Tudtam én hogy, hazajösztök

            Holt fáradtan estem be az ajtón, igaz ma nehány órát rátettünk de ez igazán, nem verhette ki a biztositékot. Szétnéztem a lakásban, semmi uj, a reggeli  kávéscsésze, a reggeli cigarettacsikk, és egyebek maradtak az asztalon. Most egy kicsit éhes vagyok - igaz bekaptam egy kispohárral a haverokkal, amikot jöttem hazafelé.

            Na nézzük csak, mit lehet itt kajálni? Túl nagy választék nincs. De van egy kis vaj, van paradicsom és még egy fél paprika is. De nézzük csak mi van meg. Hát persze van itt még egy jókora darab szalonna, és hozzá hagyma, gondoskodtak rólam az őseim. Igy estére elmegy, ma nem kell csókolódzak.  Tulajdonképpen nem is bánom, jajj még azt sem vagyok képes  elképzelni, hogy mit vacsorázzak. Vacsorázzak?- na ez azért túlzás.                Csak azért vacsora mert este van. Egyébként  - jut eszembe - bekapcsolom a rádiót. Épp elmondta hireket, és következnek a sporthirek. Megint kikaptunk! Semmi gond, van még egy kis paprika táskámba, azt is hozzáteszem, a vacsorához. Jujj, már  megint  nem locsoltam meg a virágokat - igaz tegnap sem.  Pedig milyen szépen megkért anyám, hogy ameddig odalesznek, nefeledkezzek meg a virágokról. Nem baj most azonnal meglocsolom. A nyomaték kedvéért apám  is mondta. Mégis elfelejtettem. Sárikához nem felejtettem el felmenni. Persze, hogy nem, hiszen most volt  az egyéves jubileuma annak hogy, járunk, utána meg ő jött fel hozzám, a  tegnap. Kéz a kézben, amolyan meghitten, olyan régimódiason. Nem is tudom hogy ez honnan ragadt rám.  

           Na, ezt még elcsámcsogom, és azonnal keresek egy jó kalózfilmet és arra fogok elaludni. De most még csak fáradt vagyok, és nem álmos. Kapcsolgatom a televizió a   távirányitójának a gombját. Ime egy főző müsor: A sárgarépát, megpucoljuk és odatesszük főni... Na menjunk tovább ez egyáltalán nem kalózos.Hoppá... egy akasztás : Megnézem jól a kötelet, biztos hogy túl van méretezve, az elbir legalább egy tonnát. Megvárom amig kirugják alóla a széket, na igen, tovább nem is  nézem, nincs ebben semmi uj! Úgy kivágom ezt a televiziot,  még  a lába sem fogja érni a földet.. Itt van a drágaság, félszem meg van, faláb meg van, na most csap szét a csőcselék között - ez is megtörtént. Na, ez kalózos!

           Ólompilléken száll le az álom a szememre, már majdnem elalszok, de most mintha valami zajt hallanék a bejárati ajtó felöl. Jobban figyelek.  Valóban onnan jön , még várok egy kicsit és csak azután indulok ki.Hm, én ezt az ajtót bezártam. Vagy csak akartam.  Amikor kiérek,  anyámék jönnek hazafele a nyaralásból, lebarnultan fáradtan. 

- Fiam, miért nem zártad be az ajtót?

- Ja igen, na az úgy volt... vártalak benneteket.

- De nekünk, csak holnap kellett volna jöjjunk.

- Na, látjátok, tudtam én hogy ... hazajösztök... egy nappal korábban!