Amikor elvégeztem az egyetemet , csak annyit mondtam , szép volt , jó volt , nehéz volt, elég volt. Középiskolás koromban kacérkodtam a festészettel , sőt az egyetem alatt is,  ha időm megengedte.Az egyetemen müvészettörténetet is tanultam , rengeteg kiállitást néztem meg , ezért aztán egy pillanatra sem hanyatlott a festészet iránti  érdeklődésem. Apám az ígérte, ha  végzek, egy hónapig azt csinálok amit akarok, ő gondoskodik az anyagiakról. Most jött el annak az ideje , hogy lecsapjak az ígéretére, és már szövögettem is terveimet. Úgy döntöttem , hogy  elmegyek a máramarosi hegyekbe, ahol pihenni és festegetni fogok. Felfrisitettem festékkészletemet, ecseteimet, vásznaimat, és állványom társaságában  útra keltem. Egy kis faluba, a juhásznál szálltam meg. Százéves házikó, évezredes hegyek, vigan csobogó patakok és egy csillogó tükrü mesterséges tó környékén.

           A juhász és a juhászné tette a dolgát , egész nap alig lehetett látni őket. Én tulajdonképpen csak a juhásznéval tartottam a kapcsolatot. Középkorú csinos asszony volt. Amikor első este  elbeszélgettünk --pálinka is került az asztalra -- kellemesen összemelegedtünk, és nekem egy fantasztikus ötletem támadt. Megkértem , hogy adna nekem néhány ruha darabját kölcsön  aminek fejében  felajánlottam  farmerjaimat és pólóimat.  Bele is egyezett de csak félig mert máris hozta a vászon szoknyákat és a vászon bluzokat, amit ott akkor rögtön fel is próbáltam. A juhászné felhivta figyelmemet , hogy nyár időben a szoknya alatt nem viselnek semmit , úgy szintén a bluz alatt sem. Engem kioktatott , de ő nem volt hajlandó viselni az én gönceimet.

           Másnap reggel  már felvettem zöld szoknyáját, és fehér vászon bluzát. De ezután jött még egy nehezebb feladat, mert  megkellett tanuljak mezitláb a harmatos füben járni . Eleinte egy kicsit kellemetlen volt , de amikor már kezdtem  megszokni , akkor már egész kellemesen csiklandozta talpamat. Amikor már a magasabb fübe is bemerészkedtem  a csiklandozást már a combomon is éreztem. Gondoltam teszek egy felderitő utat a környéken ismerkedek a tájjal hadd látom mit érdemes még megfesteni ebből a kies tájból, de előbb felállitottam állványomat , hogy ha majd jön az ihlet azonnal neki foghassak.Mert azt már eldöntöttem , hogy először a házikót fogom megfesteni.

             Városi lányka lévén, meg tudtam csodálni a fákat a rekettyést  a füvet , az össze-vissza nőt bokrokat, de még a vizparton tébláboló horgászt is.Meg álltam a hátánal , vagy tiz méterre, pusztán azért , hogy megtudjam mit tudnak élvezni ezen a semmittevésen. De a horgász előéletében valószinü hogy óvónéni volt , mert hátul is volt szeme és amikor megálltam azonnal felém nézett , és már hivott is magához:Gyere ide szép lány horgásszunk együtt egy kicsit. Mivel a falusi lány szerepét még nem tanultam meg kellőképpen odamentem közelebb , de olyan öt méterre megálltam és azon gondolkodtam , hogyan viselkedik egy falusi lány hasonló helyzetben. Azért leültem és néztem a tájat. Ha beszélni akart velem a horgászfíú akkor bizony kikellett tekerje a nyakát. Nem messze tőlem a rekettyés szélében egy sátor volt felállitva, amelyik szinte elvegyült a tájba zőld szine miatt.

          --Gyere közelebb lelkem húzzd meg ezt az üveget, együnk együtt mert egyedül nincs semmi étvágyam, kettőnknek biztos jobb étvágya lesz.

Szalonna , szalámi , hagyma , só kenyér. Egészen ideillőnek éreztem a felhozatalt és szinte megkivántam a látott étkeket. Mikor aztán derekasan meghúztam a pálinkás palackot akkora étvágyam támadt , hogy szinte versenyt ettem a horgászfíúval. Evés után még mindig éreztem , hogy a pálinka  alászáll  a gyomrom irányába , sőt később azt is, hogy visszafordul és hatása egyenesen az agyam irányába halad.Ekkor elmentem, és kértem egy darab sajtot, a juhásznétól--közben elszivtam egy cigarettát sebtiben.

Visszamentem és tovább falatoztunk, most már a finom juhsajtot is,aztán lezserül elhelyezkedtem a zöld fűvön ügyet sem vetve arra, hogy a bő szoknyám alól  egyre gyakrabban villan ki  combom. Azt hiszem a pálinka is megtette hatását, de az is igaz hogy egyáltalán nem voltam megszokva az ilyen bő szoknya viselésével. Ilyenkor  a horgász szeme villant a combomra , villant a szemembe, és úgy vettem észre , hogy beindultak bizonyos életfunkciói  amelyek egyértelmüen  arra engedtek következtetni,hogy határozottan tetszem neki. Az igazság az hogy nekem is megtetszett a fíú, és hogy igy együtt ettünk-ittunk  egészen testközelbe kerültünk egymással.Simogatni kezdett, és mezei virágnak nevezett, és már semmi kétségem nem volt afelől, hogy mi a szándéka-- és ami teljesen egybeesett az én óhajommal is. Meghivott a sátorjába  ahol az óriási hütőtáskába sörösüvegek sorakoztak katonás rendben.

          Éppen jókor jött a sör mert a pálinka , meg a horgász simogatása  igen-igen felhevitett. A sátorajtóban leengedtük a szunyoghálót, és forró testünket  a hideg sörrel hüsitettük volna   ha nem szabadultak volna fel érzelmeink, ha nem tombolt volna a szenvedély , a szerelem , és ha vágyainknak  más fontossági sorrendet tudtunk volna állitani. De ilyesmiről nem lehetett szó, mert zöld szoknyám úgy lekerült rólam , mintha sose lett volna rajtam, vászon bluzommal teljes egyetértésben. Igy már semmi nem volt rajtam a horgászon kivül, aki éppen úgy megvadult a pálinkától meg a szerelemtől mint én. Mostmár vadvirágnak nevezett, amikor combjaim közé szoritottam, miközben fekete fürtjeit borzoltam, anélkül , hogy alsótestem mozgása a legkisebb mértékben is lankadt volnamozgásában. Arcát melleim közé furta , és két kezével külső oldalát simogatta. Majd felváltva bimbóimat  nyalogatta, szopogatta, játékos nyelvével. Így fokozta, a már fokozhatatlan élvezetet.

            Arra gondoltam , hogy  ez fíú nem tudom milyen horgász , de hogy szeretőnek  kiváló , arról meggyőződtem, még akkor is amikor , mezei virágnak , vadvirágnak-- vagy szeretkezésünk közepette --vadmacskának nevezett.

           Néhány nap mulva , amikor távozni készült, egy nagy hallal ajándékozott meg, és azt mondta , hogy még életébe nem volt része ilyen kellemes "horgászkalandba". Én egy dedikált festményt ajándékoztam neki aminek a cime az volt:Tópart, horgásszal.