Kedves olvasóm!

Bemutatkozom: becsületes nevem Lakó Tünde, melyet férjhezmenetelemkor szereztem.Na, nem a Tündét, hanem a Lakót:) . Péterfi lányként jöttem a világra, Marosvásárhely csodás városának szülészetén. Anyukám és Apukám igen-igen örültek nekem, azóta se senki annyira mint ők. Csodás gyerekkorom volt, mely mindössze 12 évig tartott, drága Édesanyu haláláig. Akkor valami megszakadt bennem...Sose heverem ki, sose mondom, hogy enyhült a fájdalom.

Hála Istennek, azért maradt olyan ember aki még szeretett. Apám a maga módján, nővérem, Gabi pedig teljes szivvel, kishúgom, Hercike, szintén. De ők sem védhettek meg a rám váró megpróbáltatásoktól.

Életem egyik legnagyobb megpróbáltatása akkor esett meg, amikor el kellett hagynom kis családommal szülőföldemet. Ekkor már férjnél voltam, Istvánka fiam négy éves volt, Attila fiammal éppen várandós voltam.

Nagyon megviselt az egész. (TE!!!!ezek veszik a majonézt, nem tudják mi az a vineta, néznek rám mikor azt mondom: murok, és kinevetnek, ha lapitót keresek!)

A faluban ahova kerültünk mi voltunk a románok...nesze neked, eddig bozgor voltál, s román lettél!

Olyan is volt, aki megkérdezte nyolc év után: te ennyire tudsz már magyarul? akkor miért nem változtatod a neved is magyarra? Miközben az illető a saját nevét nem tudta leírni helyesen...

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Azok számára irom, akik nem tudják: elvetett a sors Németországba, az Elba partjára, mint ápolónő dolgozom itt,  egy idős házaspárt ápolok, 24 órában. 2 hónapot itt vagyok, egyet otthon. Egyelőre, mert valószinű, hogy a későbbiekben ezen változtatni fogok, nagyon sok a 2 hó, főleg mert a néni ágyban fekvő beteg.

Jajjj, gyerekek! Nem is tudom mikor aludtam ki magam utoljára! Mert ugye a mami nappal is ágyban van, hun alszik, hun nem, de kipiheni magát. Nekem meg nappal azért akad dolgom, én vezetem a háztartást is, én főzők, vásárolok, stb. Éjjel meg kukkorékol mint a vásári kakas! De nem ám, hogy csak beszélget, mert attól még tudnék aludni egy keveset...Ha nem ülök mellette, orditva segitségért kiált! Szóval, éjjel nappal mellette kell lenni, most is itt vagyok az ágyánál, innen irok nektek. Na, mindegy, eltelik valahogy a hátralévő két hét, aztán usgyi!!!Megyek haza!

Más téma: mindig Vásárhelyen éltem amig ki nem jöttünk Magyarországra.

Városi lány voltam, de annyira, hogy még a nagymamák is Vásárhelyen laktak. Erre mit ad a Fennvaló? Egy nem egészen nyolcszáz lakosú kis faluban kötöttünk ki. No, ha már falun lakunk, kellene tartani egy pár tyúkot, pattant ki az ötlet a fejünkből. Férjemuram falusi legény volt, neki nem jelentett gondot. Gondot nekem se, élveztem, mikor csirkét vágtunk mindig az uram csinálta, nekem nem kellett. Igen ám, de egy szép napon elfogytak a csirkék(volt akkoriban összesen 5 darabunk) , egyetlen egy maradt. Férjem dolgozni volt, pénzünk nem volt, fizetés előtt álltunk, ugyancsak kongott a spájz az ürességtől. De ott volt a csirke! A CSIRKE! No, mondom magamban, megmutatom én, hogy vagyok olyan falusi leány már, s levágom! Szegény-szegény csirke!!! Kövezzetek meg, de ezt  már nem tehetem jóvá...Rátettem egy favágó tuskóra a csirke fejét, leszoritottam  és egy hirtelen mozdulattal lecsaptam a fejét baltával...és elengedtem....a csirke fej nélkül elkezdett rohangálni!!!! Horrorr!!!!!!

Annyira sikítoztam, hogy átjött a szomszéd néni, azt hitte engem ölnek. Mindenkit megnyugtatok, azóta tudok szárnyast vágni, és már nem baltával...

A másik esetem a kecskékkel esett meg. Egy szép nap ugyanis a hites uram egy gidával a hóna alatt állitott haza. Mondom, mi ez drága jó uram? Azt mondja, hát nem látod asszony? Ez egy kecske! Minek, te?-kérdem én.Mire ő: hát majd megnő, beűzetjük, lesz kiskecske meg kecsketej...S kérdem: aztán ki fogja fejni? azt mondj:majd te! Háháháhá!!!! én ugyan nem! No, de a végén persze, hogy én fejtem, Zsuzsi kecskénk nem is tűrt meg más emberfiát maga körül mikor fejtem! Megszülettek a kecskegidák, Marci és Fehérke. Szépek voltak, játékosak , édesek. Hanem aztán meg is nőttek. Egyik nap éppen készíteném az ebédet, hát látom ám, hogy Marci kiugrik a kecskekarámból, s legeli nagy élvezettel a zöldségeskertemet!

Nosza, kiszaladtam, Marcit visszavittem, s be a házba, főzni. alighogy beérek, kinézek az ablakon, Marci megint kinn van. Hijjj, az anyád ne sirasson! Megint kimentem, megint visszavittem, mire beértem Marci megint kinn volt, de ez még hagyján!!! Kikacagott a kecske!!!!!! felhúzta a felső száját és röhögött!!!! Rövidre fogva, nem lett aznap csak vacsora, és kiderült, hogy Marci feleséget akar, akkor nevet a lelkem!!!!

Hát, most megyek főzni a kis öregjeimre, remélem , ha kikukkantok a konyhaablakon, nem egy kecske fog ott kacagni rajtam!

Egyelőre ennyi fért ide, majd folytatom!

Tündi