Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egy nap a látnok meglátta a világ végét. Biztosra vette az álom valódiságát, hiszen eddig minden látomása valóra vált.
Ez az álma félelemmel töltötte el: az emberek tömege, amint tekintetüket az égre emelik, vakító fény, lángok mindenhol. De amitől igazán megrettent, az az a tudat volt, hogy mindezek bekövetkezéséig kevesebb, mint egy óra van hátra.
Mit tegyen most? Már nincs idő semmire. Nem látogathatja meg vidéken élő szüleit, nem érne oda. Vallásos ember lévén megpróbált elmondani egy imát, de nem jöttek szájára a megfelelő szavak. Szívverése felgyorsult, a hirtelen fejébe szökő vértől zúgott a füle. Minden porcikáját átjárta a félelem.
Vett egy mély lélegzetet, pár pillanatig bent tartotta, majd lassan kiengedte. Megismételte néhányszor, amíg a félelemérzete valamelyest csökkent.
Nem akart egyedül maradni ezekben a percekben. Hirtelen ötlettől vezérelve kilépett a lakásából, és elindult a kikötő felé.
Az esős idő ellenére sokan voltak a parton. Munkások pakolták a rakományt a hajókba, egy kisebb csoport a kompra várt, de voltak, akik csak céltalanul sétálgattak. Szívesen elmondott volna nekik mindent, hogy ne legyen egyedül az érzéseivel, de tudta, hogy ez lehetetlen. Senki sem hinne neki.
Ahogy a hajókat nézte, hallgatta az eső kopogását a fedélzeten, lassan egy eddig soha nem tapasztalt érzés fogta el: a teljes nyugalom, az elkerülhetetlenbe való belenyugvás békés érzete.
Már csak percek lehetnek hátra – gondolta. Végre eszébe jutott egy ima is. Nem igazi ima volt, hanem csak egy versszak, amit még nagymamája tanított neki valamikor régen, nem sokkal a nagypapa halála után. A költő nevére nem emlékezett, de a versszakot az alkalomhoz illőnek találta:
Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt:
S megnézve bátran a halált…
A munkások ekkor abbahagyták a rakodást. A várakozó emberek is leengedték esernyőjüket, és mintha egy láthatatlan erő szólította volna őket, mind az eget nézték.
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi utakon…
Az eső elállt, a szürke felhők mögött halványan villant valami. A felhők szertefoszlottak, ő pedig meglátta a fényt, ami véget vet a világnak. Gyönyörűnek találta. Könny szökött a szemében, miközben az utolsó sorokra gondolt:
Egy volt közös, szent vigaszunk:
A lélek él! Találkozunk!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!