Ez a tizenharmadik bejegyzésem. Különös mérföldkő, rengeteg ember szerencsétlennek tartja a tizenhármas számot, nekem furcsa módon mindig is meghoza Fortuna kegyelmét, lehet hogy azért, mert nem vagyok átlagos. Az ok valószínűleg egy ismert mondás lehet: a lét határozza meg a tudatot. Mivel különös életfilozófiám miatt szeretek mindent a visszájára fordítani (például: még hiszek a demokriciában, még hiszek abban, hogy élni jó...), ezt is megtettem: nekem igenis a tudatom fogja meghatározni a létemet. Az eredeti idézet a méltán híres Marx-Engels párostól származik (akik azonban nem tehettek róla, hogy ideológiájukból egy népek ostora születik...), a fordított verzió is sok helyen hódít már. 

Természetesen beleszülettem a babonába, a tizenhármas-misztériumba, ami körül fekete macskák, törött tükrök, létrák, és sótartók keringtek. Egy napon aztán megelégeltem a dolgot és egy "mindenre van magyarázat" felkiáltással rávetettem magam az internetre.

Szerintem nincs olyan ember, aki, ha rápillant a naptárra és a Péntek szó alatt a 13-as számot látja, ne futott volna át a fején ha csak egy pillanatra is, a péntek 13-ával kapcsolatos elbeszélések. Mivel mostanában bőven kijutott nekünk a péntek 13-ákból, elhatároztam, utána nézek a dolognak.

A megoldás egyszerű, de méginkább nagyszerű: mint sokminden más mögött, itt is a vallás és a kereszténység keverte meg a dolgokat, valamint Isten földi helytartója, név szerint V. Kelemen pápa, akinek élete 1264-től 1314-ig tartott. Valószínűleg sok izgalmas dolgot meg lehetne említeni pápai tevékenységeiről, érdekes módan a legtöbb pápával valamiért ez a helyzet. Például, hogy a sede vacante, az üres trón korszaka, melynek ererdményeként hatalomra került, közel egy évig tartott, és a pápa nélkül maradt Itália rövid úton anarciába süllyedt. Hogy a bíborosok vajon mit csináltak a konlávé alatt, arról természetesen nem tudni semmit (nem hiába jelenti azt a con clave, hogy kulcsra zárva), de mikor V. Kelemen felvehette a pápai koronát, s Lyonban a nemesek is hivatalosan elismerték, szembesülhetett Itália hanyatlásával. Ígyhát, hátat fordítva a gondoknak és IV. Fülöppel hatalmas megegyezésben Avignonban foglalta el az őt megillető trónt.

Sok dolog követte egymást V. Kelemen uralkodása alatt, megakadályozta, hogy elődjét eretnekké nyílvánítsák és elégessék a holttestét, de ennek ára lett az, hogy egyértelmű francia befolyást biztosított a keresztény egyházon belül, a bíborosok kollégiuma által. De ennek nincs sok köze a péntek 13-ához.

Amikor II. Orbán pápa meghirdette a keresztes hadjáratot, valószínűleg nem sejtette, hogy tettével két olyan szervezet működéséhez biztosít táptalajt, melyek később legendák, sikerkönyvek és -filmek alapjaiul szolgálnak majd (pl. Da Vinci-kód). A hadjáratok során ugyanis a templomosok és a johanniták emelkedtek ki az ismeretlenség mély kútjából, s a sikertelen harcok vége után előbbiek Párizsba, utóbbiak Máltára menekültek, majd lassan elkezdték kiterjeszteni hatalmukat Európára - ez utóbbi mellesleg a templomosoknak igencsak jól sikerült. 

A szervezet évszázadokon át zavartalanul működött, s minden soron következő pápa úgy gondolta, ildomosabb behúnynia a szemét és hátat fordítani a temlomosoknak, mint kardot rántva felkotorni az egyház kellemetlen titkait és megbolygatni Európa rendjét. V. Kelemen volt az, aki vállalta a procedúrát, ha nem is a legtisztességesebb módon. Továbbra is jó barátságban volt IV. Fülöppel, aki ettől vérszemet kapva úgy gondolta, hogy a pápa hatáskörébe tartozó dolgokat (pléldául a templomosok) egy csapásra könnyen elintézheti így.

Unszolására V. Kelemen engedett és 1307 októberében szétküldött Európában egy bullát, amin rendelkezése szerint egységesen, október 13-án, pénteken kellett feltörni a pecsétet. A bulla tartalma szerint isteni látomása volt, melyben megtudta: küldetése felszámolni a templomosok rendjét, és ehhez a keresztény hívők segítségét kéri. Máig példátlan az ilyen gondosan kitervelt hadművelet: még azon a héten tizenötezer templomos lovag esett fogságba, akik rövid úton az inkvizíció vallatóasztala elé kerültek - a továbbiakat valószínűleg mindenki el tudja képzelni. 

Itt kell hát keresni az okokat, a mai legendák nagy része V. Kelemen pápa rendeletéből fakad. Ezek után természetes, hogy én, buzgó egyházellenista, szerencsém napjává tettem a péntek 13-át és szerencsém számává a 13-ast, ami mellesleg azóta is sokszor bejön, a sors furcsa fintoraként.