Amatőr Írók Klubja

Hajasbaba... Emlékszem te mondtad, mikor melletted feküdtem, és eltűrtem a hajamat. Megigézve néztél rám, mint aki valami varázslatos dolgot lát... Azt hittem játszottál, hogy a bókjaid üres szavak és tíz hónap elvesztett boldogság ébresztett rá, hogy te mindent komolyan gondoltál...
Magányomban ébredek fel újra és újra...Még érzem karjaid, ahogy átöleltek egykor. Bárcsak itt lennél! Bárcsak féltenél! De nem vagy már itt... oly hamar elmentél...
Emlékszem még, az első pillanatra, mikor ott ültél a padon és megláttalak. Megláttalak, megszerettelek, majd pár hét után elfeledtelek. Elfeledtelek, de te visszatértél. Egy napsütéses tavaszi napon rám néztél, egy üres tablóképről, melyen sötét volt mosolyod, mégis engem egyből elvarázsolt. Ki gondolta volna, hogy egy nap megismerlek? Hogy egy ártatlan korty borból egy egész mese lesz? Küzdöttem barátságodért és ki hitte volna, de elnyertem bizalmad és egy perc alatt lett ez is oda. Emlékszem csókodra, öleléseidre... A három puszi alap volt és a közelséged is kellett. Bármit elmondhattam, bármiről beszélhettem, a vicceim nem taszítottak, vissza vágtál valamivel, és én mindig csak nevettem. Nevettem, mert mindig nevettettél és szeretted, ha mosolygok, ezért mindent elkövettél.
Jött egy éjszaka, nálad aludtam. Nem hagytam, hogy álomba szenderülj, mert a lelkem egyre csak háborút vívott a józan ésszel, mely súgta, csak játszol és a szív egyre csak lángolt. Égett keserves tűzben, nem akart elhagyni, mégis reggelre falat emeltél. Bármit is tettem, nem tudtam áttörni. Nem engedted, hogy küzdjek a szerelmedért. Eltemetted mélyre, talán már nem is létezik, de bennem az emléked ugyanúgy él.
Lelkem forrón és hűen szeret, hiába jött ezer, nekem csak te kellesz. Nézhetett rám bárki, ölelhetett bátran, mégis az érintése veszett csak kárba, mert rád gondoltam mindig, téged képzeltelek oda...

Hol a világ teljes és veled él minden apró csoda.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Knizner B. Sylvia üzente 12 éve

Emlékszel, Viki? Volt idő, mikor fel akartad adni... Andrásnak igaza van, mert ha nem lenne az írásaidban ott az a plusz, a kritikák nem építőek lennének, ezt elhiheted!

Válasz

Kovács András - bandifater üzente 12 éve

Egy dolgot azért ne felejts el: A kemény szavakat nem azért kapod, hogy elrettentsenek, hanem azért, mert látnak benned fantáziát, és úgy gondolják érdemes veled foglalkozni, előrelökdösni, fejleszteni.

Válasz

Nagy Viktória üzente 12 éve

Rengeteg témám van, csak azokat nem így írom meg. :) Azok sokkal jobban hasonlítanak egy cikkhez, mint egy műhöz és nem mindig írok, csak ha jön. Nem hiszem, hogy az írásaimon keresztül meg lehetne ismerni, mert ezek csak pillanatok művei, néhány pillanatnyi érzés és talán felszínes is olykor...
Igen a témák ott hevernek előttem és észre is veszem őket... Le is hajolok hozzájuk, minden után próbálok érdeklődni, de azok nem az önkifejezés kategóriában vannak, hanem inkább az álmaim megvalósítását szolgálják, hogy egyszer újságíró legyek. Nem tudom mit várnak tőlem ezen az oldalon... Még csak 17 éves leszek, rengeteg időm van fejlődni és rengeteg témáról is írhatok... Sokat küzdöttem, hogy elérjek idáig, hogy így kitudjam fejezni magam... Sajnálom, hogy nem írok úgy, mint egy felnőtt... és sajnálom azt is, hogy így megváltozott ez az oldal... hiányzik valami régesrégről... talán a hangulat...

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 12 éve

Én viszont megértem Vikit. Ebben a korban a fiatalokat nem is nagyon foglalkoztatja más, mint a szerelem. Sokuknak ez élet-halál kérdés is egyben. Jobb, ha kiírják, mint ha magukba fojtják, és aztán csattan egy nagyon. Ez is egy életérzés. Csupán annyiban lehetne még többet hozzáadni, ha a történetet kerekítenéd, beletennél egyebet is, nem csak A SZERELMET.

Válasz

Gráma Béla üzente 12 éve

Tökéletesen egyetértek Andrással.Már előtte szerettem volna véleményezni, de kivártam. Csupán annyi a külön véleményem,azon csodálkozom,hogy ilyen fiatalon egyéb sincs írásaidban csupán szerelmi vágyódás és a hatalmas csalódás.Ha most így kezded hogyan alakul később.?Rázd már fel magad és nézz körül.Azt mondják,hogy a téma az úton hever csak le kell hajolni hozzá! Tedd meg!

Válasz

Kovács András - bandifater üzente 12 éve

Újulnod kéne, mert ha elolvasom az egyik írásod, akkor elolvastam mindet. És ezzel elmondtam mindent, egy mondatban tudtalak jellemezni, ami szerintem nem olyan jó. Mindig ugyanaz a nóta. Elkezdtem olvasni, de le is fékeztem, amikor ide értem:

Emlékszem te mondtad, mikor melletted feküdtem...

Nem mentem végig, mert fogadni mernék, ha elolvasnám, ugyanazt olvasnám, mint amit eddig vagy... Nem is tudom hányszor, mert nem tudom megkülönböztetni a munkáidat, mert mind ugyan az. Változtass kérlek, hát nincsenek érdeklődési köreid, amikről írhatnál?
Olyan vagy nekem, mint a mikró. A tányért felmelegíted, de a kaja hideg marad. Gondolkozz el kicsit, hogyan tudnád felmelegíteni az ételt is, rendben?

Válasz

Nagy Viktória üzente 12 éve

Köszönöm Szilvi! :) Ez volt a cél, hogy átlehessen érezni. :)

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 12 éve

Erre sem mondhatok mást: Ez te vagy, Viki! Benne érzek minden fájdalmat, szenvedést, fiatalságod tűzét, a meggondolatlanságot, a hevet, és a keserű bánatot.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben