Amatőr Írók Klubja

Képzelj el egy szívet...de ne akármilyet!Legyen ez a szív üvegből és legyen nagyon törékeny!
Halvány fehéren világít,mint egy ártatlan angyal üvegből lévő szárnya.Majdnem épp és egészséges,csak négy mély barázda szántja a gyönyörű felületét.A mélyedések alján borvörösen csillognak a ki nem mondott régi fájdalmak.Vannak rajta még korom foltok is.Feketék,akár a varjú rémisztő tolla.Ezek csak régi családi ügyek,melyek mindig ott lesznek rajta.Éktelenkednek még kisebb karcolások is,de ezek csupán világoskékek,jelképezve minden egyes csúfolást,magányos időszakot.Körül veszi ezt a magányos üvegszívet a végtelen.Zafírkéken nyúlik el hosszan,addig amíg csak lehet és minnél feljebb jutsz,annál boldogabb lehetsz.Ez a szív közel van s mégis távol.Jelenléte érezhető,de közben minden suttogása alig hallható,kételkedő.Ez az egyszerű,de mégis gyönyörű tárgy forog körbe-körbe.Nem olyan gyorsan,ám nem is olyan lassan.Egyszer csak zuhanni kezd,miközben a legfájdalmasabb és legmeghatóbb dallamot kezdi el játszani.Kifúlt a hang,sikolyba csapva át.Leesett olyan robbanással,mint amikor leejtesz egy poharat.Szilánkokra tört...ezer darabra...miközben két nagyobb darab befeketedett.Két név jelent meg rajta és felette turbékoló galambpár született.A többi szilánk beszürkült és néma maradt,csak a két fekete dúdolt egy keserves dallamot.Ez egy összetört szív,körülötte minden sötét és rémisztő.Varjak lepdesnek,míg a két galamb ijedtében elmenekült.Kék szalaggal a csőrükben,mely a szövetségüket jelképezi.Ráhullott a befekedett részekre,eltakarva őket.
Képzeld el,hogy ilyen egy megtört,gyenge,érző lány szíve!Összetörték,kisemmizték és ott hagyták.Mielőtt játszol valakivel,gondolj arra,hogy a szíve egy üvegszív,melyen minden apró érzés meglátszik.Elvégre a tó felszínét is ha megdobod kővel,fodrózodik, aztán elsimul,de lent a mélyben valami örökre megváltozik

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Nagy Viktória üzente 13 éve

Nem szoktam anyuéknak megmutatni az ő szemükben még csak egy gyerek vagyok...De a helyi újságba már egyszer megjelent az írásom.
Nem érzem magam példamutatónak...Csak egy olyan utat választottam,amit még nem fedeztek fel.
Bátornak sem nevezhetem annyira magam,hisz az ilyen írásaimat nem nagyon mutatom meg a környezetemnek.Nem készek még rá,hogy ilyenek lássanak.A szemükben talán jobb ha megmaradok annak a szétszórt,kicsit butuska,komolytalan lánynak,aki szeszélyes és meg nem értett.De talán majd egyszer megérnek rá,hogy lássák ezt az énemet is :D

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Vikike, Te sem úszod ma meg:
égtelenkednek-éktelenkednek, sikoljba-sikolyba, valamint nem láttam még olyan galambot, aminek keze van. Az eleje jelen idő, aztán hirtelen múlt időbe váltunk. Picit zavaros is a vége.
Na most mondom a jó hírt: azért piszkállak, mert egyre ügyesebb vagy, és ez a nagyon szép kis írás megérdemli, hogy ilyen hibák ne rontsák.
Kitártad elénk az összetört szíved, megmutatva a gyönyörűségét, de láthattuk a sebeket is. Igazán bátor vagy és nagyon emberi, sok tekintetben példamutató is.
Kérdezhetek valamit? A családodnak meg szoktad mutatni az írásaidat? Nem muszáj válaszolni, ha tolakodónak érzed. :)

Válasz

Horváth István üzente 13 éve

Nagyon tetszett ,ahogy megfogalmaztad!Átérezhető írás...
Igazad van!

Válasz

Nagy Viktória üzente 13 éve

Köszönöm. :D
Szeretem volna ha az utolsón a fiatalok is elgondolkodnának,mert egyre többször látom,hogy a párok közül az egyik fél csak úgymond játszik :/

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Csodálatosan szépen fejezted ki magad. Ez a kis rövidke írás nagyon sok mindent elmond. A galambpár különösen tetszett, az utolsó bekezdés pedig nagyon elgondolkodtató. Szép!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben