Törpeföldi esküvő, mesejáték két felvonásban.

A mesejáték óvodások és kisiskolások részére készült.
A szereplők lehetnek gyermekek, felnőttek, illetve különböző életkorú gyermekek és felnőttek együtt is.  Előadás csak a saját szerzői engedélyemmel adható elő és tanácsaim kíséretével..

Első felvonás.

Színpadon, fák, bokrok, gombák, virágok, a távolban egy hegy, a színpad közepén hatalmas aranyszínű tojás egyik oldala látszik csak ki a bokrok közül.

Nyuszmusz Mama két kisnyúllal, egyik nyúlfiú, másik nyúlkislány, beugrálnak a színpadra.

Ó. Hű. Há. Hó. Micsoda nagy tojás. Ilyet még nem láttam sohasem.

Nyuszi Mancika kíváncsian így szól.

Talán egy rókatojás lehet.
No, akkor én máris megyek innen.

Nyuszi Pista kicsit bátrabban.

Én nem félek ám oly rettentőn.
Legurítom majd a lejtőn egy kettőre.

Nyuszi Mama, magyarázóan, egyúttal igy szól figyelmeztetően.

A róka nem tojik tojást, mert ő róka. Rókával ne mókásodjatok, és egy ilyen nagy tojás láttán is legyetek óvatosak. Vannak nyuszi rabló madarak, ilyen a sas, de az meg nem szokott a földre tojni, magas fán vagy sziklák között van a fészke.
Ám jobb, ha magunktól megyünk, mert még az a csuda nagy valami, ami kiszabadul majd e tojásból, esetleg oda visz bennünket, ahová nekünk semmi kedvünk eljutni. A nyúl legyen óvatos, így maradhat szép lakos. Selyemfüves legelőn, gyerünk, nyuszik, egy-kettő.

Ki mennek a színpadról.

A színpadra most különös kinézetű szerepelők sétálnak be, egy nyurga manó, Rímcsillogtatós Benedek. Nadrágja piros, kabátja sárga, kalapja kék, egyik kezében nagy, végein kissé felkunkorodó papír, másik kezében hatalmas, lúdtollból készült írótoll. Az aranyszínű tojás láttán nagyon meglepődik.

Rimcsillogtatos Benedek, meglepetten így szól, de örömmel.

Hű aszta kutyafáját. Hű aszta macska szőrét.
Miféle tojásnak látom nemes ősét.
Ne legyen a nevem százszor sem Benedek,
ha nem írok erről egy verset, műremeket.
Ki tojta e tojást. Talán egy óriás aranytyúk.
Mókussal, szajkóval majd kinyomoztatjuk!
Fő, hogy az aranytyúk végül enyém legyen,
tojtatom, tojtatom, majd versembe teszem.
Arany a markomban, arany versemben,
arany csibe csipog nálam, kint a kertben...
Gyere mókus, fürge, szajkó, oly beszédes,
szarka, ki szépséges csörgő hangra képes.
Térdig lejárjuk utánad a lábunk,
de téged, aranytyúk, végül megtalálunk.

Benedek kimegy a színpadról. Jobb oldali járásból nagy szarkacsörgés hallatszik.

Tudós Berci, tudós Marci, Tudós Karcsi, komoly, fontoskodó arccal a manók, együtt megjelennek a színpadon, Berci ruhája arany, Marcié ezüst, Karcsié vörösréz színű, bő köpenyükön több érem, kitüntetés fityeg, és mindegyikük hóna alatt nagy könyv van, fejükön pedig kúpalakú kalap.

Tudós Berci csodálkozóan néz a tojásra.
Jé, hát ez meg milyen tojás. Madár tojta tojásnak műalkotás. Ily nagyot sohasem láttam, pedig jártam már Ázsiában.

Tudós Marci még jobban ámuldozik
Itt ilyet mily állat hagyott nyomot. Strucctojásnál sokkal nagyobbat. Talán struccok óriása. Nem is gondolhatok másra.

Tudós Karcsi, a nagy meglepetéstől dadogni kezdet és közben a tojásra mutogat.
Mi- mi-mi ez a csu-csu-csuda. Tojás. Honnan gurult ide-oda.

Holló Henrik, mint egy nagy fekete madárruhában, csapkod a szárnyaival.
Én ilyet máskor is láttam. Benne egy törpesárkány van. Kutyából is van nagy, testes, s más is, picurkaként is kedves.

Tudós Berci, a madarat letorkolja
Tudatlan. Nem hiszünk neked. Mutasd tudós okleveled.

Holllo Henri, kissé sértődötten.
Megjósolom jó előre törpesárkány lesz belőle.

Tudós Marci kicsit mérgesen.
No, ez már túl sok a jóból. Tudós legyen, aki jósol. Oktondi. Ne játszd az eszed. Mutasd inkább okleveled.

Holló Henrik kicsit védekezőn.
De hisz saját szemmel láttam, egyszer. Törpesárkány van benne. Az kelt ki belőle.

Tudós Karcsi hessegetően.
Hess, hess, el, tudatlan madár. Hiszen tudós veled szóba sem áll.

Holló Henrik csapkodva a szárnyaival, kirepül a színpdrol.

Tudos Berci hirtelen megváltoztatja a véleményét.
Kedves Kollégák, ebben a tojásban sárkány van, és én feltaláltam a sárkánybeszélgető telefont. Ezt a két követ összeütöm. Ha a tojásból kopogás jön erre a hangra, akkor abban sárkányfióka van, nem fóka, közben összeüt két követ, a tojásból hasonló kopogás jön vissza. Látják, Tisztelt kollégák. Igazam van.

Tudos Marci elutasítóan igy szól.
Ellenkezőleg. A tojásban levő sárkány azt kopogta vissza, hogy ő nem sárkány. Az én módszerem sokkal jobb Nem kopogok, és ha erre a tojásban levő sárkány szintén Nem kopog, akkor ez azt jelenti, hogy ő nem sárkány, és én sem vagyok az. Világos, kollégák.

Tudos Krcsi  ugy egy kicsit megvetően.
Nem világos, hanem is sötét. Az én módszerem a legbiztosabb és legtitkosabb, éppen ezért a legjobb. Nagyot nevetek, és ha a tojásban levő sárkány visszanevet, akkor ez azt jelenti, hogy kinevet benneteket, Tisztelt kollégák, mert nem sárkány. Odalép a tojáshoz.  He. He. Heheheheh. A tojásból nevetés hallatszik, Ha-ha-ha-ha, Bruhahhahha, Brehehehe.

Tudos Karcsi igen diadalmasan körülnéz.
Látják, Tisztelt kollégák, fényesen igazam lett.

Tudos Berci és Marci, együtt mondja.
Ellenkezőleg. Ez nem fényes igazság, hanem fénytelen. A tojásból a sárkány
az Ön szavain nevet, mert Ön sárkánynak hiszi őt, pedig ő nem sárkány.

A tojásból recsegés hallatszik, majd pedig felszakad a burka és előbújik belőle egy kedves, zöldruhás, humorosan ijesztgető, nyögő sárkányfióka.

A három tudos igen csodálkozva és ijedten felkiáltanak. Jaj. Jaj. Jaj.

Tudos Berci igen rémülten.

Bújjunk most gyorsan a bokor mögé.
Mert még rosszul járunk a végén.
Tüzet okád majd a köpenyvégén.
Bekapja a lábunk végét.
Elbújnak egy bokor mögé, onnan nézeget kifelé.

Tudos Marci közben térdre esik a sárkányfióka előtt.

Ó, kegyelmez meg nekem szép hüllő királyfi.
Hiszen tudós érdiem már mésziről látszik.
Írok rollad majd egy nagyon híres könyvet, vastagot
Egy kilónál meg grammnál lesz több és könnyebb.

Tudos Karcsi igen hajlong a sárkányfióka előtt, kérlelőn.

Ne fújj rám tüzet, te csodás tojás csodája.
Elviszem én a híred a széles e nagyvilágba.
Örömöd lesz, hiszen benne a csoda. Meg látod.
Beléd szeretnek majd a hüllő lányok.

A törpe sárkányfióka, békítőn.

Nem bántok én senkit, tüzet sem okádok soha.
Ismerni szeretném ezt a szép világot.
Azt sem tudom, kérem, miként kerültem ide.
Nem gonosz óriás törpesárkány szívem.
Nagyobbra növök-e. Talán csak egy arasszal.
de az sem lesz előbb, mint jövő tavasszal.
Szép köntös lények, Tisztelt tudós urak.
Mutassanak nekem bölcsességhez utat.

A három tudos felbátorodva, óvatosan közelebb lopakodnak a sárkányfiókához, végül azonban már leereszkedően veregetik vállon magukat.

Tudos Karcsi a másik két tudós buzgó, helyeslő bólogatása közepette.

Hiszen Királynőnkhöz viszünk, kedves fura ura kis furcsa állatocska.
Hiszen imádja a hízelgő cicákat.
Lehet törpesárkány ott szerencséd meg talál.
Van még hely ruhámon helye kitüntetés.

Királynőnk majd belátja, hogy én találtalak.

E tojásban lapul e sárkánylakk.

Hiszen fura sárkányságod szelíd, mint a birka.

Itt már a másik két tudós, Berci és Marci rosszallóan néz Karcsira, mert ők is szeretnének kitüntetést kapni, ezért mérgesen kiabálják egymásnak és Karcsinak. Nem így volt. n találtam a tojást Nem te, én. n mondtam először ki ezt a szót, törpesárkány. Nm te, én.
Tudos Karcsi majd elszántan.

Mondom, amit tudok, hiszen én egy tudós vagyok.
Mikor kell, nyávogok, mikor kell, ugatok.
Ha kell, húst a tálból kiveszem.

És közben a kell káposztám nagy kanállal eszem.
Gyerünk a Királynőhöz hegyen völgyön át.
Itt közben ujjával a törpesárkányra mutat.
És közben vigyük el ezt a törpe sárkány csodát.

Valamennyien kimennek a színpadról, a törpesárkánnyal együtt, és a függöny legördül.

Második felvonás.

Függöny fel, és a színpadon a kép, aranyozott, díszes trónon ül Manóföld királynője, Tündér Éva, körülötte udvaroncai és udvarhölgyei, különböző ruhákba öltözötten, trónszéke mellett jobboldalt cica, baloldalt kutyuska áll, a színfalakon Manóföld címere, zászlója, valamint nagy betűkkel, jól olvasható.
Manóföldi manós szívben örök az ének, jóságos királynőnk imádunk érte. Alatta aláírás, Rímcsillogtatós Benedek, Hahómanódíjas manóköltője.

Udvaroncok és udvarhölgyek nagy ijedezéssel lármát csapnak, egyikük még a trónszék alá is bebújni, de csak a feje fér be, általános kiabálás, fejvesztettség, pánik tör ki.

A színpadra megérkezik a törpesárkány, nyomában, szorosan utána, a három tudós.

Jaj. Végünk. Egy sárkány. Meneküljünk. Félek. Segítsetek. Segítség.

Tündér Éva nyugodtan ül a trónján, mosolyog.
Miért e nagy ribillió. Szétgurult tán hat-hét zsák dió. Ha a tudós urak nem ijedeznek, kedves udvaroncaim, ez azt jelenti a Tudomány már megvizsgálta ezt a törpesárkányt, és nem találta veszélyesnek.

A tudósok meghajolnak, Tudos Karcsi sietősen előrelép, kissé félretolja társait.

Nagy Királynőnk te tudos bölcs. A tudásunk
tartjuk mi szerénynek,
különösen királynői
bölcsességhez képest.
Megtaláltuk e a nagy tojást,

Közben a másik két tudós helyeslően bólogat

azt is tudtuk ám ki tojta.
Azért tudós, aki Tudós,
hiszen mindent vegyen sorba.
A kis sárkányt kioktattuk
mit tegyen és mit nem,
ennél talán jómagamnak
nagyobb volt a tisztem, mint érdemem..

Erre a másik két tudós tagadólag a fejét rázza, mert saját maguknak még nagyobb érdemet tulajdonítanak, de nem mernek vitázni királynőjük előtt.

E sárkányát hozzád örök
szívhűség úgy áthatja.
Hogy kéri, vedd fel udvarodba
sárkánykutyuskának.

A királynő trónszéke mellet levő kutyus megszólal.
Vau. Bau.hiszen kutyus már van. Annak nem lehet utódja.

Tudos Karcsi közben gyorsan véleményét módosítja.

Ha nem lehet sárkánykutyus
büszke udvarodnak,
nevezd ki sárkánycicusodnak,
a megoldás itt van.

A királynő trónszéke mellett a cica megszólal.
Nyau. Nyió. Miaó. Cicának ne, cicus már van, és az én vagyok.

Tündér Éva erre kedvesen nevetett és igy szólt.

Kinevezlek, törpesárkány
fő trónszéki őrnek.
Látom is már pofikádon
jelét örömödnek.
Neved legyen ily szépségesen.
Sárkányvitéz Márton.
Trónszékemet védő bátor tettek
sorát el is várom.

Sárkányvitéz Márton erre vidáman ugrál.
Köszönöm. Nem tagadom erős rajtam a karom. Éles foggal majd megvédlek, de azért békét remélek hetek.

Hahómanó-díjas, manóköltő, berohan Rimcsillogos Benedek.

Megvan. Megvan, ami nem volt.
Itt van már e költemény.
Manóföldi Aranytyúkról
büszkén, bátran zengem én.
Tojt e tyúk egy aranytojást,
megcsodálta két szemem pár.
Szólj tojásról, hatalmasról,
manóföldi énekem.
E tojásban aranycsibe.
Nagyobb az, mint bármely csibe.
Aranytyúkok kotkodája
szép álomba átringassák.

Tündér Éva közben mosolyog.

Gyönyörű e költemény, és
kincstárba vitetem én, de
mit most hallasz, Benedek, azt
ne vedd úgy a szívedre.
Kiderült a nagy tojásban
nem volt csibe, óriás,
hanem ez a törpesárkány.
s rajta kívül senki más.
Ezt a Sárkányvitéz Mártont,
néked be is mutatom,
csodálja majd költészeted
az erdei utakon és berekben.

Rimcsalogatos Benedek közben vigasztalja magát.

Berohantam, s elrohanok.
Költő másként, mint tehetne.
Ha nem így volt, hanem úgy van.
átírom e versemet.
Címe legyen, Manóföldi Sárkány,
új ihletre bíztató,
vezesd tollam, lúdtólbol szerzett,
csókoló álmot szép való.

Ki rohan a színpadról, hogy átírja a verset.

Tündér Éva közben elismerően biccent a három tudós felé.

Érdemetek oly nagy, hogy érte érmet nyertek.
Kellő tudás nélkül a tészta sem kel meg.
Kellő tudás nélkül oly könnyen elérnek
minket búk és bajok, kellemetlenségek.

Bejön, főszertartásmester előrelép és mindhárom tudós mellére nagy érmet tűzi érdemrendet.

Kajabálos Kellemen kiálltózva bejön, elkezd sírós hangon panaszkodni.

Kuhuj. Kahaj. Baja baj. Böhöhöbő. Mi is történt. Mi is nem történt. Jaj. Jaj.

Általános csodálkozás törki a színpadon. Ó. Mi az. Micsoda. Micsiga. Csigabiga.

Tündér Éva elkomorult arccal meg kérdi.

Mi hát a baj, Kelemenünk.
Kérlek, közöld gyorsan velünk.
Segítünk, ha segíthetünk.
Hát nem teszünk ölbe a kezünk.

Kajabálos Kellemen még mindig ijedten, feldúltan.

Árnyék borult e Manóföldre.
Hull majd minden manó könnye.
Ijedezik fában is a szú.
Készülődik már a háború...
Szélen a völgyi határnak
a törpék átkiabáltak.
Nem mondom, hogy mit kiabáltak.
Nem hagyja el ez a számat.

Tündér Éva szigorúan rá szó.

Mondd csak el, mivel tudnunk kell,
hogy ki és miért, hogy ránk nyelvel.

Kajabálos Kellemen nagyon nehezen nyögi ki, olyan borzasztónak tartja.
Azt mondták ránk, s ez rettentő.
bikát vadít nálunk most a kendő,
gatya szakad, meg a kabát,
nem kapnak csörgőt a babák,
határukon át meg átmegyünk,
tőlük csíkos csigát csenünk el,
meghúzzuk a csacsi farkát,
csúfoljuk a szalamandrát,
túl sok nálunk gombos gomba,
bilendezik bolondocska.

Tündér Éva kissé felháborodottan, majd csendesen.

No, ez tényleg rettenetes.
Ám azért verembe ne ess.
Meg kell tudnunk ki is mondta,
ha törpécske, mint gondolta.
Olykor közel derűre is ború,
nem sietős ez a háború.

A színpadra egy kis fülön csípett törpécskével befut Vidámtörpe Tamás, Törpeföld királya. Fején arany korona, egyik kezével a törpécske papírból vagy szövetből készített fülét fogja.

Vidámtörpe Tamás térdet, majd fejet hajt Tündér Éva előtt.

Földig meghajló hódolatom, Királynői Szépségednek.
Itt a bűnös, akire most ítéletet kérek.
Ő Bőrébenemfér Dani csintalanka törpe.
Országunknak miatta ám nincs oka örömre.
Ő kiabált mindenféle össze-vissza dolgot,
no de szívből megbánta, már amit akkor mondott.
Nem is Manóföldnek mondta, hanem egy manónak...
Büntesd meg, ó, Nagy Királynő, miként látod jónak.

Tündér Éva kedvesen mosolyog Vidámtörpe Tamásra, de Bőrébenemfér Danira is harag nélkül tekint rá.

No, mielőtt becsukjuk a nagy ítélő boltot,
mondd el, Dani ez a dolog, hogy és miként volt ott.

Börébennemférö Dani megszeppenve.

Hát. Jujjuj. Ki királynő az úgy volt, hogy a ba-barátomnak, Manomuki Lackonak kiabáltam mindenfélét, mert az nem adta oda nekem, hanem eltaposta a gombámat. Azt a gombát én vettem előbb észre. Szeretem a gomba pörköltöt, hát ki nem. Utána Lackó is mondott rám, meg ránk, törpékre ezt is meg azt, én meg visszamondtam ezt meg azt rá, meg a manókra... Ne büntess meg nagyon, Királynő, megbántam a dolgot.

Tündér Éva tréfás szigorral az arcán.

Kárálhat akárhány tyúk, ezt annyiban nem hagyjuk. Keressék völgyben, hegyen, hogy Manomuki itt legyen. Tapintsunk rá ama okára, hogy a gombát miért taposta.

Manomuki Lackó berohan a színpadra, izgatottan, nem is köszönti a királynőt, hanem egyenesen Bőrébenemfér Dani elé ugrik.

Az a gomba, bajba lökhet.
Na, most mondok róla, mást is és többet.
Hát a neve, nem mást, mit Gyilkos Galóca.
Ilyen gombát nem enni móka.
Sírba vitte volna, ezt láttam, meg no ha.
Így hát ki lenne a barátom.
Kivel járnék, erdőt, mezőt barátom.
Kivel ráznék makkot, tölgyet.
Vagy talán inkább tölgyről makkot.
Amiért vaddisznó mindék kapkod.
Ez a gomba azért ott van szendén.
Tölgyfa alatt, galérossan.
Gallérosan, kalaposan, bocskorosan.
Igen csalfán kalaposan.
Kalaposan alján lemezekkel.
Angyalszinnel fehérlenek.
Bocskor, gallér, lemezesen.
Együtt, nagy, nagy veszélyekkel.

Börébennemfér Dani átöleli Lackó manót, meg bánóan.

Balga voltam, már belátom.
Amit mondtam, most belátom és vissza kívánom.
Ó, köszönet neked Lackó barátom.
Nyújtok most bűnbánóan kezet.
És átnyújtom neked.
Legszebb ajándékom neked. Üveggolyómat.

A törpe és a manó kezet fog, Dani átadja az üveggolyókat.

Tündér Éva mosolygósan, valamennyi jelen levő felé fordulva.

Hirdessétek, hogy soha sem nem móka
a gyilkos galóca.
Lackó kap egy kitüntetést,
Dani meg egy könyvet, mesést,
a gombákról. Ám nem mese.
rossznak nem jó az eleje,
ám a vége mást is hozhat,
sok rossz közül legrosszabbat.

A főszertartásmester előlép, Lackó mellére kitüntetést tűz, Daninak pedig átad egy mesekönyvet, melynek címlapján jól látható egy mérges ábrázatú gombafigura, nyilak mutatnak rá a gyilkos galóca jeleire.

Vidámtörpe Tamás kicsit félénken.

Igazad van, Nagy Királynőm. Én még nagyon várom
ítéleted ügyemben, mely nálam régi álom.
Szívem dobog mellkasomban, talán Te is hallod.
Hadd daloljon fülemülés, boldogságtelt dalt ott!
Letérdelek most elébed, mert olyan nagyot kérek,
amit ily szépségtől kérni félnek a legények.

Letérdel, itt elakad, nem meri kimondani, hogy mit kér, hallgat.

Tündér Éva nevet, majd tréfás korholással.

Nocsak, nocsak. Tán a nyelved elvitte a róka cica.
Megijedtél e cicától, hitted karmolócska.

a trón melletti cica így csinál Birr. Burr és a mancsát előre nyújtogatja.

Vagy tán ez a kutyus rémít, hogy megugat, harap.

a trón melletti kutyus párszor így ugat, vau, vau, Bau és a fogait csattogtatja.

No, hát bátran sétáljanak elébem a szavak.

Vidámtörpe Tamás kissé bátrabban, de még mindig nem meri kimondani kérését.

Én egy oly szót kérnék, boldogság kezdetnek,
és folytatásnak is, csak egyetlenegyet.

Tündér Éva feláll a trónszékről, és nevet.

Hát ez leánykérés, Tamáskám, kedvesem.
Átnyújtom most néked mindkét becses kezem.
Szerelmes szívemben a válasz már ott van.
nem hangzott még IGEN soha boldogabban.

Vidámtörpös Tamás Évához rohan, kezet csókol neki, és ujjára gyémánttal díszített aranygyűrűt húz.

Tündér Éva boldogan, de egyúttal tréfásan a másik kezét is kinyújtja a törpekirály elé.

és a másik kezem. Az is Rád vár, hűen.
Nem vár gyűrűt, ámde szebb lenne gyűrűsen.

Vidámtörpös Tamás nevet, zsebéből újabb gyűrűt vesz elő, felhúzza a királynő másik kezének középső ujjára.

Rimcsilagtotos Benedek berohan a színpadra, izgatottan, köszönés nélkül.

Megvan. Megvan, ami most lesz.
Itt egy újabb költemény.
Manóföldet, Törpeföldet
öleljen át egy nagy remény,
legyen eggyé e két ország,
legyen Manóföldi,
macska dézsát fel ne döntsön,
ha ugatás ráköszönt,
béka bús bút ne brekegjen,
amikor a vízbe bújt béka brekeg,
harkálykopp vígan kopogja,
hogy készül az új odú,
ha feljön az esti csillaga,

Kéz a kézben hallgatunk,
az a Csillag, manóknak, törpéknek,
legyen közös csillagunk.

Általános lelkesedés. Vidámtörpös Tamás megcsókolja Tündér Évát, a jelenlevők éljeneznek, helyeselnek így van. Éljen. Éljen. Helyes. Az egyik manó felkiált. Éljen Manótörpeföld. Ez is a vágyunk, nem csak az álmunk. Közben több törpe is bevonul a színpadra, egyikük nagy táblát emel a magasba. Éva a Királynőnk, Tamás a Királyunk,, Manotörpföldünk mi a szívünkbe zárunk.

A színfalak mögül zene szólal meg, minden eddigi szereplő táncolni kezd, körtánc alakul ki, de, ha nem elég nagy a színpad, néhányan külön is táncolnak egymással.

Lantostörpe Lajos Óriás-díjas törpeköltőnagyság, kissé elkésetten besiet, a zene halkabban szól most, hogy a szavát hallani lehessen.

Én is költő vagyok, Lantostörpe Lajos,
és Óriásdíjas törpeföldi lakos.
Most hallott hírekre törpeszívem dobban,
s száll üdvözlő versem, örömtelitett sorokban.
Örömtelt soraim öntenek örömkönnyet.
Manotörpföldünknek szívemből köszöntelek.
Macskából kutya lesz, kutyából meg macska,
holnapra minden hegy megnő magasabbra.
Holnap síkságaink szebben laposodnak,
új holnapunkban telek ezüsthavakat hoznak,
abból készülhetnek csengő ezüstpénzek,
miket külhoniak irigy szemmel néznek.
Manóföldi lélek, törpeföldi álom,
hogy egyesüljetek, milyen régen várom.
Bontsunk ki lobogót, szépségszívvel, rajta.
Fel, Manóföldi népek vár a diadal ma.

A zene ismét felerősödik, a szereplők tánca felgyorsul, éljenzés, kurjongatás, iha-csuhaj soha nem halunk meg, miközben a függöny lassan legördül.
VÉGE