Be is melegedtem jól, és kimondottan élveztem a játékot. Ekkor lépett be kapitányom -- és ahogy néztem egyáltalán nem rózsás hangulatban.El is veszi az ütőt a kollégától és már űti is a labdát nekem , keményen, szinte mérgesen. Én meg csak a magam módján mindent visszaadok , és nagy ritkán megengedek magamnak egy-egy huzást is... Én ugyanis a játékot mindig is játéknak tekintem, és nem vesztem el a fejem , ha nyerek , s még kevésbé , ha veszitek. De úgy látszik , hogy nem mindenki van igy ezzel, kapitányom  egész biztosan nem , mert felszólit , hogy  játszunk egyet komolyan! Játszunk mondom-- magamba arra gondoltam , hogy eddig sem röhécseltem játszma közben-- és kezdődőtt a játék. A kapitány kimondottan jól játszik, de egy valamiről elfeledkezett , éspedig arról , hogy ő túl van az ötvenen , én meg innen a húszonötön.Ennélfogva nekem nem okozott különösebb gondot , hogy megverjem. De  ő ezt nem tudta lenyelni , és fel tett nekem egy költői kérdést--Megtudsz verni még egyszer? Nem tudtam mit válaszolni, mert a kapitányom arca egyre vörösebb lett, és nagyon látszott rajta , hogy mennyire ideges. Én csak játszottam nyugodtan könnyelmüen, és elhatároztam , hogy leadom neki a szettet , ha csak ennyi hiányzik a boldogságához. Igen ám , de kapitányom  ekkor már  olyan dühös volt , hogy nem tudta koordinálni  játékát , emiatt, hibát hibára halmozott, és a legjobb indulatom ellenére sem tudtam elveszteni a mérkőzést. Tulajdonképpen ő verte meg saját magát. A játszma végén a földhöz csapta az ütőt és szó nélkül elviharzott.

           Ezután  abbahagytam én is a játékot, és baráti beszélgetést kezdeményeztem  görög kollégámmal, akiről tudtam , hogy ezen a napon is kint volt a  vasutfelújitásnál. Barátom mosolyogva jegyezte meg , hogy a mai nap sem kedvezett a kapitány kártyaszerencséjének --sőt a többi kártyásnak sem -- mert újabb pénzösszegek  vándoroltak zsebükből  barátom zsebébe--ezért most  szörnyen dühös rá , és egyáltalán nincs kizárva , hogy tovább küldi valahova.

           Kissé sajnálni kezdtem a fiút, mert még alig érkezett  ide , máris kifelé áll a szekere rudja. Egyébként  meg úgy tudtam , hogy ennek az alakulatnak , nincs több kihelyezett munkapontja , ahol barátom még nem volt. De  ő , ebből igazán nem csinált problémát , hisz az egész élete egy utazás volt.

           Este a vacsoránál furcsa fényt fedeztem fel Kati szemébe., amit azonnal  úgy forditottam le  magamnak, hogy "itt az idő most vagy soha"., mert egy olyan kellemetlen gondolat cikázott át az agyamon, hogy megtörténhet , hogy engem is elhelyeznek. Lassan kedvetlenül nyeltem a falatokat -- huztam az időt , hogy a végére maradhassak, és válthassak néhány szót Katival.

            Mindent egy lapra tettem fel, amikor  szedte lefelé előlem a tányért, megfogtam a kezét--ekkor már senki nem volta környéken Rizin kivül-- és németül mondtam neki , hogy most már nem tudok várni, most már egyek kell , hogy legyünk.Nagy szemeket meresztett rám, tettetett haraggal dorgált, de nem igyekezett elvenni  kezét kezemből. Aztán odanézett Rizire, és ugyanazt mondta, amit Rizi , jó két hónappal korábban: Eredj feküdj le , mert ez a fiú , ma éjszakára az enyém , ez a bitang, aki mindent tud rólunk , mert mindent értett  amit mi itt beszéltünk--  és csak most árulta el magát. Mind a ketten nagyot nevettek és tovább csicseregtek németül, mindaddig amig Rizi el nem tünt a balfenéken.

            Kati szobájának bútorzata  teljesen megegyezett a Riziével, csak itt a szinek egy kicsit élénkebbek voltak, világosabbak mintha  jobban idomultak volna Kati egyéniségéhez . Mert Kati  játékos is volt ,  amikor megakartam ölelni , futni kezdett ott ahol , lépésben is nehéz volt elmenni .Szinte beszorult az asztal és a  kanapé közzé , és igy már könnyü zsákmánynak bizonyult. Kati elvárta,hogy   erőszakkal teritsem le a kanapéra , érezni akarta , hogy meghóditották--pedig ő hóditott meg mindenkit-- hogy uralkodnak felette , és csak azután  volt hajlandó  kibontakozni ruháiból, meg nyilni  a szerelem parancsa előtt , és teljes odaadással  eljátszani  a szerelemnek ezt  a többfelvonásos játékát. Szerinte  mindez része  ennek  a játéknak-- amit hajnalig bizonyitott is.

            Másnap , reggel a forgatókőnyv szerint Rizi jegyezte meg , hogy a ruhaszárotó kötél mozgásban volt az éjszaka. Kati erre azt válaszolta  hogy : ő volt a százötvenedik. Először  nem hittem a fülemnek , és megkérdeztem Rizit --Ez igaz?-- Ha nem hiszed , kérd el a füzetét, névszerint fel van irva mindegyik.

--És a te füzeted?--kérdezem Rizitől

--Nekem egy kicsit tőbb -- de én egy évvel idősebb vagyok!

Én a füzetre nem voltam kiváncsi-- de nem is kételkedtem  létezésében!