“Mindannyian különböző utakat választunk az életünkben. De bárhová is megyünk, mindenhová viszünk magunkkal egy kis darabot mindenkiből.”(ismeretlen)

1.fejezet

    Simogatóan sütött a nap a kisváros felett. Holly éppen  bevetette az ágyat. Szerette a délelőttöket, friss mindig megújulásra kész és csodaszép. Kiszaladt a konyhába, odatett egy kávét és csendben elmélkedett közben. Az eddigi életén gondolkozott, azon, mit hogyan kellet volna tennie, de immár a mi lett volna ha kezdetű kérdések idejét múlták. Elmosolyodott amint az ablakban meglátta macskáját, aki bebocsájtásért esdekelt. Beengedte, és az állat hálásan hozzásimult.

Lassan munkába készült, egy áruházban dolgozott eladóként, reménykedve, hogy valaha kikeveredhet a mókuskerékből, és feljebb léphet a ranglétrán. Persze ez csak álom volt, de a remény hal meg utoljára és mindig bizakodott, hogy lesz még jobb is. Felkapott egy farmert és egy csinos felsőt, ami kiemelte karcsú alakját, gyönyörű barna haját lófarokba fogta, búcsúzásként megsimogatta szeretett macskáját, majd kilépett az ajtón és távozott.

Autózás közben a munkán járt az agya, vajon ez is egy olyan unalmas nap lesz, mint a többi, vagy végre történik már valami végre az ő életében is,ami kicsit jobb irányba sodorja az életét, mely eddig nem túl fényesen alakult.

Megérkezett. Hosszú, mély sóhajtással szállt ki a kocsiból.

- Álmosak vagyunk? - hallotta maga mögött egy férfi hangját. Hátra nézett és a szeme megakadt a fiatalemberen aki egy drága autóból szállt ki:- Na megint egy fejes! - gondolta Holly. Jó képű pasas volt 30-35 körüli, magas, barna hajú és mélyzöld szeme volt.

- Igen, uram még nem hatott a reggeli kávé- próbált viccelődni.

- Értem, Ön itt dolgozik jól sejtem?-kérdezte az idegen hamiskás mosollyal, amibe Holly egészen belefeledkezett, és azok a szemek! Elgyengült alig bírt uralkodni magán, furcsa érzések kerítették hatalmába.

- Hölgyem, jól van? – szakította félbe gondolatait az idegen.

- Ö...öö. Igen-igen, persze ne haragudjon elbambultam. Igen itt dolgozom, mint eladó, miért kérdezi?- tért magához a lány.

- Nos én a központból érkeztem, én leszek az új területi vezető Tom Baker vagyok üdvözlöm - nyújtott kezet a fiatalember.

- Üdvözlöm Holly Parker- fogadta a kézfogást a lány. Fáradjunk beljebb talán és megbeszélünk mindent, rendben? - ajánlotta Tom.

- Rendben van, csak Ön után- válaszolta Holly és előre engedte az újdonsült főnökét.

Változás. Holly elgondolkodott, ezt szerette volna változást, végre, mert a régi vezető kicsit elvetette sulykot mostanában, és sokat stresszelt mindenki. Talán végre megnyugodhatnak kicsit.

De jó volna, az elmúlt hónapok hajtása kivette a lelket az egész kollektívából, mindenki elfáradt, pedig szerették egymást a lányokkal nagyon, mert mindenki lelkiismeretesen végezte a dolgát. Persze a boltvezető kivétel volt, Gabe szerette magát kihúzni a munka alól és a csajokra hárult minden, de ők nem panaszkodtak tették a dolgukat csendben, gyorsan. Hiába ez van ha valaki elfelejti honnan jött. Beértek az üzletbe és Holly rögtön kávéval kínálta újdonsült főnökét, aki köszönettel el is fogadta.

- Köszönöm, szólna a boltvezetőnek - kérte Tom.

- Persze, azonnal megyek - válaszolta Holly, és kiment az étkezőből

   'Milyen csinos!' – gondolta Tom, amint nézte a lány távolodó alakját. Furcsa különös érzések kerítették hatalmába, melyeket eddig nem tapasztalt. Volt valami vonzó ebben a lányban, de nem tudta meg magyarázni, hogy mi volt az. Gondolataiból ajtó csapódás hozta vissza a való világba.

- Üdvözlöm, Gabe Smith vagyok a boltvezető -  lépett Tomhoz egy magas fiatalember.

- Üdvözlöm, Tom Baker vagyok az új területi vezető David helyett én leszek mostantól itt, és 1-2 változást kell eszközölnöm. Gabe a vezetőség úgy döntött, hogy Önt áthelyezi egy másik boltba, az itteni vezetői feladatokat ezentúl Isabell Stevensre bízzuk, az egyik helyettese pedig Holly Parker lesz - jelentette be Tom, és várta a reakciót Gabe részéről. Közben Hollyt is figyelte, aki láthatóan megdöbbent a bejelentés hallatán és elég zavartan nézett maga elé.

- Mi? Uram erről senki sem értesített engem! Áthelyeznek?? Hogy-hogy Válaszokat szeretnék kapni! - dühöngött Gabe a hírek hallatán.

- Nyugodjon meg - intette Tom -  üljön le és megbeszéljük. Addig is megkérem Holly végezze el a napi teendőit és szóljon a munkatársának, hogy kicsit maradnia kell míg Gabbel egyeztetek. Ja és ha megjött Isabell akkor vegyen fel egy kasszát is. Köszönöm! - mosolygott Hollyra a férfi.

- Rendben uram intézkedem - mondta, és azzal magára hagyta a férfiakat.

Isabell eközben épp a parkolóból igyekezett be az üzletbe és mosolygott, jó kedve volt ezen a szép kora tavaszi napon, és élvezte a kellemes napsugarakat az arcán. Szőke haja lengett a lágy tavaszi szélben, és még csak nem is sejtette, hogy odabent eközben micsoda változások történtek.

Magabiztos vagány fiatal lány volt, aki csak a munkahelye megtartása végett tűrt el minden megaláztatást is.

'Hmm Audi? Talán itt van David?'– elmélkedett, mikor kiszúrta a vállalati autót a parkolóban.

Közben a bejárathoz ért, üdvözölte az éppen érkező vásárlókat, majd köszöntötte a délelőttös kolléganőt, Melindát is.

-Szia! Minden oké?- kérdezte vidáman Melindát.

-Szia Isa! Fogjuk rá, képzeld van itt egy fejes valami Tom ő lesz majd a David helyett. Bent vannak Gabbel az étkezőben és tárgyalnak!- súgat oda Melinda az információt.

-Ejha!– lepődött meg Isa – akkor azért áll az Audi a parkolóban. Sebaj ettől már csak jobb lehet!

Ezzel Melinda is egyetértett.

Isa bement az irodába aztán átnézte az aznapi feladatokat, majd átöltözött és bekopogott az étkezőbe, ahol mindent megbeszéltek Tommal, és Gabbel. Holnaptól Ő és Holly vezetik a boltot, Melinda, Betty és a többiek pedig maradnak eladó-pénztárosi poszton.

Közben Holly visszatért a raktárból, adott neki kasszát, majd folytatta a teendőit tovább.

- Mit szólsz mindehhez? - kérdezte Holly, mielőtt kiment volna az irodából.

- Nem is tudom. Egyik szemem sír a másik nevet, mert ez egy borzasztó nagy felelősség másrészről pedig, örülök mert talán lesz egy kis megnyugvásunk. Neked pedig gratulálok! Tudom, hogy mennyire ki akartál törni a mókuskerékből! - felelte Isa.

- Igen örülök nagyon és remélem meg fogok felelni a feladatra! Nem szeretném ha csalódnál Isa! - ezzel kiment az irodából.

'- Nem fogok - gondolta Isabell, mert tudta, hogy Holly maximálisan teljesíti a kívánt szintet és nem fog neki csalódást okozni. Holly nagyon jó lány volt csak kicsit pesszimista, és nem nagyon hitt magában. Talán majd most. Ebben reménykedett Isabell, de addig még sok munka vár rájuk.

Este öt óra körül zárás közeledtével Holly már kezdte elhinni, hogy végre talán nem álmodik hanem elér valamit ebben az életben. Hat órakor bezártak Isaval és hazafelé indultak. Egy darabon együtt mentek, majd Isaék előtt elbúcsúztak egymástól.

Holly hazaérve fáradtan rogyott az ágyába, és még éberen nézte a mennyezetet. Tomra gondolt. Nem lett volna szabad, mert a főnöke, nem bírta elfelejteni a tekintetét és a mosolyát ami az első percben rabul ejtette. 'És a külseje sem volt utolsó - mosolyodott el Holly. Legalább 190 magas, sportos, erős testalkatú volt Tom, ami nagyon imponált a lánynak. Így aludt el mosolyogva, mintha sejtette volna, hogy most kezdődik valami új az életében. És nem tévedett.