Amatőr Írók Klubja

VIGASZTALÓ

13 éve | Gráma Béla | 5 hozzászólás

VIGASZTALÓ

Együtt találtuk meg azt az utat

Melyen járni lelkünknek régi vágya.

Megőriztük első csókunkat

Mely elkisért az örök boldogságba.

Túl a zsenge gyermekéveinken

Csodákra voltunk mindig éhesek,

A bűn lehúzott minket is a földre,

A Sátán mosolya nem gyözedelmeskedett.

Megőriztük tiszta szerelmünket,

Mely vígan, andalítón kecsegtetett,

Hogy majd felépítjük álomvárainkat

És büszkén mosolyog ránk az emlékezet.

Kedvesem, hitvesem, fogom a kezed

Hosszú volt az út ami várt reánk.

Nélkülöztünk nehézségek árán...

De boldogít a két drága unokánk.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Egy a bajom veled--nem a verssel--hogy nem tudok ilyen szép mélyenszántó verseket írni, és csak azért nem irigykedek, mert nem vagyok olyan természetű. Nagyon szép!!

Válasz

Gráma Béla üzente 13 éve

Köszönöm értékelő véleményed, s csak annyit kívánhatok:: Hajrá! Bátran előre,hisz előtted,előttetek áll még az élet java!

Válasz

Szilveszter Levente üzente 13 éve

Kedves barátom.Ezt elteszem.Majd 20 év múlva a feleségemnek elszavalom,mint saját költeményt.Csak vicceltem.Sok mindenkiről szól ez a szépség.Az első három szakaszban,mint sokan mások,én is benne vagyok.Az utolsóba pedig bele szeretnék kerülni.Közel húsz éve megígértem a feleségemnek,akkor még barátnőmnek,hogy együtt fogunk gyönyörködni az unokáinkban.Nem fog olyan könnyen megszabadulni tőlem,mint amilyen könnyen megkapott.Most már nem szeghetem meg a szavam,mert azóta is amikor elkeseredek,mindig számon kéri az ígéretem.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Csodálatosan szép verseid annyira életszagúak, ráadásul jóság árad belőlük. Annyira jó, hogy már-már fáj.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Múlt, jelen, jövő, szépen sorba szedted. :) Kívánok is minél tovább tartó boldogságot az unokákkal mindkettőtöknek! :)

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben