Tücsökzene

   „Bassza meg, má’ megen reggel van! Nem baj, még tart a szabi. Meddig is? Asziszem négy vagy öt nap lehet még. Mi kell, szóda kell, sok szóda, meg még szódabikarbóna is. Horváth Rozis jó lesz. Csak má büföghessek! Kurvára ég a belem, gyerünk a konyhába! Nem jó, még hugyozni is kéne, irány az udvar, ott jobban esik - ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak Ali fejében, mikoron egy augusztusi reggelen nagyjából magához tért éjszakai pihenőjéből a családi házának egyik fél szobájában.”

   Valójában nem is Ali az igazi neve, hanem Laci. Az Ali, még az apja után ragadt rá nagyon régen, akit Aladárnak hívtak, és akiről sajnos már csak múlt időben beszélhetünk. Ezért Ali, csak kis Aliként ismeretes felénk. Itt ez a szokás. Ha valakinek valamelyik szülője vagy bármelyik őse kapott valamikor egy szép pótnevet, akkor az legalább tíz generáción keresztül elkíséri az azonos nemű leszármazottakat. Ha addig nem is, de az idők végezetéig biztosan. Amúgy Ali egy negyvenes, kis növésű, igazi szívós, kemény legény. Én csak Pici Embernek szoktam szólítani, nem kevés titkolni próbált bosszúságot okozva ezzel neki. Régebben, mikor még a húszasok korosztályába tartozott, a falusi bálokban jelentős szerepet vállalt a más falukból érkezett legényekkel szemben, ha verekedésre került a sor. Márpedig került mindig, ezt diktálták az íratlan szabályok. Ma már nem érez késztetést az effajta egészséges férfirivalizálásra. Megnősült, mint minden rendes ember. Legalábbis, mint minden rendesnek tartott ember. Most már ő is nagyon rendes. A kocsmai, nyilvános berúgásokat leredukálta kb. egy tizedére. Inkább csak csendesen, balhék nélkül a szűk haveri körrel szív be a szőlőhegyen, amikor a felesége éppen éjszakás műszakban kínlódik a munkahelyen. Olyankor riadófújás telefonon, nyílik a fagyasztóláda, a kis csomagok átrendeződnek, hogy ne legyen feltűnő a szintkülönbség, aztán hopp, már sikeresen meg is lett mentve egy újabb kiló combhús – nekem éppen a kedvencem, jól megsütve zsírban, csak sóval – és irány a hegy! Ami ugyan nem érdemli ki a „hegy” titulust, csak hát „ő” is úgy járt, mint sokan ezen a környéken a már említett névadó hagyomány miatt. Rajtaragadt. A régi világban ugyanis, amikor úgy döntöttek, hogy a szőlősöket arra a területre telepítik, feltűnt az embereknek, hogy odafelé sokkal nehezebben gyalogolnak, mint hazafelé. Az erdők miatt a szintkülönbség szemrevételezése akadályoztatva vala. Mivelhogy anno a helyieknek egy része még azzal sem volt igazán tisztában, hogy van két-három településen túl is élet, így viszonyítási alapjuk sem volt. Nevezett okok miatt lett hegy, és maradt hegy.

   Ez a kellemesnek éppen nem mondható ébredés is egy ilyen hegyi buli után történt, amit aztán követett az elhatározás, hogy most már tényleg kimegy hugyozni, ha nem akar összeszedni valami prosztata betegséget. Ugyanis a napokban olvasta, hogy nem szabad sokáig visszatartani, mert akkor aztán jöhet a Prostamol Unó meg a haverjai és ez marhára nem hiányzik neki. El is indult, de mikor kilépett a bejárati ajtón, az előtte lévő két lépcsőfok közül az alsón ott napozott Pörkölt, nagyjából másfél méterrel előrébb a fűben pedig Nokedli. Ez a két kitalálhatatlan fajtájú, kistestű kutya – akiket csak Pörinek és Nokinak szólított mindenki - már évek óta szolgált a háznál, több-kevesebb bosszúságot okozva. Ez estben éppen rekordot is dönthettek volna bosszantásból. Ali a másnaposság okozta csőlátásból kifolyólag nem észlelhette időben a lépcsőn lévő ebet. Rálépett. Az eb legalább kétszáz decibellel elvonyította magát, majd a következő pillanatban amennyire csak tőle telhetett fogaival satuba fogta Ali bokáját.

   - Úúúú!!! A kúúrva anyádat! – Többet sajnos nem mondhatott szegény Ali, mert már dőlt is előre a teste. Noki sem menekülhetett.  Ott állt, négy lábon, megdermedten, mint a bolti hurka, és nézte, ahogy közeledik gazdájának a pofázmánya, nem gyengén eltorzulva.  Ali feje becsapódott, pont a szájával, pont a Noki tarkójába. Erre ő teljesen érthető módon csatlakozva Pöri haverjához, egy irdatlan hangosat vonyított, és mivel közel volt a szája Ali füléhez, így reflexből beleharapott, hogy csak úgy reccsent. Mintha összedolgoztak volna. Pöri a bokát, Noki a fület. Ezek után természetesen, mint minden értelmes kutyus, ők is tudták, hogy valami nem fasza, mindketten elhúztak a kertben lévő kukoricásba.

   - Dögöljetek meg, mocskos rihesek! Dögök! Nem hiszem el! Az egyik a lábamat, a másik a pofámat tépi szét… hú, ez kemény volt…  A büdös kurva anyátokat!!!

   Majd Ali, miután kizsörtölődte magát, végre leengedhette a fölösleget. A sliccel nem kellett bajlódnia, összesen egy alsógatya volt rajta.

   - Aszta szentségit, még jó, hogy nem hugyoztam be! – mondogalódott közben.

   Ezalatt megérkezett az egyik, országos cimbora is. Pöti egy régi rozsdás Csepel biciklin ülve bámészkodott befelé Ali udvarába, fél kézzel a kerítésre támaszkodva, másik kezével a zsebében kotorászva, hogy megállapítsa mennyi pénze maradt a kocsma után. Pillanatnyi öltözéke egy farmer rövidnadrág, jó rojtos, és egy elnyűtt kínai piaci papucs, a karján meg egy szocreálos ruszki Rakéta márkájú karóra. Amúgy hasonszőrű fickó, mint Ali, csak éppen nincs feleségnél. Sosem érezte, hogy kötődnie kéne egy állandósított nőhöz, aki aztán szép lassan az idegeire menne. Szent meggyőződése, hogy max. tíz év és már semmi különbséget nem érezne az asszony seggének a tapogatása és a sajátja között. Lassan ugyan kezdi érezni, hogy a függetlenség a kor előrehaladtával egyre jobban értékét veszti, de még mindig azt az elvet vallja, hogy egy kétszáz forintos levesért ő bizony nem fog feleséget tartani, hogy aztán mindenbe belepofázzon. Majd amikor már mindenképpen el kell köteleznie magát, mert vén szar lesz, elvesz valami reményvesztett világcsúfját, aki senkinek nem kell. Elvégre mégsem várhatja el az önkormányzattól, hogy magára vállalja a temetését, ha egyszer eldobja a kanalat.

   - Na, mi van - jött köszönés helyett kérdőleg a kiáltás az udvaron kívülről –, kijózanodtál?

   - Ki, bassza meg! – válaszolta Ali miközben elindult a kapu felé. – Ez a két rohadt dög majdnem megölt. Az egyikre ráléptem, megharapott, eltaknyoltam, akkor meg a másik harapott fülön. A fasz ki van!

   - Hihí, de hülye vagy baszd meg! - reagált a rövid beszámolóra Pöti. - Már nem csak az agyadra, még a szemedre is ráment a pia? Szegény dögök. Remélem, nem fájt nekik! Kutyulu-kutyulú! Kutyulu-kutyulú! Gyertek elő! Ne féljetek, nem akar már lesmárolni benneteket a hülye gazdátok! …Ezek jól eltűntek.

   - Ajánlom is nekik! Már rég ki kellett volna vinnem a nyavalyásokat az erdőbe, azt’ otthagyni. Csak fosok, hogy akkor meg az asszony tesz el láb alól.

   - Jaj, de szép lenne! – mondta Pöti.

   - Na, menj a picsába! De előbb gyere, igyál egy fröccsöt!

Azzal elindultak szép komótosan a fészerbe, ami egyben ivó helyiségként is szolgált. Már túl voltak vagy négy dózison és úgy nagyjából fél órás épületes eszmecserén, mikor a háttérben szóló Kanizsa rádión arról kezdtek beszélni, hogy minden augusztusban micsoda csillaghullás szokott lenni. Azon belül is a mai napon aztán tényleg ki fognak tenni magukért az öngyilkos meteorok.

   - Tudod Pöti, asszem nem hiába hoztam én ennek a tücsöknek párt – kezdte Ali, némi bódultsággal a tekintetében.

   - Miféle tücsöknek? – nézett rá Pöti értetlenül.

   - Hát annak, amelyik minden éjjel csinálja itt az udvaron a műsort. Valahogy azt vettem le, hogy egyedül van, azt’ hoztam neki egy pajtit.

   - És most mi van ezzel a „nem hiába” dologgal?

   - Hát csak az, haver, hogy ma este szépen kirakom ide a két almafa közé a függőágyat, és onnan fogom hesszölni a csillaghullós eget. Méghozzá tücsökzenei aláfestéssel.

   - Látom, te sem leszel már hülyébb – mondta Pöti, majd még néhány perc társalgás után kézfogás, szevasz-szevasz, felpattant a bringájára és lelépett.

   Sokáig nem kellett egyedül maradnia Alinak. Rögtön Pöti után megérkezett Erzsike asszony, de bár ne érkezett volna! Ali meg maradt volna inkább a kellemes magányban! Ugyanis a hitves úgy kiosztotta a férjét, hogy olyant a világ nem látott. A helyi vasútállomáson, ahol Erzsike alkalmazkodik, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva hamarabb tudomást szereznek a szorgos dolgozók a falu lakóinak dolgairól, mint ahogy azok megtörténnének. Ennélfogva Erzsike is sokkal tájékozottabb volt az előző esti, titokban lefolytatott tivornyával kapcsolatban, mint maguk az elkövetők. Lett is aztán ribillió. Kiabálás, ajtócsapkodás, sűrű egymásutánban szexuális élmények kívánása hol a Mindenhatónak, hol egymásnak a legközelebbi rokonokkal, aztán újra egymásnak a Mindenhatóval. A jó félórás társalgás után jöhetett a jól megérdemelt duzzogásban tölthető nyugalom, mialatt Ali szépen rögzítette az udvaron a függőágyat. Miközben kötözgette a fekvőalkalmatosságot, eszébe jutott, hogy a Tóka presszóban fogja kivárni a teljes sötétséget a meteorzápor élvezhető látványa érdekében.

   - Eljött az idő, a kora esti órák. Irány a csehó! – gondolta magában, majd szapora léptekkel elindult.

   A Tóka presszó egyike a hét helyi becsületsüllyesztőnek, ahol hétvége lévén éppen ritmikus társas rituálénak álcázott zenés eszméletvesztést tartottak. Egyébként a falu mindössze kétezer fős. Némi munkanélküliség is van, ennek ellenére mind a hét kocsma vígan megél. Hát igen, ez is inkább csak a krabótokra jellemző.

   Megérkezett. A haverok is lassan becsordogáltak; agglegények, régen házasodottak, a nagyon régen házasodottak is. Meg akik nem olyan régen, csak egyszerűen szarul döntöttek a párjuk kiléte felől és baromian tele van a tökük az asszonnyal, mert unják mocskos módon. A párok is befutottak idilli látványt nyújtva. Ahogy összebújva, vagy csak kézen fogva, méltóságteljesebbnél méltóságteljesebben, peckesen belépve vezették párjukat a férfinépek. Mindeközben üvöltött a hangfalakból az „Eladom a kocsimat, meg a lovamat” című világsláger. Jöttek az öreglányok is, akik amúgy nem öregek, csak valami miatt még nem tartoznak senkihez. Van, aki azért mert szép, sokáig válogatott, így lekésett a jó lehetőségekről. Van, aki kevésbé szép, van, aki nagyon nem szép. Na, ez utóbbiakat már nevezhetjük reményvesztetteknek is. Jöttek még fiatalok, inkább csak a tombolás kedvéért. Náluk a romantika meg a szex csak másodlagos. Nagyon fiatalok, ők csak ismerkednek a lehetőségeikkel, közben cigizve és piálva felnőttnek érezhetik magukat. Aztán még azok a szólóban érkező hölgyek, akik hasonló cipőben járnak a feleségüket unó férjekkel. Ennek a kategóriának mindkét nemhez tartozó tagjai úgy gondolnak az ilyen zenés estekre, mint narkós a drogokra. Tánci-tánci, simulgatás, szexre utaló beszólások, aztán ha minden jól megy, akkor egy gyors numera az utca valamelyik sötét részén, vagy a kocsi hátsó ülésén. Tökéletes alkalom az egyhangúság rövid időre történő kiütésére. Mindkét fél tudja, mit akar. A csajszinak kell az újdonság varázsa, és hogy jó keményen megbasszák végre. Az urak pedig érvényt szerezhetnek annak a bölcseletnek, miszerint idegen pina edzi a faszt. Aztán ha összejön, akkor jó, ha meg bejön valami zavaró tényező, és ugrott a mutatvány, hát legfeljebb örülni fog az otthon maradó házastárs a másik felajzottságának.

   Ment is a csinnadratta, ahogy elő van írva egy ilyen helyen. Sékeltek, füttyögtek, járták a csárdást rogyásig, vagy csak izzadásig. Pörögtek, mint a búgócsiga, szóval jó volt a buli veszett módon. Épp, hogy túl volt Ali négy-öt sörön, amikor ugyancsak rájött a hugyozhatnék. Nehogy már a dzsuvás budiba menjen! Célba vette a kocsma előtti placcot, hadd csobogjon. Megállt, kezdene bajlódni a sliccel mikor odaállt elé egy húsz év körüli fazon. Sikeresen keményre itta magát és úgy gondolta, itt most ő lesz az erkölcsrendész, aki majd megtiltja Alinak, amit pont elkezdene. Nem volt helybeli. Nem ismerte az áldozat személyét. Ha ismerte volna, megúszhatta volna.

   - Húzzá’ be a klotyóra Te köcsög mer’ szétbaszom a pofád! – kiabálta bele Ali arcába a fazon.

   - Tessék? – kérdezett vissza Ali halálos nyugalommal, aztán úgy gondolta, hogy nincs kedve beszélgetni. A következő pillanatban fejjel, teljes erővel nekirontott a fazon gyomrának, aki meggörnyedt, Ali pedig hirtelen felegyenesedve úgy állon fejelte a fazont, hogy azonnal kirobbant négy foga a szájából. Valamit még szeretett volna mondani a fazon, ahogy tántorgott vért köpködve. Nem volt rá lehetősége, ugyanis egy akkora taslit kapott még levezetésként teli tenyérrel félig a nyakára, félig a fülére, hogy azonmód elterült.

   - A kurva anyját! Mindig el kell baszni valakinek a hangulatomat! – mormogta magában Ali, majd bement, hogy lekezeljen a haverokkal aztán tünés haza.

   - Ne menj még! Nem látod milyen jó a buli? Meg különben is, be se’ basztál még rendesen – próbálta marasztalni Pöti.

   - Dehogynem, egy hülyegyereknek bebasztam egy kibaszottat… Meg má’ nincs is kedvem maradni – válaszolta blazírt pofával. - Várnak a tücskök meg a romantikusan kinn alvós, csillaghullós éjszaka.

   - Oké, akkor csak igyunk még egy konyakot, azt’ mehetsz! – invitálta Pöti.

   -… na, jó, rábeszéltél – mondta néhány pillanatnyi hezitálás után.

Ittak. Aztán még egyet, mert mifelénk törvényszerűen visszahívjuk a másikat. Pöti megint kért, és újra jött a visszahívás.

   - Most már tényleg megyek. Ennyit inni, a fasz ki van! – mondta Ali, majd meg sem várva a haverok reakcióját, elindult.

   Mire hazaért Ali, a két kör, amit két visszahívás követett, azaz négy konyak, plusz az a néhány sör, ami megelőzte, elég rendesen módosította a tudatát. Legszívesebben nótára fakadt volna, de annyi önkontrolja még maradt, hogy magába fojtsa a dallamokat. Nem akarta, hogy másnap még a szomszédok is baszogassák.

   - Végre itthon! – mondta magában.- Jaj, de jó kis ágyacska vagy! Noki! Pöri! Hol vagytok? Remélem, nem zabáltátok meg a zenészeket! Hadd ciripeljenek, amíg bámulom az eget! – mondta a két ebnek mialatt bemászott a függőágyba.

   Feküdt és hintázott. Szép lassan, jobbra-balra. Keze a feje alatt, a lábai keresztben. Így várt türelmesen úgy nagyjából négy és fél percet, de aztán nem bírta tovább, kíméletlenül bealudt. A tücskök hallgattak, a meteorzápor sem akart jönni.

   Sebaj, a sors közbeszólt: Nehogy már pont a Ali maradjon le egy ilyen élményről!

   A függőágy fej felöli végét tartó hatvanas szög nem bírta tovább a strapát, kifordult a fából. Ali a földre huppant, azaz nem is a földre, hanem a két kutyára, akik szépen behúzódtak alá. Annyi ideje volt a két blökinek, hogy felugorjanak, de ahhoz kevés, hogy ki is ugorhassanak a veszedelem alól teljes mértékben. Noki farka az Ali lapockája alá szorult, Pörié pedig a másik oldalon a törzse alá. Így szinte tökéletes összhangban, mindketten visszafordulva közvetlen közelről, mindkét oldalról úgy beleordítottak Ali fülébe, hogy az még egy tűzoltószirénának is a becsületére vált volna. És ím, Noki már rágta is a már megtépázott fület. A másik oldalon pedig Pöri harapott rá olyan erővel a mellbimbóra, mintha egy fogazott kombinált fogóval szorított volna rá a szaki.

   Aliból előtörő hangáradat mint égzengés zúgott a sötétben. Valószínűleg azt sem tudta hirtelen, hogy melyik bolygón van. Egyvalamivel azonban tisztában volt. Olyan pillanatnyi csillaghalmaz látványában, utána meg órákig tartó cirip-cirip koncertben lehetett része, amelyekhez képest a pesti tűzijáték csak egy közönséges karácsonyi csillagszóró, a Tóka presszó zenéje pedig csak egy orvosi váróban hallható suttogás lehetett.