Versírást tanulni szerintem nem lehet. Én versolvasással próbálok javítani a hibáimon, ez okozta az ellenállhatatlan késztetést a rímfaragásra, és ez visz azóta is előrébb. (Legalábbis szerintem előrébb visz.) Ja, és ami nagyon fontos: minden alkotásnak úgy állok neki, hogy "na, most valami olyat művelek, amit eddig soha, és ami felülmúl minden eddigit". Ez, az örök elégedetlenség, "görnyedés" a vers fölött, viszi az embert leginkább előrébb. Én legalábbis így látom. Persze, vannak zsenik, akiknek zsigerből jön, és nem szükséges túl sok időt eltölteniük az írással, de aki nem tartozik közéjük, annak érdemes több energiát fércelni a munkájába.

Előzmény

Válasz

Verseim egyértelműen egy szinten ragadtak le, és ezzel én is nagyon tisztában vagyok. Amikor megírok egy-egy verset, akkor hiába szép, hiába jó is esetleg, én érzem a legjobban, hogy valami miatt már csak azonos szinten van. És nem tudom mi a gond, nem tudom mi a probléma velük!

Talán a szókincs táramat kellene növelni, talán újra áttanulmányozni (mint réges rég) hogy pontosan milyen versellési formák vannak. Esetleg ezek a dolgok segíthetnének.
Én magam sem tudom, hogy pontosan mit tegyek. Van egy adott színvonal, melyet néha nagyon ritkán (sok esetben egy sor erejéig) mintha sikerülne emelnem , de aztán én magam is érzem, hogy a vers egésze a "megszokott" színvonalat hozza. Ez számomra is unalmas, és igen, szó szerint. A legtöbb esetben egy-egy vers megírása ha az érzelem és intuíció megvan, nem kerül többe mint 5 perc. Nem görnyedek órákig azon, hogy rímet találjak stb.

Azonban kétségtelen, megakadtam egy adott szinten...

A kritika kell, a kritika jó, mert a fejlődést segíti.

Válasz

Meghánytam-vetettem ezt a hozzászólás törlés dolgot magamban, illetve Szilvivel, meg akivel csak tudtam és arra gondoltam, mi van, ha csak a technika ördöge játszott? Tegnap Kati sem tudott hírt feltölteni, időnként én sem látom itt jobb oldalt az "ez történt a közösségben" résznél egyik-másik kommentet, pedig aztán a hírre kattintva, ott van alatta. Talán csak ennyi történt.
Én nem érzek rosszindulatot itt senkiben, vagyunk már annyira összeszokott társaság, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat, főképp a moderátorok. Mert ilyet csak moderátor tehet.
László, nem tudom, illő-e, nem érdekel az etikett, elárulod, melyik írástól tűnt el a hozzászólásod?
Ami véleményem az itt kitárgyalt dolgokról van azt leírom bejegyzésként, ezzel is elősegítve a versek és a prózák közti egyensúly visszaállítását. :)

Válasz

Későre kerültem kapcsolatba az írással.Persze végigolvastam minden hozzászólást is.Nagyon jó és építő jellegű vita alakult ki.Engem is meggondolkoztat a törlés,mert jelzem a terjedelem nem hiszem,hogy valakit zavart volna,hisz én a Ballada sorozatomat40 oldalas egészében közöltem megszakítás nélkül.Lehetséges valaki rosszindulata? nem kétséges. Ami az oldalt illeti,én nagyon örültem,hogy rátaláltam.Nagyon is értékeltem Zoltán azon véleményét,hogy egy-egy íráshoz többen kellene hozzászólni,de a végén már nem morfondíroztam azon az észrevételemen,hogy sok kis klikk alakult ki,akik csak egymásért és egymásnak vannak.Mindenkinek szuverén joga,azt olvassa és véleményezi akit éppen akar,vagy kedvel.Voltam olyan oldalon,ahol senkit nem véleményeztek,két fontos információ az volt: aki feltöltött és ellenőrizte számszerű adattal igazolták,hogy addig hányan olvasták írását,viszont aki csupán olvasni akart keresésre megtudhatta az írás terjedelmét.Sajnos ott is volt sok elégedetlenség a kritika és útbaigazítás hiánya miatt,de egyik napról a másikra beszűnt az oldal. Annyit szeretnék még megjegyezni,hogy zsenge ifjú évemben Marosvásárhelyen az irodalmi körünket neves írok,Molter Károly és Oltyán László vezették.Ez helyén való is volt,de az ö véleményük enyhe útmutatás volt,a világért sem sértettek volna meg senkit csípős megjegyzéssel,annál inkább enyhén árnyalt de hatásos véleményt mondtak.Abban az időben a kezdők lapja csupán az Utunk volt mely egyben a kolozsvári írószövetség hetilapja volt és az Ifjúmunkás a KISZ központi lapja.A többi lapok csak kimondottan hivatásos írok műveit közölték.De ezek a lapok kezdőknek fenntartott rovatvezetői annyira éteres véleménnyel kedvetlenítettek el,hogy igyekeztél magad távol tartani,amikor már megjött az első arcul vágás.Sosem gondolkoztam azon,hogy az a magatartás esetleg próbatétel lett volna a kitartásra?? Mikor az Utunk kedvező véleményt nyilvánított egyik írásomra és töretlen hittel küldtem a következőket,rám szóltak,hogy ezáltal mit akarok bizonyítani,hogy mennyire termékeny vagyok? Így abbahagytam minden próbálkozást,mert abban az időben csak azt vették komolyabban aki már egyetemen volt,mert akkor Romániában csak az lehetett irodalmár akinek felsőfokú végzettsége volt.Most én is kifejezem megelégedésem és örömöm,hogy létezik ez az oldal,tőlünk függ meddig él és milyen hatással vagyunk egymásra.Én is közöltem verseimből más oldalon de korántsem éreztem azt az őszinte elfogadást és véleményezést,még ha csak szűk csoportok is adják mint ezen az oldalon.Az megjegyzendő,hogy az írás erősít tevékenységedben és a másokéról alkotott vélemény fokozza kritikai nézetedet.Én is azt vallom,hogy az író ne kritizáljon és a kritikus ne írjon ,mert ez a kettősség egymás rombolója,de mi amatőrök vagyunk és a mi véleményünk csupán a tetszhetőség határát súrolja és ez kell,hiszen azért vagyunk egy közösségben egymásért.Ami a verseket illeti,én sem tartom magam alkotónak ebben a műfajban,de próbálkozom mint annyi más.És ne feledjétek a vers a lélek finomítója és a verselés a tiszta szép beszédkészség táplálója.Nem akarok sértő lenni senki iránt,de szívesebben elolvasok egy szép verset,mint egy gátlástalan,ízléstelen pornográfia kísérletet.Berekesztésként még annyit,hogy ugyancsak a Networkon van olyan irodalmi oldal,ahol feltölteni csak úgy lehet,ha előzőleg véleményezted három előtted feltöltött írást,de kidomborítva ,nem csak annyival,hogy szép írás,vagy,hogy tetszett.Remélem véleményem nem volt senki számára sértő.Részemről továbbra is előszeretettel olvasok minden írást,amit az oldal közöl és bízom abban,hogy véleménynyilvánításainkkal kerülünk közelebb egymáshoz.
Őszinte tisztelettel és baráti szeretettel Gráma Béla

Válasz

Bele estem én is a kútba. „hogy lehetne még emelni rajta” helyet: hogyan lehetne még emelni rajta.

Válasz

Kedves László!
Nem tudom, hogy fogalmazzak, ne értsél félre. A kettőnk közt eddigi válasz váltásokból (Mikor verseid kis időre elmaradtak – írtam, hogy hiányolom őket. A kitörölt komment-ben meg beszélgettünk egy bizonyos magasabb szintről), azt hittem leszűrőd, hogy verseid egy bizonyos nívón felülinek tartom. Én csak azt látnám, néhol, itt magamban, hogy lehetne még emelni rajta. Feltenni a legfelső sorba. Példaként, kiemelkedőbb alkotásokból merítettem. Ilyen vagyok én, Kosztolányit szeretem, Petőfit nem. Elnézést, hogy nem tudtam kellően fogalmazni.
Baráti üdvözlettel: Szombatfalvi László (A verseidet el ne vidd!)

Válasz

Csak egy percre ugrottam be, de rákérdezek Szilvire, mi történhetett, hátha ő tudja.
A témához holnap szólok, amit most mondani tudnék, azt inkább lenyelem, bár, ártani fog a szépségemnek.

Válasz

Szomorúan olvasom, hogy törölve lett a kommented. Főleg, hogy hosszú volt. Pedig személyes tapasztalatból is mondhatom, valamint az itt leírt észrevételeidből: tényleg építő jellegűek a kritikáid. Azt hiszem, szegényebbek lennénk nélkülük.

Ami a verseket illeti, azt hiszem, rávilágítottál a lényegre: "...a sok „szép” szóval leírt „szép gondolatok”, gyönyörűen válogatott gondolatok, inkább a válogatást hozzák a felindultság helyett, ami szerintem a vers alapja." Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy persze, össze kell válogatni azokat a gondolatokat rendesen, de ha csak leírjuk őket, egymás után, és nem párosul hozzájuk érzelem, valamint értelem, nemigen van miről beszélni. Kérdés már csak az, kik azok, akiknek írásain látjuk: képesek többre is. Nekik szólni kell. Akin pedig azt látjuk, megragadt egy szinten, és sehogyan sem tud továbblépni, hát... annak az illetőnek helyre kell magában tennie sok mindent. Kérdés már csak az, ki érzi magát felhatalmazva, ki veszi a "bátorságot", hogy ezt közölje az illetővel. Na meg, persze, figyelni kell valamilyen szinten az illető személyiségét, már ami átjön belőle. Például, ha valaki nem akarja belátni a hibáját, védekezik állandóan, és még utána is elköveti ugyanazt, nem biztos, hogy épülésére szolgál egy-egy erősebb hozzászólás. Aki a negatívumok ellenére küzd, és látszik rajta, hogy javulni akar, azzal bizony közölni kell a hibáját.
Sok sablont leírtam ide, az biztos, de ha sokat mondogatjuk, talán rögzül.

A hozzászólás törlésén nem tudok napirendre térni. Kíváncsi lennék, ki törölte és miért...

Válasz

Sajnos valóban rengeteget (és itt gyorsan megjegyezném jelenleg is!) igen sokat foglalkozom azzal, hogy megfelelő anyagot gyűjtsek a verseken belüli helyes írás/kifejezés módjával kapcsolatban, mert számomra is nagyon fontos, hogy a verseket melyeket megírok, lehessen jól értelmezni. Látszódjon az, hogy mit és hogyan értek. Ez elsősorban az írásjelek helyes alkalmazásában rejlik, azonban mindeddig nem találtam az interneten olyan letölthető anyagot, amely ezzel valóban részletesen foglalkozna!
Amennyiben bárki az itt levő oldalon belül tud ilyen anyagról, nagyon megköszönném ha közzétenné, ez saját épülésemre szolgálna!

Előre is köszönöm szépen!

Válasz

Kedves László!

Én a magam részéről, először is szeretném megköszönni soraidat, mert meggyőződésem , hogy mindannyiunk épülésére szolgál!Szinte mindenben igazad van. De mi mindannyian emberek vagyunk, a magunk kis hiánnyosságaival gyarlóságaival.Ami a versek tultengését illetti , az való igaz , de én ennek látom az értelmét--versben valahogy könnyebb kifejezni érzelmeinket , fájdalmainkat, amiből úgy látom mindenkinek kijút.
Egy jó évvel ezelőtt én is megpróbáltam ,egy-két verset egy kicsit kritikusabb szemmel nézni és birálni--természetesen a jó modor határain belül-- de azt a választ kaptam a szerzőtől, hogy sértem a az irói és költői szabadságot. Azóta "költői" képekkel nem vitatkozok , és nem is lehet , és nem is akarok. Én magamra nézve kötelezőnek tartom a közérthetőséget. Ha más meggondolkoztat engem, azt szeretem. Volt már olyan hogy rákérdeztem valamire , megmagyarázták , még sem értettem . De azért nem játszottam el , hogy megértettem. Az irásjelek használata nagyban befolyásolja az értelmezést, ezért nagyon oda kell rá figyelni, én is sokat bakizok , mert az írás hevében máskép "jön le" mint olvasáskor. Magam is szoktam versikéket írni( igy is cimkézem)A költészet , a hangsulyos magyar verseléstől ,a minden irásjelet nélkülöző verselésig óriási átalakuláson ment át--állitolag igy több értelmezést nyer. Nekem elég volna ha egyértelmű lenne.Nos, még azt elkell mondjam ,hogy régebben is irogattam, de volt egy tiz éves kihagyásom, és mikor újra nekikezdtem--vagy másfélévvel ezelőtt --úgy irtam mint egy negyedikes- ötödikes diák. A számitógépen nem érzem a hosszú-rövid iuű betüket. Úgy hogy kedves László eszedbe ne jusson megvonni magadtól a kritikai szellem gyakorlását. mert arra is nagy szükség van. A Pálma könyvét én is olvastam , csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni róla, amit meg is tettem magánlevelezésben. Én erről most csak ennyit , mert biztos vagyok benne , hogy mások is hozzágognak szólni, e nemes témához. Még egyszer köszönöm , hogy elinditottad ezt a véleménynyilvánitást ilyen formában.
Amatőri üdvözlettel Zoltán.

Válasz