Pusztulás

Kétezerhetvenhárom nyarán egy eddig ismeretlen bacilus indult útjára Afrikából Stamin-44 elnevezéssel illették, mert a hasonló bacilusok sorában ő a negyvennegyedik lett.. Fő tevékenysége mindössze annyi volt a szervezetben, hogy a zsírszöveteket megállíthatatlanul lebontotta és felzabálta, a testünk csont sovánnyá aszott, és beállt három napon belül a halál.

Mint mindig ilyenkor hitegették az embereket, hogy rövidesen kidolgozzák az ellenszert, addig meg együnk minél több zsíros ételt. Elkezdődött a felvásárlási láz, először a szalonnák fogytak el, aztán a zsírkészítmények, később a zsíros husok is.A táplálkozás csak egy-két nappal növelte a túlélés esélyét, aki elkapta a bacilust az menthetetlen volt. Elkapni pedig úgy lehetett, ha érintkeztek az emberek egymással, és ebbe bármilyen érintkezés beletartozott a kézfogástól a közösülésig Az emberek minden testrészüket burkolták, de a különféle kapcsolatok révén mégiscsak terjedt a bacilus.

Miután megtizedelte a föld lakosságát, kezdett alább hagyni a megbetegedés,, a pánik jót tett a betegség korlátainak. Akadt azonban egy város, ahol ugyanúgy tombolt a bacilus, mint az elején. Tudósok próbálták eltalálni az okát, vajon miért más itt a betegedés intenzitása. Sokan a közeli gumigyárat okolták, mások a vágóhídban vélték felfedezni az összefüggést, de valós kapcsolat egyik irányba sem mutatkozott  A lakosság egyre fogyatkozott, pedig a világban már szinte teljesen megszünt a járvány.

Egy geológus jutott közelebb a rejtély megoldásához. Megállapította, hogy a város közepét átszelő völgy alatt aktív sugárforrás működik, a gamma sugárzás értéke másfélszer nagyobb a megszokott háttérsugárzásnál. Mintavétellel megállapították, hogy a völgyben uránérc van a felső réteg alatt, ami az évek során mutációt hozott létre az itt lakó emberekben. A bacilus ezt a megváltozott szövettartalmú embertípust volt képes leggyorsabban fertőzni, és győzedelmeskedett rajta. A város lakosai hiába költöztek bárhová, a mutáció már bekövetkezett,esélyük sem volt a túlélésre. A város elnéptelenedett, az utolsó lakossal együtt a bacilus is elpusztult.

A halott várost lezárták és katonai felügyelettel uránbányát nyitottak a völgyben. Az állományt évente cserélték, nem volt többé szövet mutáció, és nem volt többé lakos a városban.  A fosztogatók és az erózió együttes erővel lassan eltüntette a maradványokat, csak a történelem könyvek emlékeztek meg róla, mint valami új Atlantiszról.