Végre együtt vagyunk… erre várunk már hosszú-hosszú éveknek tetsző ideje! A hold fénye ezüstté változtatja a világot, meleg nyári szellő hordja az akácfa bódító illatát, és a szomszédok bulijából áthallatszik a zene.

Átölellek, te a csípőmre csúsztatod a kezed és ringatsz a lassú dal ritmusára. Tudom, hogy vártál erre a pillanatra, én meg már majd kibújtam a bőrömből, hogy végre lassúzhassunk a holdfényben! Hallgatom a szíved dobogását, és behunyom a szemem.

Amikor a zene véget ér, felnézek rád, és te le, rám. Olyan gyönyörűek a szemeid! Bár örökre itt maradhatnék, és nézhetnélek téged! Gyönyörű vagy! Felgyorsul a szívverésem, hiszen olyan közel vagy, hogy csak lábujjhegyre kéne állnom, hogy…

De nem fogod megtenni. Azt ígérted, hogy nem teszed, amíg be nem töltöm, a 18-at. El sem tudom képzelni, hogy tudsz ilyen türelmes lenni, amikor engem már rég legyőzött volna a szerelmünk… Puszit nyomsz a homlokomra, és a ház felé vezetsz.

Hozzád simulok, mintha félnék, hogy egyszer csak eltűnsz mellőlem. Igazából félek is! Olyan álomszerű ez az egész! Lerúgom a cipőimet az ajtóban és követlek. A konyhában már vár a vacsora. Te főztél… azt mondtad alig várod, hogy egyszer majd főzhess nekem, és együtt együnk.

Izgatott vagyok, lekváros nokedlit csináltál, az egyik kedvencemet, de alig megy le négy falat a torkomon. Bíztatsz, hogy egyek még, de tudom, hogy tudod, képtelen vagyok rá. Megdicsérlek. Tényleg jó szakács vagy. Megegyezünk, hogy holnap én főzök… holnap is itt leszek. Olyan boldog vagyok!

Összeszedem a tányérokat, elkezdenék mosogatni, de azt mondod, nem kell. Átölelsz, aztán megfogod a kezem és magad után vezetsz. Felmegyünk a félhomályos lépcsőn, és megmutatod, merre van a fürdőszoba, és merre a vendégszoba… de az utóbbi szükségtelen, tudom.

A szobád tágas, az ablakok nagyok és nyitva vannak. Itt terjeng azt a bódító akác illat, amitől kicsit már részegnek érzem magam. Nem kell fény, a hold odakint épp eléggé világít. Leülök a fotelba, és nézlek, ahogy az ablakhoz lépsz és lenézel a kertre.

Annyit beszélgettünk arról, hogy mi lenne, ha ott lennénk egymással, ilyen gyönyörű nyári estéken, hogy már türelmetlen vagyok. Mennyit álmodtam erről, de te csak állsz ott, és habozol. Amikor végre rám nézel, elmosolyodsz. Biztos nagyon vicces lehetek pattanásig feszült idegekkel ülve a szobádban!

Idejössz, leülsz mellém, és az ujjaiddal fésülgetni kezded a hajam. Borzongok, behunyom a szemem és az öledbe hajtom a fejem. Simogatsz, a fejem, a vállaimat, a hátam. Az ujjaid felfedezik a testem. Dúdolni kezdesz… olyan gyönyörű hangod van!

Veled dúdolok, ismerem ezt a dalt. Lehajolsz és puszit nyomsz az arcomra. Felnézek rád, még mindig mosolyogsz, és most már én sem állom meg, hogy ne mutassam ki, mennyire örülök, hogy veled lehetek. Összekulcsoljuk a kezünket.

Úgy nézed, mintha valami különlegesség lennék… azt mondtad, az vagyok. Még soha nem láttál fehér lányt, aki ennyire imádná a Barca-t. Olyan fehér lányt sem, aki igazán beléd szeretett. Azzal vigasztaltalak, hogy csak nem tudták ki vagy odabent.

Te is különleges vagy nekem. Mindig azt hittem, hogy majd egy spanyol srác lesz életem szerelme. De te sokkal jobb vagy annál. Talán a szüleim jobban örültek volna a spanyol verziónak, mint a nigériainak, de ez minket ne érdekeljen. Ez rólunk szól, nem róluk.

Befejezed a dúdolást, valami eszedbe jutott. Hunyorogsz, motyogsz, és felderül az arcod. Fel akarsz állni, így felülök. Megfogod a kezem és az ágyhoz vezetsz, leültetsz a szélére és az asztalodhoz lépsz. Előveszel egy papírdarabot, egy tollat, leülsz és írni kezdesz. Verset írsz… mosolygom rajtad, azon, hogy milyen szenvedéllyel körmölsz, fel-felpillantva rám.

Leteszed a tollat, most nem jut eszedbe semmi több… vagy csak még több ihlet kell? Bemászol az ágyba, és visszanézel rám. Libabőrös leszek, de tudom, mire vársz. Lefekszem melléd, és átölellek. Most én kezdek dúdolni, olyat, amit te nem ismersz. Egyszer megígértem, hogy ha eljön ez az este, addig ölellek, amíg el nem alszol.

De sehogy sem akarsz elaludni. Tudom, hogy minden apró mozdulatomra figyelsz. Betakarsz, és közelebb húzol magadhoz. A tested melege elálmosít. Egyre gyengébb a hangom, és érzem, hogy mindjárt leragad a szemem.

Egyet nem értek még most sem… hogy vagy képes még most is a szavadat tartani?