiről most beszéltünk , az köztünk marad. A beszélgetés nyomán , jónéhányan visszakoztak a kohászattól.

            Eljött az idő , amikor számolgatni kezdtük, hogy hány napunk is van leszerelésig. Elméletileg , két hetünk lett volna még, de itt az elmélet túl gyakran, és nagymértékben eltért a gyakorlattól, igy a hátralévő elméleti két hetünket, nem vettük tul komolyan , csak annyira , hogy megállapitottuk , akár leszerelünk két hét mulva , akár nem ,  egy pohárka rumot, konyakot megérdemlünk hazafelé menet, egy hangulatos kis cukrászdában.