Amatőr írók klubja: Találkozásom Vilmossal 2.

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 426 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7261 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 67 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 426 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7261 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 67 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 426 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7261 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 67 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 426 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7261 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 67 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

                          Találkozásom Vilmossal 2.

 

 

 

 

Közönséges fiú vagyok, aki hétköznapi életet él. Azonban mégsem mondhatom el magamról, hogy úgy telnek mindennapjaim mint minden embernek. Hogy miért?

Egy hónapja a szobámban találkoztam Vilmossal, a barátságos szellemfiúval. 

Persze, aki nem hisz a szellemekben és nem is akar rólluk tudomást venni, azt hiszi bolond vagyok. 

Azt gondolom, éppen kapóra jöttem neki: végső elkeseredésében találkoztunk egymással. Segítettem neki üzenni a testvérének, ha nem is vagyok ezzel hős, de büszke vagyok magamra. Ugyanis onnantól kezdve úgy éreztem, egy igaz barátság kezdete elé kerültem. 

 

Hideg, borongós idő után elvonultak a szürke felhők és az eső is elállt. Vilmos és én, néma csendben figyeltük az ablakból, ahogyan a fényes napsugarak keresztül hasítják a felhőket. Eltöprengtem. Még mindig nehezen fogtam fel, hogy összetalálkoztam egy szellemmel. 

A késő esti órákban, megvártam amíg szüleim elalszanak, s aztán kimentem a konyhába. Vilmos automatikusan jött utánam és figyelte hogyan készítek szendvicseket. 

 - Kérsz egyet? - fordúltam hozzá, de válaszként fáradt mosolyt kaptam tőle. - Ne haragudj, elfelejtettem hogy nem...

Nem akartam folytatni a mondatot, így is elszégyelltem magam, de Vilmos folytatta.

 - Nem tudok enni. -fejezte be béketűrően. - Különben sem voltam valami nagy étvágyú.

 Vilmos néha megrémisztett azzal, hogy úgy szólított meg, hogy közben nem mozgott az ajka. Ilyenkor a hideg futott végig a hátamon. De mi félni valóm lenne egy baráttól?

 - Én rengetet bírok enni. - tisztáztam, majd mohón beleharapdtam a szendvicsembe. Vilmos hallkan kuncogni kezdett amikor kiesett a számból egy paradicsomkarika. Egy ideig döbbenten pislogtam rá. Tetszett ahogy nevetett. Az arcvonásain most nem látszott az az elkeseredettség. Ajándék volt számomra, hogy mosolyt csaltam egy elkeseredett szellemfiú arcára.

 - Képzeld, egyszer részt vettem a városi kaja versenyen. - kezdtem mesélni neki, de annak a " kaja verseny " -nek a hivatalos neve nem jutott eszembe. - Ültünk egy hosszú asztalnál, lehettünk 15-20an. Egy halomnyi hamburger és sült krupmli volt előttünk, és az nyert, aki a legtöbb ideig tudott enni. 

Vilmos elképedt és lassan vezette végig "szemeit" a testemen. Gondoltam, nehezen képzelte el, mivel nem tűnök vastag termetűnek.

 - Én utolsó előttiként adtam fel a versenyt. - támaszkodtam neki a hűtőszekrénynek. - Lehettem volna első, de már nem volt elég hely a gyomromban. 

 - Na és a verseny után, mikorra jött meg az étvágyad? - kérdezte érdeklődve, amire elpirulva de őszintén válaszoltam.

 - Egy fél órára.

Vilmos felnevetett. Most hangosabban, de utána rögtön belesüllyedt a falba, és kétségbeesetten pislogott ki rám. Megijedt a saját hangjától, vagy csak tartott tőle hogy a szüleim meghallják? Nem tudtam eldönteni.

 

Másnap reggel amikor felkeltem, boldogan nyújtózkodtam. Ugyanis szombat van. Semmi suli, semmi fárasztó edzés. Csak a pihenés és Vilmos. Körülnéztem a szobámban. Eszembe jutott: este félálomban tartottam ki WC-re és megijedtem mert pont szembetalálkoztam Vilmossal. Lerúgtam ijedtemben a görbe DVD tartót, amiről csattogva- csörömpölve hullottak le a filmek. Remélem Vilmos elő mer jönni. Hogy lehettem ilyen bolond, egyéként is könnyen ijedős szellemfiú.

Felkaptam magamra a ruháim és hallkan szólítgatni próbáltam. Az ágyam alól libbent ki, mint egy óvatos hal. Szemeinek állása pont olyan volt, mint tegnap este a hangos kacaja után: csak most éppen tőlem tartott.

 - Ugye nem haragszol rám? - kérdezte, miközben össze vissza kulcsolta ujjait.

 - Eddig sem haragudtam. - legyintettem, miközben próbáltam mosolyommal megnyugtatni. - Csak félálomban nem kapcsol az agyam. 

Vilmos hosszan értetlenül nézett rám, majd végül úgy tett mintha megértett volna. 

 - Aha. - biccentett, majd a háta mögé mutatott. - Különben anyud nemrég szólt neked kintről, valami könyvet vissza kellene vinned.

Azonnal elment mindentől a kedvem, és azt kívántam bár Vilmos hazudott volna. De sajnos igaza volt. Ő még nem tudott erről, de pár hete ért véget egy kapcsolatom. Egy bizonyos vámpíros-fantasy könyv, ami természetesen a volt barátnőm tulajdona volt, éppen mára ígértem neki, hogy visszaviszem. Amíg együtt voltunk, kölcsön adta, de azóta nem adtam neki vissza. Éreztem, kínos és kellemetlen nap elé nézek. 

De talán érdekesebb lesz, ha magammal viszem Vilmost!

 

 

Folytatása következik

Címkék: http://amatorirokklubja.network.hu/blog/amator-irok-klubja-hirei/talalkozasom-vilmossal találkozásom vilmossal 1.

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

William Morgenthaler üzente 11 éve

Szerintem a történet nem rossz. Ha mindenkinek Casper jut eszébe, akkor az még bőven jó, mert ezek szerint nem készült hasonló, barátságos szellemes történet azóta (vagy lehet, hogy készült, de nem sok). Ha jól emlékszem, tavaly ilyenkor ki sem látszottunk a rengeteg vámpíros szerelmes regényből. Ahhoz képest a tiéd még egyedinek is mondható. És akkor néhány tipp az íráshoz: a számokat írd betűvel. 15-20an helyett tizenöten-húszan. Ezen kívül figyelni kell a jelen-múlt váltások kerülésére. "Másnap reggel amikor felkeltem, boldogan nyújtózkodtam. Ugyanis szombat van." Ugyanis szombat volt. Így jobban hangzik. Egyelőre ennyi. A többit majd a folytatásoknál :-).

Válasz

Balogh Zoltan üzente 11 éve

Már mindent elmondtak , én csak annyit mondok , hogy olvasom!

Válasz

Tövisi Eszter üzente 11 éve

Jól van Krisztián, csak lazíts, olyankor mindig jobban sikerül minden. :)
Látom, rengeteg egyéb pozitív jellemvonásod is van a kitartás mellet, ez becsülendő. :)
Nincs miért elnézést kérned, emberből vagy, ahogy mi is. :)

Válasz

Igó Krisztián üzente 11 éve

Megértettem, és elnézést kérek mindenkitől.
Éppen ma néztem meg a Casper című filmet, mert eddig nem láttam...
az az igazság...valóban pont mintha a magyar változatát írtam volna meg..:S

A tanácsotokat továbbra is csak köszönni tudom, és meg is fogadom: változtatok rajta.
Az akarat erőmet egyrészt örököltem, másrészt pedig nektek jó érzés írni, mert ha nem is valljátok magatokat íróknak, számomra akkor is megtisztelő érzés hogy ti olvassátok. Ezért is vagyok feszült és próbálok nagy lendülettel teljesíteni. :)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Nem is a történetre értettem, de valahogy nekem is Casper ugrott be...a törtnet maga az más. Nekem valahogy a stílus hiánya miatt jött ez az érzés, lehet hogy kissé félre érthetően fogalmaztam, elnézést. :)

Válasz

Tövisi Eszter üzente 11 éve

Nem a történet hasonlít Casperre, hanem maga a figura. Ahogy olvasom, próbálom vizualizálni, nem tehetek róla, egy kis, kerek fejű szellemet látok magam előtt, aki még a saját árnyékától is fél.
A kritikákról annyit, hogy más is megkapja, én is kaptam már, de semmi nem visz előrébb, mint a legfőbb kritikusunk: az OLVASÓ.
Mi itt mind olvasók vagyunk, amellett, hogy próbáljuk a magunk gondolatait, éréseit papírra ( monitorra ) vetni.
És ami a legfontosabb szerintem, bár ez az én meglátásom: többen is figyelemmel követjük az írásodat, és egyikünk sem azonos életkorú vagy hasonló beállítottságú ember, mégis nagyjából egy véleményen vagyunk, tehát a hiba nem biztos, hogy a mi készülékünkben van.
Nincs ezzel semmi baj, az írás tanulható, fejleszthető, a visszajelzések pedig mindig az olvasók részéről fognak érkezni, ami ezerszer jobb, mint ha odaadnád egy kritikusnak! :))
Néha én is csüggedek, de megnyugtatlak: lentről már csak felfelé visz az út. :)

Egyébként pedig, csak zárójelben idebiggyesztem a végére, az előző írásodnál is kaptál hideget-meleget, mégis itt vagy még, rendelkezel a kitartás erényével, ami sokaknál nincs.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Kedves Krisztián.

Az oldal pont ezért jó. Hogy kritikát adjanak. És én személy szerint komolyan írom, nagyon örülök annak, ha egy-egy írásomra kapok rossz kritikát is, mert pont ezek mutatják meg a "gyenge" részeimet. Lásd legutolsó novellának szánt írásomat, és megértettem a kritika lényegét, mely pont azt a hibát emelte ki, ami miatt gyakorlatilag az egész novella kukába való lenne... :)
Hiába a te ötleted, mégis szerintem hiányzik belőle a saját stílusodra jellemző írás vagy fogalmazás mód. Pont ezért lehet hasonlítani a Casperre. Ez nem feltétlen rossz kritika, csupán valóban nem lehet máshoz hasonlítani a történetet. Továbbá: a leírásban amelye közzétettél, valóban hiányoznak a szebb fogalmazásra utaló jegyek.
Most azt is írhatnám, hogy egyszerű, köznyelvn íródott novellával, törénettel állunk szemben. Én ezt személy szerint látom így, ahogy elolvastam, ez jött le nekem.
Nem a történet céljával, vagy monani valójával van probléma. De ez így túl sablonos...

Válasz

Igó Krisztián üzente 11 éve

Kedves László!
Igazad ( igazatok ) van.
Való igaz, bosszantott már a sok kritika, de ahogy fogalmaztál, ígérem tanulni fogok belőle.

Hozzáteszem, nem szeretem Caspert, de ha az elejétől fogva elolvastátok a novellát akkor tudhatjátok: ezt egy elhunyt barátom emlékére írom. Casper ide vagy oda, ez saját ötlet.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Kedves Krisztián! Aki ilyen kitartóan ír, annak szeretném, ha javulna az írása, már csak az olvasás élvezetének érdekében is. Lehet, hogy az én irodalmi elvárásom nem a megfelelő, de az olvasót le kell kösse valami. Ha már a téma nem érdekfeszítő, legalábbis számomra, akkor maga az írás kéne irodalmi gyöngyszem legyen, vagy ehhez közeli. Magammal szembe is magasak az elvárásaim. Mivel nem sikerül inkább állok (nem tudom, ha jó így). Annak idején kevés feltett írásomra kaptam pozitív kritikát, de ma újra olvasva, csodálom magamat, hogyan tudtam ilyen gyenge szinten írni. A Tibi megjegyzésein kívül, a szókészlet színvonalát kellene emelni: „automatikusan jött utánam” stb. Szívből remélem, hogy ezek építő jellegűek lesznek és nem bosszankodsz rajta, mint az utolsón. Úgyis azt írtad tanulsz belőlük! És komolyan várom a folytatását!

Válasz

Igó Krisztián üzente 11 éve

Örülni én is szoktam, de ha mondjuk ötvenedik alkalommal kapja az ember, akkor már kicsit sok.
Elnézést nem kell kérni, majd tanulok belőle...

Válasz

További hozzászólások 

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu