Ragadós az óvónéni…

   Kellemesen meleg, szeptemberi délután volt. Zsibongtak, kergetőztek, birkóztak a gyerekek az óvoda udvarán. Néha egyik-másik eltaknyolt, rázendített a bőgőmasinára, azt akkor jött az idegbeteg Margit óvónéni. Ő aztán nem lacafacázott. Úgy tarkón vágta a hiperebben aktív egyedeket, hogy azok majdnem dobtak egy szaltót. Zolika is kapott tőle napi szinten. Ráadásként pedig hetente legalább egy alkalommal, több taslit osztott le neki egy adagban ez a megkeseredett szadista némber, mint ahány éves volt.

   A hetvenes évek közepe táján ezek a dolgok még nem számítottak. Nem volt emberjogi bizottság, aki kiállt volna az óvodáskölykök érdekei mellett. Nyugodtan lehetett verni őket, ordítozni velük, vagy örökre elkobozni az otthonról hozott játékot. Akkor aztán hiába könyörgött nagy rívások közepette a szankcionált kölyök, a hatalmaskodó óvónéni, csak a fejét csóválta. „Nincs kegyelem!” – mondta cigifüstöt fújva. - Mert hát anno dohányozni is lehetett az oviban. Némelyik alkalmazott napi szinten nagyobb dohányfogyasztást mutatott az ovi épületében, mint bármelyik falusi kocsma egy átlagos estén. Bár a lurkókat ez cseppet sem zavarta, mivel ők is rendszeresen lenyúltak egy-két szálat. Vagy az oviban, vagy otthon, de mindig beszerezték a füstölnivalót. Ha meg lebukott valamelyik, már jött is Margit óvónéni, és úgy pofán baszkodta a szerencsétlent, hogy az majdnem behugyozott.

   Hát, így teltek csendes nyugalomban, ebben az idillikus kollátszegi oviban Zolika napjai.

   A túlélés érdekében a kis Zotyó -, hogy az óvodai őrök szemében kicsit jobb színben tűnjön fel, ha esetleg újra felelősségre vonnák egy balhé miatt – rendszeresen oda-odafutott egyik-másik őrhöz, átölelte és fenékmagasságban puszilgatni kezdte. Magassága miatt magasabbra nem törhetett. Ezt naponta öt-tíz alkalommal biztosan eljátszotta, mint ahogy ezen a szép, szeptemberi délutánon is.

   Kergetőztek már vagy fél órája, mikor eszébe jutott, hogy odarohanjon a közelében tartózkodó őrnőhöz, leadni az említett fertályon történő törlesztést.

   Hosszútávú befektetésnek szánta, abban bízva, ha legközelebb kezelésbe veszi a pszichopata Margit óvónéni, akkor majd ezekért a seggrepuszikért cserébe szépen kimenti valamelyik másik őrnő a tortúra alól.

   Szóval Zolika odasprintelt, lenyomott gyorsban négy-öt csumit, és már futott volna tovább, de az őrnő ráfogott a tarkójára, hogy végre véget vessen eme szokásának. Mivel már jó ideje kergetőzött a gyerek, kimelegedett rendesen. Izzadt, mint kurva a gyóntatószékben.

   Az őrnő, ahogy megfogta Zolika tarkóját, azzal a lendülettel el is engedte, majd undorral forgatta a kezét.

   - Fúj! Mondd meg apádnak, hogy fürdessen meg, mert ragadós a nyakad! – mondta eltorzult arccal.

   Zolika nem riposztírózni szeretett volna. A szavak pejoratív értelmével meg abszolút nem volt tisztában. Egyszerűen csak úgy próbált verbalizálni, mint ahogy azt abban a környezetben megszokta, ahová született.

   - Ragadós az óvónéni picsája! – mondta büszkén, csillogó tekintettel.

   - Micsoda?! Hát ezt… Elképesztő. Beszélni fogok apáddal, majd ő megtanít, hogy kell viselkedni, te neveletlen kölyök! Megáll az ember esze!

   Másnap délután lett megállítva az ovi előtt a szülő.

   - József, tudja mit mondott nekem tegnap délután a maga drágalátos fiacskája? – kezdte a felkavart lelkű őrnő hisztis hangnemben.

   - Mondja Kedves! Alig várom, hogy halljam – válaszolta az apa, miközben próbált komoly maradni. Nem akarta előre elröhögni magát. Sejtette, hogy valami olyant fog hallani, ami tetszeni fog neki.

   - Azt mondta, hogy: „Ragadós az óvónéni picsája” – adta elő a rémtörténetet az őrnő, majdnem szipogva.

   - Ezt mondta? Valóban? – csodálkozott József.

   - Igen, ezt! – jött a válasz a lehető legszigorúbb tekintettel.

   - De, drága óvónő kérem! Ez a gyerek egy igazi csodagyerek. Örüljön neki, hogy vigyázhat rá!

   - Ezt, hogy értsem? – kérdezte döbbenten az őrnő.

   - Mutasson még egy gyereket, aki ennyi idősen már ilyen rálátással bír a világra! – folytatta az apa. - Valószínűsíthetjük, hogy csakis azért mondta azt, amit, mert tényleg úgy van. Gondoljon csak bele! Ahogy a kezeit nézem, illetve a körmei tisztaságából ítélve, biztos, hogy reggelente nem fürdik. Vagy esténként, vagy több naponta tisztálkodik. Amúgy szerintem inkább az utóbbi működik kegyednél. De még ha mosdana is reggelente, délutánra akkor is ragadóssá válik ott alul, a bugyiban. Na már most. Ezt elkerülvén, rendszeresen púderoznia kéne. Bár, ha ezt teszi? … Tényleg… Púderozza, vagy nem? Őszintén!

   Az óvónéni sértetten és vörösen, mint az ipari cékla, szó nélkül hátat fordított és beviharzott az oviba. Az apa pedig még jó pár alkalommal röhögött az eseten, hol a családdal, hol a kollégákkal.