Amatőr Írók Klubja

Van-e valaki a szobában?

14 éve | Jagicza Gellért | 4 hozzászólás

Addig nem tudja az ember milyen a szenvedés, amíg nem az övé. Addig nem tudja az ember milyen támogatni a bajba jutott embert, amíg nem őt kell támogatni.

Amikor kommunikálni szeretnél valakivel és csak te erőlködsz, ezt érzed. A másik lépést sem tesz, csak annyit, hogy válaszol a kérdéseidre, rendkívül nehéz így. Amikor beszélsz hozzájuk, de süket fülekre találnak szavaid, amikor meg akarod mutatni nekik a világodat, de vakokra talál, amikor legszívesebben leülnél, hogy válts pár kedves szót valakivel, de mindenki tökéletesen boldog és nincs idejük rád, amikor mindenki vágyik beszélgetésre, de ha lehetőség adódik, bámulnak ki magukból, mert a modern technikával a robotok kiképzése megkezdődött és már kezd elveszni az igazi varázsa a személyes találkozóknak, vagy csak nagyon ritkán maradnak fent érdek nélkül...amikor felhozol egy témát és megmagyarázzák, hogy ez miért nem így és úgy van, pedig te csak saját nevedben fejted ki érzéseidet és szeretnéd, ha meghallanák a szavaidat, a kérdéseidet, hogy végre meggyógyuljon a süket fül, világosságot lásson a vak szem, és képes legyen leülni a leülni képtelen ember...

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Erica Tailor üzente 14 éve

Előttem szólókkal egyet értek. Írj nekünk, mi meghallgatunk :) Jól megfogalmazott, érthető írás.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Sajnos egyre csak szaporodnak a süket fülek, vak szemek. Nem csak hogy nem hallgatják meg az emberek egymást, még csak nem is érdekli őket a másik véleménye. Tisztelet a kivételnek!

Válasz

William Morgenthaler üzente 14 éve

Pontosan ezért nem vágyom társaságra. Az ismerőseim nagy része olyan, mint akikről itt szó volt.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 14 éve

Teljes mértékben egyetértek, én ezt úgy szoktam megfogalmazni , hogy: Jóllakott embernek hiába beszélsz az éhségről , mert úgysem érti meg. Tetszik!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben