2. fejezet

A dolgok jobbra fordulnak

(folytatás)

Később:

Még 4 óra és 40 perc, ha Georgie nem tréfált. Akkor aztán elszabadul a pokol. Nem… ez hülyeség. Hogy működik ez a fejvadászos dolog egyáltalán? Georgie kiírja az MSN-jére, hogy rám vadászik, és 5 milliót ad annak, aki elkap engem? Nem hiszem. Legalább 1-2 napot biztos kell várnom addig, amíg felbukkan az első gyilkos. De addigra én már messze járok majd. A legbiztosabb, ha hazamegyek, és összegyűjtök minden fontos dolgot, ami még kellhet. Pénz, kaja, pia, fegyverek–van egyáltalán bármilyen fegyverem? –elemek, zseblámpa, távcső, rádió, A 999 tipp a túléléshez című könyv, még több kaja, és pia, fogkefe, fogkrém, borotva, pár képregény, hogy ne unatkozzak, váltás gatyák, és ruhák. Ennyi? Lehet.

Ahogy elhaladok a rendőrség mellett, késztetést érzek, hogy bemenjek, és elmondjak mindent, amit Georgie üzletéről tudok, de észreveszek egy kocsit, amiben G. két embere ül. Az egyiket Ervinnek, a másikat Morgannek hívják. Zűrös köcsögök mindketten. Ahogy elmegyek mellettük Morgan pisztolyt formáz a kezéből, és rám céloz. Értem a célzást. Pár sarokra van innen a bank. Ott is áll egy nagy fekete Merci. De azért bemegyek, és kiveszem az összes pénzem. Okos ez a Georgie, el kell ismernem. Minden fontos helyet figyeltet az embereivel. Bemegyek a kedvenc sarki boltomba is bevásárolni, itt is látok egy fekete autót. Még 4 órám van körülbelül. Jobban belegondolva, Georgie a saját embereit is belevehette a fejvadászkodós játékba. Ők meg pár perc alatt itt lehetnek a nyakamon. Átteszem négyes fokozatba a kocsit, és beletaposok a gázba. A házam előtt már ott az ismerős fekete autó.

3 órám és 20 percem marad, mire összepakolok. Az összes cuccot behajigálom a kocsiba. Ha át akarom vészelni ezt a szitut, akkor minden ügyességemre szükségem lesz, Ha pedig találkozom valakivel, aki rám vadászik… Akkor nem szabad kegyelmezni. Illetve… még egy esélyem van… Meg kell találnom Jennyt. Ő talán meg tud védeni Georgie dühétől. De kurvára nem tudom, merre kezdjem el keresni. 3 és 1/4 óra. Jenny háza öt percre van gyalog. Kocsival egy. Nem szarakodok a leparkolással, ráállok a járdára. Megint itt van egy fekete járgány. Mily kellemes meglepetés. Berúgom az ajtót–mindig is ki akartam ezt próbálni–, de semmit sem látok a házban első pillantásra. Úgy értem, semmi különösen érdekeset. A nappali szép tágas, az ablakok nagyok és jól beeresztik a fényt. Várjunk csak… kint úgy láttam, hogy le van húzva a redőny, és ezért nem látok be a házba. Kirohanok a ház elé, tényleg nem látni be. Honnan volt pénze Jennynek ilyen faszályos ablakokra? Van egy szép nagy plazmatévé a nappaliban, és egy kényelmesnek tűnő kanapé. Kipróbálom, tényleg az. Három órám van elmenekülni, én meg ilyen dolgokkal baszakodok. Úgy tűnik, a halálfélelem megőrjíti az embert.

A konyhában találok egy gyufásdobozt. Az van ráírva, hogy „Rózsaszín Elefánt Pub”. New York, 9. utca. Ki a franc nevez el egy pubot Rózsaszín Elefántnak? Mindegy, zsebre vágom a gyufásskatulyát, és tovább kutatok. A konyhaasztalon egy bögre kávét találok. Csak félig itta meg, aki itt járt. Viszont sok polc és asztal üresen áll a nappaliban. Megnézem, és nincs az üres helyeken por. Vagyis csak nemrég vitték el, ami rajtuk volt. Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Mi a franc lehetett ott? Mindenféle baromság eszembe jut, de semmi hihető. Talán kirabolták a házat? Nem, erőszakos behatolásnak nyoma sincs. Ezt a mondatot is mindig ki akartam mondani. Olyan modern riasztó berendezés van az ajtó felett, amit még sosem láttam. Nem is tudom… nagyon furcsák… mintha kicsi gázpalackok lennének ott, hogy elkábítsák, aki hívatlanul lép be. De most nyilván ki vannak kapcsolva, hiszen nem aktivizálódtak, mikor berúgtam az ajtót. Az asztalokon érdekes folyóiratokat találok. „Történelmi szemle”. „Kutatók lapja”. „Fontos régészeti felfedezések 2009-ben”. Vajon Jenny ezzel foglalkozott, vagy csak szórakozásból olvasta ezeket a lapokat? Már ha olyan rohadt szórakoztatóak egyáltalán.

Itt van még a földszinten egy kamra, tele kajával. Elveszek két Snickerset, később jól jönnek még, de nincs itt semmi különös. A kamra mellett van még egy WC is, kézmosóval együtt. Erről jut eszembe, indulás előtt még van egy elintéznivaló dolgom. Csak nehogy most jöjjön Jenny haza. Sosem tudnám megmagyarázni neki, hogy miért törtem be az ajtaját, és jöttem be szarni hozzá…

Most hogy ezzel megvagyok, még három órám maradt. Szét kell néznem az emeleten is. Van itt egy nagyon szép fürdőszoba, márványból készült fürdőkáddal, és ezüstös színű csempével. Kölcsönveszek egy orvosi fecskendőt, és egy kis WC-tisztító folyadékot is. Pár különös gyógyszert is találok itt, olyanokat, amikről még sosem hallottam. Vajon milyen baja volt Jennynek? Itt van fent egy üresen álló helyiség, na meg Jenny szobája is. Nagyon aranyos kis szoba, cuki babakékre festett falakkal, és sok képpel a falon, szinte mindegyiken Jenny szerepel, sok képen híres tudósok társaságában. Azt a mindenit… itt van Richard Dawkins is, na meg Stephen Hawking, aztán pár fotó történész kinézetű fickókkal, régészeti feltárások környékén, na meg a dzsungelben, a sivatagban, és… az Antarktiszon?! Aztán van itt kép Bill Gates-szel, Charles Simonyival, meg… STAN LEE-VEL? Izgalmas életet él Jenny, az biztos. De mégis, hogy tudott kapcsolatba kerülni ennyi híres emberrel? Mi van a háttérben? Jenny asztalán is vannak képek, és az egyiken… Én vagyok rajta! Hát még mindig szeret engem! A szekrényekben is üresek a polcok. Jenny biztos elpakolta a ruháit, mielőtt elment. Tehát nem rabolták el, vagyis semmi ilyesmi nem történt. Azért látszik, hogy nem ért rá mindent elpakolni: egy bugyi van az ágyon. Biztos ő hagyta itt. Nem tudok ellenállni a kísértésnek, és megszagolom… az összes szép régi emlék felidéződik bennem. Egy mondás jut az eszembe: nem a bugyi a legjobb dolog a világon, de közel van hozzá…

Van még az emeleten egy dolgozószoba is, tele könyvekkel. Furcsa témájúak a könyvek: vannak kötetek a nácikról, Atlantiszról, sárkányokról és dinoszauruszokról, UFO-król, idegen bolygókról, részecskefizikáról, régészettanról, vikingekről, a képregények történetéről, titkos társaságokról, Leonardo da Vinciről, és még sorolhatnám. Vajon mi a kapcsolat? Van egyáltalán kapcsolat? Vagy csak beleképzelek valamit? Ezt nevezik apoféniá-nak, azt hiszem. Az íróasztalról is eltűnt minden papír, csak a fiókokban találok pár cetlit, valami érthetetlen nyelven írt szöveggel. Még sosem láttam ilyen furcsa betűket. Egy teljesen kiégett számítógép is van itt bent. Mint egy jó kis detektív, kiszedem a merevlemezt, hogy megnézzem működik-e, de nincs szerencsém, mert egy golyó ütötte nyom van rajta. Valami furcsát veszek észre az asztalon. A sok idegen nyelvű karakter fölött egy felirat: COS. Mit jelenthet ez? Koszinusz, mint a szögfüggvény? Vagy talán karbonil-szulfid, mint az anyag? Vagy egy céget jelenthet? Egy csoportot? Most jut eszembe, több képen is láttam ezt a szót. A Stan Lee-s képen egy felirat található. COS Gyűlés 2007. Mit jelenthet ez? És mi köze van mindehhez Jennynek? Még egy valamit el kell intéznem, aztán el is tűnök ebből a városból örökre.

Ahogy kilépek a házból, meglátom a srácokat a kocsiban várakozni, és meg is sajnálom őket kicsit. Egész délután itt rohadhatnak még a kocsiban, rám várva. Eszembe jut, hogy nálam van két Snickers csoki.

-Nesztek, srácok, csak hogy ne éhezzetek! –és odahajítom nekik a csokikat.

-Kösz, Ronnie! Rendes srác vagy te! Rossz érzés lesz majd a nyakadon térdelni, bevallom! –jó dolog néha őszinte emberi reakciókat hallani.

Kicsit rossz érzéssel pattanok be a kocsiba. Nem tudom miért. Talán mert két és fél óra múlva már az USA minden fejvadásza a nyomomban lesz? Talán. Talán mert annyi minden furcsa dolgot találtam Jennynél? Talán. Talán mert még visszamegyek egyszer és utoljára a régi házamhoz? Lehet. De nem tehetek mást. Elfelejtettem pótkerekeket vinni. Pontosabban szólva csak egy van nálam. Tudom, hogy ez hülyeségnek tűnhet, de biztos lesz lövöldözés a menekülés folyamán. És ha lesz… akkor biztos szétlőnek pár kereket, és nem állhatok meg új gumit rendelni, venni, vagy megforrasztatni: vinnem kell magammal pár tartalékot. Megnyugtató látni, hogy még ezek a srácok is itt vannak, a fekete kocsijukkal együtt. Leparkolok a garázs előtt, és… KRAKA-THOOOM!

Mikor kinyitom a szemem, már lángokban áll az egész ház. Nem sokáig voltam kiütve. A felső emelet nagy robajjal dől össze. 10 év munkája, és 25 év képregény-gyűjteménye veszett kárba. Ezért valaki kapni fog. Borzalmas düh fog el, és elindulok a két köcsög felé, akik a kocsijuknak támaszkodva röhögnek az égő házamon. Röhögnek egy ember elpusztult életén. Felkapok egy téglát, mely az úttesten landolt, és fejbe vágom az egyik csávót. Nem volt felkészülve az ütésre. A napszemüvege véres darabokban hull le a földre, körülötte pár fog és egy liter vér szolgál díszítésül. Tisztára olyan, mint egy modern festmény. A másik csóka éppen előkapná a fegyverét. Itt az ideje egy kis szuper-szivatásnak.

-Na, gyere, lőj le, te rohadék! Csak nehogy elveszítsd azt a 5 milliót!

-Te szemétláda! –ennyi tökölés épp elég nekem. Úgy tökön vágom ezzel a kis téglával, hogy érzem, ahogy a herezacskójánák az összepépesített darabjai beborítják a kezem. Erre egy olyan arckifejezést vág a csávó, hogy egy pillanatra majd megáll bennem az ütő. Kezdem azt hinni, hogy az embernek a természetes közege az erőszak. Miért nem lehetünk mindannyian barátok? Nem, ez itt nem a napi egyszeri Menjünk-És-Mentsük-Meg-A-Világot-Együtt hangulatváltozásaim egyike. Amíg az ilyen Georgie-féle őrültek szabadon mászkálhatnak, addig mindig… BRAA-BHHOOM!

Nem is kell odanéznem, anélkül is tudom, hogy ez a fülsiketítő robbanás a kocsim pusztulását jelezte. Abban volt minden cuccom, amit összepakoltam a menekülésre. Ez azt jelenti, hogy 2 óra 40 percet elbasztam a semmire, ráadásul a dobhártyáim is beszakadtak közben. Ennél már semmi sem lehet szarabb. Nem, a dobhártyáim még mindig működnek, mivel meghallom a mobilom pittyegését, hogy SMS-t kaptam.

„Ronnie, Georgie vagyok. Bocs, de kicsit türelmetlen voltam, ezért korábban elindítottam a játékot. Mindig ez van, ha a CSI: Miami ismétlése megy a TV-ben. Sajnálom, ami a házaddal történt. He-he, lófaszt sajnálom, hiszen én robbantottam fel. Még most is itt szorongatom a detonátort a kezemben. Ja, és a kocsidról nem hazudtam. De bizonyára már ezt is tudod. Éppen hegyezem a késeimet. Mit szeretnél, a hasadnál vagy a szemeidnél kezdjem az élveboncolást? Vagy legyen meglepetés?

U.I.:A telefonodban is nyomkövető van!”

A szemét köcsög. Belehajítom a mobilom a csatornába, hogy ha majd elviszi a víz, Georgie azt higgye, arra megyek. Felkapom mindkét pisztolyt a földről, majd bepattanok Georgie embereinek a kocsijába, és beletaposok a gázba. Egy levelet találok a műszerfal felett.

„Bocs, a mobilról tényleg hazudtam. -G”