Amatőr Írók Klubja

Láttam újra és tudtam ezentúl mindennap látni fogom,
De nem volt már más,csak a múltban egy folt.
Villámcsapásként szeretem bele másba.
Nem álltam ellen az szerelem első látásnak.
Előtte pár napja még róla beszéltem.
Aztán jött a megváltó minden.

Elfordítom a fejem,ha ide nézne.
Próbálkozik,de nekem már mindegy.
Bent a jövőmben nem lesz.
Sajnálom,de ettől még másként nem érezhetek.
Akarva-akaratlanul bántom,
Nem minden a hatalom.

Ő gazdag én meg szegény,
De az érzést elfújta a szél.
Szívem üres volt együtt vele,
A másikkal meg vágyakozásokkal telve.
Szerelem ez nem volt,józan maradtam.
Eszemet nem vesztettem el a harcban.

Mikor megláttam a másikat.
Elurakolodott a lelkemen a vágy.
Ölelő karjai magával ragadtak.
Lehullott körülöttem a kártyavár.
Csodákra senki sem várt,
És tőle megkaptam a lebbegtető szárnyt.

Szívem dobbanásával feledtem a rosszat.
Vágyaimmal kerestem a jobbat.
Ajkait néztem és jött a szomjúság.
Elképzeltem azt,hogy rám vár.
Furcsa lett azóta,mióta feledtem a régit.
Nem parancsolhattam a szívemnek,mely az újat szereti.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Nagy Viktória üzente 14 éve

Köszönöm a tanácsot Zoltán...Megfogadom...Csak hát úgy jött a vers.A régi nyár eleji kalandos szerelmet újra látni fogom mindennap...Hogy fogom kibírni?Főleg,hogy arra akit igazán szeretek egy évet kell várni ...: /

Válasz

Balogh Zoltan üzente 14 éve

Drága Vikike, annyi szerelmes verset irsz, hogy ennyi gyakorlat után a szeretem=1 t jelenidő
szerettem=2 t multidő, mert sokszor egy ilyen "aprósággal rontod ela verset.És ezt vedd csak egy baráti jótanácsnak.

Válasz

Erica Tailor üzente 14 éve

Kis csapongó :))) Vannak még benne helyesírási hibák, és egy kissé mintha most csapongtál volna...

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben