M.-nek

Mondd... mondd, te miről írsz?

Hogy bírsz

fecsegni mindenféle dologról,

hogy sose kerülj le a porondról,

erről a hatalmas színről?

s hogy nem lesz fekete-fehér a színből,

tintád miért örökragyogó?

miért, hogy apadatlan folyó, feneketlen tó,

sima lap, mit nem keretez margó?

Miről írsz? Nem tudom életed,

de miből meríted az ihletet?

A tévé nálad sose járja

öröklétű vánszorgó táncát,

s a rádiód is visszavárja

konnektorral régi nászát,

mondd... miről írsz?

Kezedben könyv alig fordul,

s az Antikrisztus is utánad mordul,

ő sem érti, senkisem,

kétségbe mért én esem,

ó mondd, mondd: miről írsz?

Nem jársz hova otthonról,

nincsen zengzetes szavad a honról,

s nem vagy te sem hazaszerető.

Miért ez az ismeretlen

magány-talány felfedetlen,

tudományod miért nem adod elő?

Mondd, miről írsz?

Mert nem epika, nem líra,

miről általában ír a'

ember! Az élet itt a nagy kérdés,

a van, a nincs, a lét és

hasonló fontos dolgok - itt

nem vagy sosem régi, avitt.

De mondd, ki vele! Miről írsz?

Miről írod életed? egy nyers

semmi-útról szól a vers?

Vagy hatalmas érzések lepik a 

sztorit, mi hosszú epika,

s a sorok végtelen, éjbenyúló útja

mögött lehetsz akár világrútja,

mégis érték, kincs, amivel bírsz!

Jaj, mégis, mondd: miről írsz?

Nincs több idő, homokszemek repülnek,

az óra alján szép lassan megülnek,

de fel nem szállnak soha már!

A pálya már csak terád vár,

kelj fel hát és állj elébe,

kiáltsd, ordítsd bele az éjbe:

készen állsz!

Tudom-e, hogy mit találsz?

Nem, semmiképp.

Dönts: miről írsz?

Időm az összesre már nincsen,

épp elég a magam kincsen,

de mégsem az!

Mert kell a fiatalság, e olcsó vigasz,

virágokkal labdázó, rügymintás tavasz!

Mert olvasni mindig is szerettem,

s kíváncsi vagyok, barátom vagy szerettem

története mivé lesz? Élete végén temeti sír,

bús gyászhalom, halálmárvány?

Vagy mindenki róla beszél és ír,

és emléke sosem marad árván?

Nem lesz időm elolvasni,

az idő tűzparancsa engem is lövet,

s az én regényem hátára is

a halál faragja majd a sírkövet.

és a kérdés: leghamarabb ki követ?

Ne törődj még ezzel, ma még

vígan koccintunk az életre,

nem halál ez - aranykor!

ünnep-pezsgő, vidám bor,

s szánk mosolya a pohárperem felett,

mert már tudjuk: kellett

az a sokezer lap, ami teleírásra vár,

de a könyvön nincs vonalkód, se ár...

De most még víg koccintással mondjuk

egymásnak: cheers!

Tudjuk a nagy titkot. De te ott,

a képernyő előtt, legott

mondd meg nekem: TE miről írsz?