Szoritás

           2o15 aug 24.                           Csak azt éreztem , hogy nagyon szoritott. Légszomjam volt, és össze akartak dölni az épuletek korülöttem. Közben a jobb karom elkezdett  zsibbadnai. Ekkor kezdtem felfigyelni megamra. Nem tudatosan, csak néztem, és válaszolni szerettem volna barátom kérdésére.  - de nem ment. Ekkor elkezdtem magamat  zsibbadság ellen a maszirozni A feleségem  csak nézett, és észerevette , hogy próbálok valamit mondani, de hang nem hagyja el a számat. Jobban megfigyel és én még mindig azzal küzdök hogy,  meg megprobáljam kimondani, a néhány perccel korábban feltett kérdésre a választ. Aztán jött egy sotétebb periodus, semmire sem emlékszem. Majd újra világosabb - mentők jöttek be az ajton. Kérdezősködtek. Kigyúlt egy kis fény az agyamban. Mindenre válaszoltam. Lefektettek a  saját ágyamra, valami gumikorongokat ragasztottak  rám, aztán valami gépre kötötöttek,Hallottam, hogy EGK.röl beszélnek. Morzsolgattam a szót, pontosabban a betüszót. Elektrokardiogram. Szoval géppel ellenőrzik , hogy életképes vagyiok -e. Elektrokardiogram, kitudom mondani. És kimondom- hangosan.

               Visszatért belém az élet, visszatért  belém az élni akaras, tudomásul vettem, hogy élek. Rajtam volt az EKG, de gondolataim egészen masfelé kalandoztak. Napfényes tavaszok tornyosultak előttem, zöld mezők, és bővizü folyók. Szabad voltam, jöttem mentem, csavarogtam mindenütt. Enyém volt az egész világ.

                Hangokat hallottam - bekell vigyük. A feleségem hangját hallom - Muszáj?- Muszáj. Engem nem kérdeznek. Segitenek felülni. Felulök, és önkéntelenül, a zsibbadt karomat kezdem  dörzsölni. Elmúlik a zsibbadság.

Szavakat formálok , és kimondom. majd ők is kérdeznek. Mindenre pontosan válaszololok. Jobban szétnézek magam korül, egy egyenruhába öltözött nővér, és egy egyenruhába öltözött férfit látok. Nem tudom hogy köszöntem - e. Most megteszem. Kissé csodálkoznak, és elmosolyodnak, de fogadják, Én is mosolygok. Stroke- om volt.