Még egyet lobbant a tábortűz.

                            Zoltán (majdnem elfelejtett) története:Üstbe , sülve főve!

           Elvirával való kapcsolatunk tovább folytatódott , azután is hogy elmult a nyár  a buzatáblát , pipacsokat , és buzavirágokat  otromba gépek tarolták le, ahol szerelmi kalandjainkat korábban  bonyolitottuk. Egy kicsit haragudtam is rájuk mert  rendkivül szerettünk áldozni a szerelem oltárán  a természet illatos, szabad ölén. Ekkor  helyeztük át szerelmi rejtekhelyünket , kis mühelyembe , ahol szintén voltak illatok, csak egészen más természetüek.( Hogy milyenek azt megirtam egy másik irásomba azzal most nem foglalkozunk)

           De egyéb dolgok is történtek időközben, mert Elvira férje sokallta kedves felesége szabadidejét, ezért bejuttatta a néphadsereg ide kihelyezett alakulatának étkezdéjébe. Nos, ennek az alakulatnak voltam az aktiv tagja élkatonai rangban. De nekem a rangom inkább a szakmaámba rejlett mert sokmindent megtudtam oldani, csinálni ,amit mások nem.Ráadásul igyekeztem magamnak minél több szabadidőt összehozni , hogy alkalmam legyen fejleszteni képességeimet más irányba  is , nem csak  kizárólag katonai vonatkozásban. Ezek közé tartozott  szerelmi életem karbantartása is, amihez állandó partnert találtam Elvira személyében.

           Ígen ám , csak hogy miután Elvira bekerült az étkezde személyzetének népes   táborába , és mindennapi kapcsolatba került más bakákkal is , rögtön észrevettem , hogy a konkurencia a kihivás napról-napra  nagyobb. Ezért aztán igyekeztem mindent elkövetni , hogy szerelmi kapcsolatunk lánca , ne szakadjon meg, hanem folytatódjon a lehetőségek határain belül, igy aztán minden alkalmat megragadtam , hogy akár a legképtelebb helyen  és időpontban, szerelemre csábitsam Elvirát. És Elvira az esetek többségében engedett a csábitásnak.

           Igy történhetett meg, hogy az új év hajnalán --amikor Elviráék már a az újévi fánkot sütötték a bakáknak -- én is "befordultam a konyhába",úgy mint Petőfi de nem gyujtottam rá a pipára , azon egyszerű oknál fogva , hogy nem volt sem pipám , sem dohányom, de még gyufám sem. Itt elkell mondanom , hogy a konyha két teljesen különálló vagonból állt , amelyik úgy volt megszervezve , hogy az egyikben csak a levest és a teát főzték , mig a másikban a második fogást , netán a desszertet készitették ,olyan jeles napokra mint például az Újév. 

           Amikor megérkeztem Elvira azonnal megkért , hogy mennék  át a másik konyhába , rakjam meg a tüzet az üst alatt , és kezdjem el megengedni a vizet a teának, közben kaccsintott egyet ,ami azt jelentette , hogy mindjárt jön ő is . Én szépen át mentem, és rakni kezdtem a tüzet , és kinyitottam a vizcsapot is , ami egyenes az üstbe volt vezetve.

           A tüz meggyujtásáig már nem jutottam el mert megjelent Elvira -- két fánkkal a kezében -- és én,  tüzelő kedvemet át irányitottam személyére. A konyha helyiségben csak annyi világosság volt  amenyit  az ajtón kivül felszerelt égő világitani tudott, vagyis majdnem semmi . Vadul neki estem Elvirának ,csókoltam és szoritottam magamhoz  , de ő sem fukarkodott  csókjaival , igyekezett nem adós maradni. Közben a fánkokról el is feledkeztünk.  Amikor éppen nem  egymásból lélegeztünk , és a figyelmünket más irányba is kitudtuk terjeszteni, Elvira ismerős léptekre lett figyelmes . Azonnal felismerte férjének járását  a hajnali csendben, ami egyre  közelebbről hallatszott.

 -- Bujj el -- sziszegte -- arra nem gondolva hogy egy ilyen szük helyen mennyire korlátozottak az elbujási lehetőségek . Ha az ajtón próbálkozom, akkor egyenest a férje karjaiba  kötök ki . Ezt, érthető okokból nem akartam. A másodperc töredéke alatt felmértem a helyzetet, és rájöttem , hogy mérhetetlen bajban vagyok , egyetlen mentségem a teafőző üst --ahova elbujhatok. Katonásan ugrottam be a teafőző üstbe , amiben a viz már olyan magas volt, hogy  ellepte csinos katonabakancsom szárát. Elvirának meg már csak annyi ideje maradt , hogy rámtegye a fedőt, mert e pillanatban férje már ott állt a küszöbön és érdeklődött . hogy mit csinál Elvira . --Éppen a tüzet akartam meggyujtani --mondta ideges dadogással , csak nem tudom , hova tettem a gyúfát. ( A gyufa nálam volt és már kezdett elázni a a tea vizben.)-- Semmi gond -- mondta a férje és már hallottam a gyufa sercegését amint meggyujtja alattam , és a tea alatt a tüzet. A vasuti talpfa  pillanatok alatt lángra kapott és én már éreztem , hogy melegedik  a tea viz és én is . Arra gondoltam , hogy rövidesen  teagazt is szórnak a fejemre , de ezt a gondolatot túl viccesnak találtam , és már kezdtem azon törni a fejem , hogyha nem történik valami akkor feladom magam kibujok az üstből meggyónok Elvira férjének , vagy valami okos hazugsággal megpróbálom kivágni magamat.

          Elvira  felajánlotta, hogy megy, és hoz a férjének fánkot , ám ez is bonyodalomba ütközött , mert a férj megtalálta a nekem szánt fánkokat és nyugodtam kényelmesen elcsámcsogott rajtuk.

           Ekkor Elvira egy cuppanós puszit nyomott a férje arcára , megfogta a kezét , és átvitte a másik konyhába--éppen idejében  mert már bakancsom talpán keresztül is éreztem a tüz melegét.Félre toltam a hatalmas fedőt , anélkül , hogy zajt csaptam volna , és pillanatok alatt eltüntem a konyhából a hajnal sötétjébe. Aztán megráztam magam , mint ahogy a kutyák szokták, és tiz másodperc alatt megközelitettem az olyan száz méterre lévő alvóhelyemet. Nem sok minden maradt rajtam szárazon --mégis megúsztam szárazon --ezért ott azonnal megfogadtam , hogy szakácsnéval  konyhába : Soha!

           EZZELa SZILVESZTERI MESÉVEL KIVÁNOK A LAP  MINDEN IRÓJÁNAK ÉS OLVASÓJÁNAK ÖRÖMÖKBEN, SIKEREKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJESZTENDŐT