A nő letette a könyvet, amelyet éppen olvasott, s álmosan nyújtózkodott egyet.

- Fáradt vagyok, mindjárt elalszom, - fordult a férfihoz, aki a Tv-t nézte – Te csak maradj, amíg kedved van.

- Menjél csak, én is megyek mindjárt, csak végignézem ezt a filmet. – Felelte a férfi.

A nő felment a hálószobába. A férfi az órájára nézett, sietve a számítógéphez ment és belépett a szexpartner kereső oldalra. Már napok óta levelezett egy nővel, s most gyorsan rákeresett. Nem volt bejelentkezve. Bosszúság fogta el. Nem értette miért nincs fent, hiszen megbeszélték tegnap, hogy ma folytatják a beszélgetést. „Vagy lehet, hogy fent volt, s várt, de mivel nem jelentkeztem be, kilépett?” – kérdezte magában. Ebben a pillanatban a nő neve mellett kigyulladt a zöld gomb. „Itt vagy végre.” – Gondolta.  Izgatott lett, írni kezdett: ”Szia, már alig vártam, hogy belépj.” A nő azonnal válaszolt. „Mobilon fent voltam, de kiléptem. Azt hittem, már nem is írsz, egész este a telefonomat lestem. ” A férfi egy pillanatig lelkiismeret furdalást érzett, de elhessegette magától. Végül is nincs miért szemrehányást tennie magának, nem ígért semmit a nőnek, még nem is találkoztak. „Bocs, ne haragudj,” – írta – „nem tudtam mit csinálni, a nejem csak most ment el lefeküdni. De most már csak a Tiéd vagyok. ” A nő megenyhült. „Á, nem haragszom, csak hiányoztál, jó veled chat–elni.” A férfi egy kicsit várt, megnézte, jött–e e–mail–je, s csak utána válaszolt. „Én is szeretek veled chat–elni, de jobb lenne a tettek mezejére lépni. Nem gondolod?” Most a nő tartott egy kis szünetet. Ő nem nézte meg e–mail–jeit, nem nézett rá a Facebook–ra. Csak csendben meditált.„Szerintem is találkozhatnánk, végül is ezért kezdtünk el levelezgetni.” – írta végül. A férfit ismét elfogta az izgalom. „Képet még mindig nem küldtél, pedig megígérted. Én is küldök, becsszó. ” A nő rögtön válaszolt. „Pill, olyan izgatott vagyok. Küldöm.” Néhány másodperc múlva megjelent a monitoron a nő meztelen fotója. Egy antik fotelban ült, lába keresztbe vetve, karja összefonva mellei előtt. Tulajdonképpen semmi nem látszott, s mégis sűrű, fojtó erotika áradt belőle. És még szép is volt. A férfi döbbenten nézte. „Ez nem lehet, – gondolta – ez lehetetlen. Hiszen ezt a képet én csináltam. Igen, én csináltam tavaly nyáron, amikor egy kastélyszállóban wellness–eztünk.”

A férfit letaglózta a látvány, s a felismerés, hogy ezek szerint már három napja a saját feleségével chat–elget, a feleségével, aki éppen szexpartnert keres, és arra készül, hogy megcsalja. Persze ő is, de az valahogy más. Idegesen tépkedte a szakállát, zavart és tanácstalan volt. Ekkor hirtelen megjelent egy üzenet a monitoron. „Mi a baj, nem tetszem? ”. A férfi ki akart lépni, de hirtelen meggondolta magát, s írni kezdett. „Dehogynem, gyönyörű vagy, sokkal, de sokkal szebb, mint amit remélni mertem. ” A nő gyorsan reagált. „Köszönöm, örülök, hogy tetszem,    nagyon izgultam. Most te jössz, várom a képet. ” A férfi gondolkodott, nem tudta mit csináljon. Egyszerűen lépjen ki és soha többet ne írjon neki? Nem, azt nem lehet. Akkor a felesége nagyon gyorsan talál valaki mást, – persze ha eddig nem talált, – hiszen nem tudhatja, kivel levelezget még. Vagy egyszerűen menjen fel a hálószobába és verje ki a balhét? Azt sem lehet, ezzel saját magát is lebuktatná. Belépett a Google képkeresőjébe, s beírta „young, male, portrait”. Gyorsan görgette lefelé a képernyőt, jóképű, vonzó férfit keresett, olyant, aki egy nagyon kicsit hasonlít is rá. Végül talált egyet, kimásolta, s elküldte. Lassan kezdett megnyugodni, s már az is kezdett körvonalazódni fejében, mit fog tenni. Visszalépett a chat ablakba, a nő üzenete már várta. „Nagyon sexy vagy, bejössz.       Holnap este?” A férfi gyorsan visszalépett a Google–ba, s beírta „búvóhely pároknak, pár órára”. A program kidobott egy csomó címet, fotókkal illusztrálva. A férfi kiválasztott egy csendes, nyugodt helyen levő budai lakást, s gyorsan lefoglalta. Visszatért a chat–be. „Szuper, megnyugodtam. Féltem, hogy nem leszek szimpatikus. Nekem jó a holnap este. Mondjuk nyolc óra?” A nő egy pillanat alatt leokézta, s csak annyit kérdezett „Hol?” A férfi megírta címet, majd így folytatta „Lenne egy feltételem. Az elején megbeszéltük, hogy csak szexről lehet szó, semmi érzelem, semmi romantika, semmi kötődés, hiszen egyikőnk sem független. Ha a szexen túl is közel kerülnénk egymáshoz, az csak felesleges bonyodalmakat okozna. Ezért azt kérem, ez az este csak a szexről szóljon. Egyetértesz?” A nő röviden válaszolt: „Egyet.” A férfi tovább írt. ”A feltételem, vagy inkább a kérésem az, hogy ne beszéljünk. Nem az, hogy ne beszélgessünk, hanem az, hogy egyáltalán ne beszéljünk, egy szót sem szóljunk egymáshoz.” A nő várt, hosszasan gondolkodott, majd lassan válaszolt. „Elég furcsa kérés. ” A férfi próbálta megmagyarázni. „Azt hiszem, így teljesen a szexre tudunk fókuszálni, csak egymásra, csak a testünkre. Hidd el, nagyon különös, s egyben izgalmas lesz. Meglátod, felejthetetlen élményt adunk egymásnak. Ígérem, életed végéig emlékezni fogsz erre az estére” Kicsit várt, majd még hozzátette: „És egyszer talán majd Te is megérted, miért kérem ezt.” A nő nem ellenkezett. „Legyen. Még valami?” Kérdezte. „Tulajdonképpen csak ennyi. Már alig várom a holnap estét. Aludj jól, szép álmokat.” Felelte a férfi. „Én is alig várom, attól félek, aludni sem tudok ma éjjel. És már teljesen nedves vagyok ott… Álmodj velem, most már tudod, hogy nézek ki. Ja, és puszi, oda, ahova szeretnéd.     ” – Írta a nő.

A férfi kikapcsolta a gépet és hátradőlt a székben. Próbálta összeszedni magát, próbálta feldolgozni mindazt, ami történt, de nem volt rá képes. Gondolatai össze–vissza cikáztak, érzelmei hullámoztak, nem tudta dühöngjön vagy nevessen, vagy mindkettőt egyszerre. „Majd holnap reggel,” – gondolta – „addigra talán kitisztul a fejem.” Felment a hálószobába, a felesége már aludt, vagy legalábbis úgy csinált. Hozzábújt, elkezdte simogatni a combját.

– Most ne, késő van, már alszom, reggel korán kell bemennem. – Mondta halkan. – Majd holnap, oké?

– Persze, semmi baj, – mondta a férfi, s hogy megkönnyítse a dolgát, még hozzátette – jaj, még nem is mondtam, valami gond van a szegedi irodában, holnap le kell mennünk, s csak holnapután jövök haza. Ugye elleszel nélkülem?

– Valahogy majd csak kibírom. – Felelte, s megpuszilta férje arcát. – Szép álmokat.

– Szép álmokat neked is. – Fordult másik oldalára férfi.

Másnap reggel, mikor felébredt a felesége már nem volt mellette, elment dolgozni. Felkelt, de nem tudott mit kezdeni magával, csak ült az ágy szélén és gondolkodott. Azt már eldöntötte, hogy este találkozik a feleségével, úgy, mint egy ismeretlen, idegen férfi, de azt még nem tudta, hogyan fogja ezt az együttlétet úgy végigcsinálni, hogy a felesége ne ismerje fel. Beszélni nem fognak, ő legalábbis biztos nem szólal meg, így a hangja nem fogja leleplezni. Majd úgy intézi, hogy sötét legyen, áramszünetet csinál, vagy majd kitalál valamit, ha már ott lesz. De a látáson és halláson kívül vannak érzékeink, amelyeket hajlamosak vagyunk alábecsülni, pedig nagyon is fontos és pontos információkat közvetítenek. „A tapintással, a szaglással, a mozdulatok érzékelése által éppoly könnyen felismerhet, mintha látna, vagy hallaná a hangomat.” – gondolta.

Rendben, – határozta el – akkor szép sorban végigmegyünk minden veszélyforráson.” Először a tapintáson gondolkodott el. Évek óta éltek együtt, ismerték egymás testének minden szegletét, érintették összes pontját. „Talán meg kellene kötöznöm a kezét.” – Merült fel benne az ötlet, de rögtön el is vetette, biztos volt benne, hogy felesége megrémülne, és azonnal elrohanna. Meg egyáltalán, ez kicsit durva nyitány lenne egy első randevún. „Nincs más megoldás, amennyire lehet, át kell alakítanom magam.” – sóhajtott fel. Bement a fürdőszobába és hosszasan mustrálgatta magát a tükörben. Megállapította, hogy a dolog nem is annyira reménytelen. Dús, göndör haja, szakálla, bozontos mellkasa elég markáns jelenség, s nem csak a szemnek, de az érintés számára is. „Szabaduljunk meg a szőrzettől.” – Mondta a tükörből visszanéző alaknak. Elővett egy ollót, lenyiszitólta szakállát, majd keresett egy borotvát, jobb híján egy nőit, és simára borotválta arcát. „Eddig meglennénk. Most jön a neheze.”– sóhajtott, s nekiállt leborotválni mellszőrzetét és a hónaljcicákat. Mikor végzett, hosszasan méregette magát. „Nem is olyan rossz,” – állapította meg elégedetten –  „egy hajvágás és egy kis zselézés után egész trendi figura leszek.” Persze ezzel még nem oldott meg mindent, ott lent viszonylag gyakran megfordult a felesége, s minden bizonnyal elég sok taktitlis információt gyűjtött be, és rögzített az évek folyamán. „Szóval jöhet ismét a borotva” – s nekiállt letakarítani fanszőrzetét is. Azon gondolkodott, mit találhatna még ki, mivel fedhetné el jellegzetességeit. Arra jutott, hogy gumit fog használni. Otthon soha nem kellett, felesége szedett fogamzásgátlót. A gumi nyilván okoz némi változást, s ha még egy kék tablettát is bevesz, attól valószínűleg a szokásosnál is keményebb erekciója lesz. „Ezzel meglennénk” – gondolta elégedetten.

Úgy döntött, nem megy dolgozni, az egész napot az estére való felkészülésre szánja. Beszólt telefonon a titkárnőjének, hogy közbejött néhány külső tárgyalás, tegye át holnapra a benti programokat. Elment a fodrászhoz, s egészen rövidre vágatta a haját. A zselézéstől végül eltekintett, azt azért már túlzásnak vélte. Megebédelt egy étteremben, majd elment megnézni a találkahelyet. Kellemes kis lakás volt, nappali, háló, ízlésesen, minimál stílusban berendezve. „Tökéletes.” – Gondolta. Hét óráig még bőven volt ideje, benézett egy Plázába, parfümöt keresett. Tudta, hogy a szaglás a legérzékenyebb érzékünk, s leginkább a tudattalanra hat, erre sem árt odafigyelni. Új fazonjához illő illatot keresett, néhány mintát végigszagolgatott, s végül egy markáns, mély illatú Brut–nál állapodott meg. „Na, ezzel is megvagyunk” – gondolta. A neheze persze még hátra volt, a szex, a berögződött mozdulatok, a rutin – ezek a legveszélyesebbek. Összeszokott pár voltak, az évek alatt kialakult szokásrend, szeretkezési stílus hozzásegítette őket a szinte biztos gyönyörhöz, de tagadhatatlan, hogy esetenként unalmas és egyhangú volt. Néha próbáltak változtatni, újítani, de végül mindig előjöttek a megszokott mozdulatok, a bevált pozitúrák. Heves szeretők voltak, szenvedélyesen, vadul  szeretkeztek. „Most minden másképpen lesz,” – gondolta a férfi – „lassú tempót fogok diktálni és új pozitúrákat vetek be.”

Ehhez valami zene is kellene, olyasmi, amit otthon nem szoktak hallgatni és hangulatilag illeszkedik a tervéhez. Klasszikus zenére gondolt, de nem értett hozzá eléggé. Pontosabban egyáltalán nem értett hozzá.  Felhívta egy barátját, akiről tudta, lelkes koncertlátogató. Elmondta neki, hogy szeretné meglepni feleségét egy kellemes programmal, s ehhez keres valami jó kis klasszikus zenét, amely lassú, bensőséges, ugyanakkor romantikus is. Barátja hosszasan gondolkodott, s végül Albinoni Adagio-ját vagy Debussy-től a Szirének énekét,   javasolta. A férfi nem merte bevallani, hogy még soha nem hallott a darabról, sőt Debussy-ről sem nagyon, inkább azt mondta, milyen hülye, hogy ez nem jutott eszébe, hiszen ez tényleg tökéletesen illik a szituációhoz. „Jó, ez a Debussy biztos jó lesz, ha már szirének énekelnek benne.” – gondolta, s visszament a Plázába és megvette a CD-t.

Este fél nyolcra ért vissza a lakásba. Már alkonyodott. „Nyolcra pont besötétedik,” – gondolta. Behúzta a függönyöket, a szobában éppen csak a kontúrokat lehetett felismerni. Az előszobában és a szobában az összes lámpában kicsavarta az izzókat. Levetkőzött, a ruháját kivitte a fürdőszobába. Elindította a CD lejátszót és a hangerőt nagyon halkra állította.

Hallotta, amint feljön a lift, nyílik a liftajtó, s a nő az ajtóhoz siet. Halkan kopogott, majd mikor észrevette, hogy az ajtó nyitva van, belépett. A villanykapcsolót kereste, s mikor megtalálta, felkapcsolta. A villany nem gyulladt fel.  A nő megijedt, arra gondolt, elmegy, de kíváncsisága legyőzte félelmét. Óvatosan, tapogatózva bement a szobába. Az ágy mellett megállt. Szíve hevesen vert, mozdulni sem mert. A férfi csendben mögé lépett, nagyon finoman megfogta két vállát, s lágyan végigsimította felső karjait. A nő megdermedt a rémülettől, el akart futni, de mozdulni sem tudott. Arra gondolt, hogy lehetett ekkora barom, ez a férfi akár egy kéjgyilkos is lehet. A férfi közelebb húzódott, kezét könnyedén becsúsztatta a nő ruhája alá, s ujjaival alig érintve izgatni kezdete a nő mellbimbóját. „A vékonypántos kis kék ruha,” – futott át a férfi agyán – „ebből nem lesz nehéz kicsomagolni. Vajon van rajta bugyi?” A nő még mindig mozdulatlan volt. Az ijedségtől meg sem mert moccanni.  A férfi bal kezével lassan, finoman simogatta a nő mellét, jobb kezét lecsúsztatta a combjára, benyúlt ruhája alá. „Nincs rajta bugyi.” – állapította meg. A nő teste megrándult, a férfihoz dőlt, hozzásimult. Megfordult, a férfi megfogta az arcát és ajkához érintette az ajkát. A nő végigsimította az arcát. „Milyen furcsa, milyen sima” – gondolta. Ettől hirtelen, feloldódott, félelme egy pillanat alatt semmivé tűnt. Keze a férfi mellkasára siklott, s egy pillanatra elcsodálkozott – sehol egy szál szőr. Kíváncsi lett, vajon ott lent is? Keze óvatosan, lassan levándorolt, s megállapította, ott is teljesen szőrtelen. Ettől hirtelen felizgult. Megfogta a férfi hímvesszőjét. „Jézusom, milyen kemény” – gondolta. Vadul megcsókolta férfit, aki viszonozta a csókját, de ugyanakkor lassította is. Gyengéden az ágyra fektette. „Gyere, gyere.” – Suttogta a nő elcsukló hangon. „Psz.” – Mondta a férfi, és a nő szájára tette a mutatóujját. Hosszasan, lassú mozdulatokkal simogatta a nő testét, majd óvatosan behatolt. Lassú volt, nagyon lassú. Amikor nő kezdett felgyorsulni, visszafogta, s pozitúrát váltott. Érezte, hogy tombol a vágy a nőben, hogy hullámzik benne a szenvedély, de nem engedte, hogy ez a szenvedély elszabaduljon, kitörjön, lefojtotta, s ettől az még erőteljesebbé vált.  Amikor érezte, hogy már nem lehet tovább fékezni a nő testében tomboló vihart, akkor szabadjára engedte, s csak követte felgyorsult tempóját, egészen addig, míg mindketten el nem jutottak a gyönyör csúcsára.

A nő kimerülten feküdt az ágyon. Nem ilyen szexhez volt szokva, de nagyon bejött neki. A férfi felé fordult, át akarta ölelni, de kisiklott karjai közül, csupán egy könnyű, futó csókot lehelt az arcára, majd felkelt és kiment a fürdőszobába. Gyorsan felöltözött. Az előszobában visszatekerte az izzót, felkapcsolta villanyt, majd óvatosan kinyitotta az ajtót és kiment. A nő hallotta az ajtó csukódását, kikászálódott az ágyból és benézett a fürdőszobába. A férfi nem volt ott, a konyhában sem. „Szóval egyszerűen lelépett. Csak úgy itt hagyott. Szuper” – Gondolta. Remélte, hogy visszajön, bár ösztönei azt súgták, feleslegesen reménykedik. „Ezek szerint ennyi volt. Pedig egész jó volt. Nem, nagyon jó volt. Igaza volt, amikor azt írta, ezt az estét nem fogják elfelejteni. Hát én biztos nem.” – felsóhajtott, s beállt a zuhany alá. Hosszasan engedte magára a forró vizet, érezte, hogy töltődik fel teste ismét energiával. A zuhanyozás után felöltözött, s hazament.

Másnap a férfi még izgatottabb volt, mint előző nap. Az este jobban sikerült, mint előzetesen remélte. Azon túl, hogy felesége nem fogott gyanút, a szex még számára is egészen különleges volt.  A nő napközben többször is írt, de nem nyitotta meg az üzeneteket, nem akart sem magyarázkodni, sem pedig romantikázni. Az estét várta. Ismét mindent alaposan eltervezett, noha úgy érezte, most már sokkal könnyebb dolga lesz. Korán hazament, bár felesége telefonon szólt, hogy csak nyolcra ér haza.

Nyolc előtt kicsavarta az előszobában és a nappaliban az összes villanykörtét. Levetkőzött és várt. Hallotta a kulcs zörgését a zárban, az ajtó nyílását, majd a villanykapcsoló kattanását. A villany nem gyulladt fel, felesége bekiabált az előszobából:

– Szia, drágám, itthon vagy? Miért nincs villany?

A férfi nem válaszolt. Felesége bejött a szobába. A férfi csendben mögé lépett, nagyon finoman megfogta két vállát, s lágyan végigsimította felső karjait. Ekkor nagyon halkan megszólalt a zene, ugyanaz a zene, amelyik előző este szólt, Debussy-től a Szirének éneke. A nő megdermedt a meglepetéstől, s hirtelen mozdulni sem tudott. Nem értett semmit. A férfi közelebb húzódott, kezét könnyedén becsúsztatta a nő ruhája alá, s ujjaival alig érintve izgatni kezdte mellbimbóját. A nő még mindig mozdulatlan volt. „Az lehetetlen, az nem lehet, Ő nem lehet, azt sem tudja, hol lakom, és nem törhet be csak úgy” – futott át az agyán. A férfi bal kezével lassan, finoman simogatta a nő mellét, jobb kezét lecsúsztatta a combjára, benyúlt ruhája alá. A nő megfordult.

–  Ki vagy Te? – kérdezte elfúló hangon.

–  Én vagyok, a férjed. – Felelte a férfi, s ajkát a nő ajkára tapasztotta. A nő érezte arcán a férfi arcának simaságát, megsimogatta mellkasát, s lassan kezdett mindent megérteni.

– Jézusom,.. – suttogta, de nem tudta befejezni.

– Nem beszélünk. –Súgta fülébe a férfi, s megcsókolta a nőt. Szorosan magához ölelte, s lassan a kanapéra fektette. A nő elengedte magát, érezte, hogy ébred, s lángol fel benne a vágy. A férfi sokáig, finoman simogatta, majd szeretkeztek, gyengéden, lassan és hosszasan. Éppen úgy, mint előző este. Mikor testük végül megszabadult a vágytól, csak feküdtek egymás mellett szótlanul. Majd a nő hirtelen felült, a férfi fölé hajolt.

- Istenem, mekkora hülyék is vagyunk. – S megállíthatatlanul kitört belőle a nevetés. És csak nevetett, nevetett, nevetett, s öklével teljes erőből csapdosta a férfi csupasz mellkasát.