-         Harmincig meg se állj. Gyorsan és robbanékonyan – mondja Jack Gunman, miután átadja az ívelt rudas kétkezes súlyzót.

A levegőt hangosan kifújva megkezdem a bicepszem látványosra pumpálását, hogy jól mutasson a kamerák előtt.

Egy és kettő, lendületesen, a felső holtponton összepréselve. Érzem, ahogy a vér veszettül száguld az ereimben és égető forrósággal áramlik a megdolgozott területre.

Közben Jack odaáll az öltöző falát borító tükör elé és elégedetten megfeszíti ébenfekete bőre alatt domborodó izmait, amik még egy profi testépítőt is megszégyenítenének.

Elvigyorodik, kivillantva hibátlan fogsorát és tovább folytatja tapasztalatai megosztását.

-         Már több mint húsz éve vagyok a szakmában és én mondom neked, a kétezres években már alapkövetelmény a tökéletesen kidolgozott fizikum. Mi testesítjük meg azt, amiről az átlag néző csak álmodozik. A vágyaik kivetülése vagyunk. Penge alak, állóképesség és persze az elképesztő méret – mondja és megmarkolja feszülős alsónadrágja alatt kirajzolódó hatalmas bránerét.

A legtöbb férfi miután megnézett egy igazán kemény, gátlástalan pornót, beleképzeli magát a rettenthetetlen tenyészbika helyébe. Milyen jó is lenne azokkal a gyönyörű nőkkel üzekedni órákon át, lankadatlanul, sorban váltogatva az extrém pózokat tabuk és korlátok nélkül.  Kiélni a perverz vágyakat úgy, hogy közben jól megfizetnek.

Most őszintén. Akinek nem fordult meg a fejében, pofátlanul hazudik.

         Az én esetemben a pornósztárság lehetősége remek eszköznek tűnt elszánt bosszúhadjáratom kivitelezésében a családom ellen.

A pénz nem érdekel, hiszen a Grand birodalom egyik örököseként nagykorúságom óta visszavonhatatlan részesedésem van a felbecsülhetetlen vagyonból.

Bizony, az apám Edvard Grand a mindenható és feddhetetlen cégtulajdonos. Szinte mindenben benne van a keze, megszámolni sem tudom mennyi és hányféle érdekeltségben, de nem is ez a lényeg.

Én a kicsi fia, Benjamin Grand lejárató kampányba kezdtem ellene.

         Biztosan hálátlannak gondolnak, olyannak, aki megharapja a kezet, ami enni ad neki. Nos aki így látja, nem ismeri a dolgok hátterét.

Mocskos kis titkok lapulnak a tökéletesnek látszó felszín alatt.

-         A mostani filmekben hibátlannak kell lenned. Már nem fér bele a műfajba a bozontos mellkas és a fanszőrzet. A csupasz farok és punci jobban néz ki, sokkal esztétikusabb. Senki sem akar csatakosan összetapadt dzsumbujokat bámulni. Amúgy meg nagyobbnak látszik szőrtelenül a dákód – mondja Jack Gunman, az önjelölt mentorom. Kivesz a szekrényéből egy flakont, leveszi az alsóját és elkezdi beolajozni csiszolt gránit simaságú bőrét.

-         Van, aki borotválja, de én a gyantára esküszöm. Tovább tart és alaposabb. Te melyiket szoktad? – kérdezi és megvárja, hogy befejezzek még egy mellizom bedurrantó sorozatot a fekvenyomó padon, aztán átadja az olajat.

-         Néhány napja gyantáztattam. Nem szakadtam meg a röhögéstől az alsó részeknél – válaszolom fintorogva a kellemetlen emlékre visszagondolva. Jack elneveti magát.

Ahogy megint a szekrényéhez megy, óriási, körülmetélt fekete farka úgy himbálódzik, mint egy kakukkos óra ingája.

Elővesz a táskájából egy vékony tűs injekciós fecskendőt és beleszúrja egyenesen ijesztő méretű kobrájának a tövébe.

Egy zsebkendővel felitatja a tű nyomán kiserkent vért.

Próbálok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, de észreveszi rajtam a meglepettséget. Sóhajtva vállat von és elmosolyodik.

-         Caverject oldat. Ha te is elmúlsz negyven és a szteroidoktól sorvadni kezdenek a golyóid akár a mazsola, majd neked is szükséged lesz rá. Serkenti a vérkeringést és tágítja az ereket. Plusz még a biztonság kedvéért a kék bogyó ráadásnak – mondja Jack.

Válaszképpen megértő arcot vágva bólogatok. Nem mondom meg neki, hogy a kék varázsból én is elrágtam egyet fél órával ezelőtt.

     Mindig én voltam a család fekete báránya. Persze eleinte amolyan szociálisan elfogadott módon. Kisebb stiklik, aprócska lázadások. A burokban született, elkényeztetett gazdag gyerek nevetséges küzdelme. Iskolai balhék, rossz tanulmányi eredmények. Élveztem a jómód nyújtotta védettséget és maximálisan visszaéltem a helyzettel.

Később úgy, ahogy sikerült (erős hátszéllel) elvégeznem egy elit főiskolát és bekerültem a családi birodalom mindent bedaráló gépezetébe. Apám nagylelkűen kinevezett az egyik nem túl fontos cégének a vezérigazgatójává. Valójában azt sem tudom pontosan, mivel foglalkozott az a vállalat. Talán autóalkatrészek gyártásával. Lényegtelen. Névleges beosztás volt kamu munkával, ami abból állt, hogy amikor volt hozzá kedvem, bementem az ízlésesen berendezett irodámba és flörtöltem a csinos titkárnőmmel. Néha aláírtam néhány papírt és unalmas megbeszéléseken ücsörögtem unalmas emberek társaságában, akik olyan dolgokról értekeztek, amiket magasról leszartam.

Mindezek mellett gondtalanul éltem az életemet. A részvényeim akkor is bőven tejeltek, ha egész nap csak a seggemet vakartam.

Éjszakánként buliból buliba jártam, kipróbáltam mindent ami feldobhatott és megfektettem az összes csajt, akiknek a pénztárcám megnyitásától szétnyíltak a lábai.

Apám eltűrte az életmódomat, vagy nem is érdekelte, hiszen ott volt neki a pici szeme fénye.

     Az én drága húgom Patricia.

Kétféle testvéri viszony létezik. Az egyikben a természetes gyerekkori rivalizálást kinövik, a másikban elmélyül az ellentét és kényszerből jópofizó, egymást messzire elkerülő kapcsolattá válik a vérrokoni kötelék.

A nálam két évvel fiatalabb Patricia Grand. Csendes, eminens diák, szűzies, jó modorú, kifinomult teremtés. A baptista kórus angyali hangú vezetője. Jótékonysági estek fő szervezője, a tökéletesség netovábbja. Követendő eszménykép mindenki számára, de szerintem egy szürke kisegér, beesett mellű egoista fapicsa.

Apuci kicsi lánya, aki csak gúnyos, önelégült mosollyal az arcán vette tudomásul megtévedt bátyja húzásait a hétvégenként esedékes kötelező családi ebédek alatt.

Igen. Az ideális család. Anyám volt az egyetlen, aki a kedvességével és a jóindulatával össze tudta tartani a társaságot.

     Aztán minden megváltozott…

     Kissé szégyenkezve, Jack Gunman figyelő tekintetétől övezve én is levetem az alsómat, majd elkezdem a bőröm beolajozását.

Jack zavaromat látva felméri méretbeli különbségeinket. Míg az ő farka harminc centi fölött van, addig az enyém vagy egy tízessel lemaradt tőle.

-         Ne aggódj új fiú, fehérekhez képest nem rossz. Legalább kihangsúlyozódnak a köztünk lévő sztereotípiák – mondja Jack, aztán a tükör felé fordulva kopaszra borotvált feje búbját simogatja, mintha nem létező afrofrizuráját igazgatná.

Miközben teljesen belefeledkezik a tükörképébe, tovább osztja az észt a pornóműfaj rejtelmeiről.

Csendesen hallgatom a negyvenkét éves veterán monológját.

Szerinte mindenki néz tripla x-es filmeket, az is, aki tagadja, és mindenkit izgat mások kitárulkozása. Elmondja, hogy a nők bármennyire romantikusnak tartják magukat, legfőképp a kőkemény, eresen duzzadó hímtagok látványára koncentrálnak, mert szeretik tudni, hogy harcra kész és teljesítő képes a férfi.

Ellenben a másik nemet elsősorban a filmben szereplő pornócicák élvezettől mámoros arckifejezése izgatja, ugyanis számukra az a fontos, hogy milyen hatást ér el az aktus. Színtiszta pszichológia.

Jack Gunman információk tárháza, amiket kimerítő részletességgel ecsetel. Orális, anális, vaginális trükkök és tippek.

Hasznos és megszívlelendő tanácsok a kulisszák mögötti világról.

Minden szavát jól az agyamba vésem, hiszen tudom, hogy rövid időn belül részese leszek az egésznek.

Amikor befejezi, kopognak és egy olyan „lény” dugja be a fejét az ajtón, akiről már hallottam az elmúlt egy órában, de a tényleges látványa jócskán felülmúlja az elképzeléseimet.

-         Kész vagytok fiúkák? – kérdezi a nőnek látszó valami. Magas sarkú, combközépig érő lakkcsizmájában Jackhez tipeg és mindkét oldalról cuppanós puszikat ad az arca mellé a levegőbe. Jack vigyorogva átöleli, belemarkol a szerzet fekete bőr miniszoknyába bújtatott fenekébe, aztán felém int a fejével.

-         Brenda, bemutatom az új srácot.

A nőféleség ringó léptekkel odajön hozzám és hosszú, vörös műkörmökkel ékesített kezét úgy nyújtja üdvözlésre, hogy nem lehet eldönteni, kézcsókot vagy pacsit vár.

- Brenda Mistress, a ma esti úrnőd és parancsolód – mondja széles mosollyal, felfedve fél centivel meghosszabbított tűhegyes szemfogait.

- Ronn Swank – válaszolom frissen felvett pornós „művésznevemen” bemutatkozva és a kézfogás mellett döntve megrázom a férfiasan erős szorítású kezet.

Brenda végigmér vastagon kihúzott mandulavágású, rikító sárga színű kontaktlencsés szemeivel. A farkamnál elidőzik a pillantása és kettévágott nyelvével kéjesen megnyalja duzzadtan fénylő ajkait.

     Vegyes érzésekkel nézek rá.

Jacktől tudom, hogy Brenda megszállottja a plasztikázásnak és a különböző testmódosításoknak. Fekete bőrfűzője szorosan tapad irreálisan keskeny derekára azt sejtetve, hogy sebészeti úton eltávolították a lengőbordáit. Focilabdányira szilikonozott mellei kiemelkednek a fűző kosarából, ami csak az aljukat tartja, szabaddá téve ezüstkarikákkal átfúrt sötét mellbimbóit. Az orra keskenyre szabva és magasra feltűzött bronzvörös, egyenes szálú hajkoronája alatt látszik, hogy a füleit is (a fantasy filmekben látható démonokéhoz hasonlóan) hegyesre plasztikázták. Magas homlokának kreol bőre kicsi plasztik szarvacskákra feszül.

Továbbá azt is tudom Jack elmondásai alapján, hogy a szoknya alatt lapuló péniszének bőre alá két sorban apró fémgolyókat ültettek az élvezet fokozása miatt.

Igen, ez Brenda Mistress életnagyságban. A szélsőséges fétispornó transzvesztita királynője.

-         Harley szólt, hogy öt perc múlva kezdünk. Az új lány, Angela is készen áll beöltözve, kisminkelve – mondja Brenda, azzal felénk nyújtja a másik kezében szorongatott fekete latex maszkokat.

Meggyőződésem szerint apám tehet anyám haláláról. Éppen csak, hogy nem adagolta neki egyesével a tenyeréből azt a kétszáz szem nyugtatót, amivel öngyilkos lett. De azt is el tudnám róla képzelni. Ugyani az én feddhetetlen, templomba járós szentéletű apám egy álszent fasz, aki ott csalta és alázta meg anyámat, ahol tudta. A végén a szerencsétlen asszony már nem bírta tovább és a rosszabbik utat választva véget vetett a nyomorúságának.

Gyűlöltem ezért mindkettőjüket. Anyámat, mert magamra hagyott velük. Apámat, mert valójában le sem szarta az egészet, szerintem még örült is, mert így már gond nélkül folytathatta ocsmány üzelmeit.

A húgom természetesen apám pártját fogta.

Emlékszem, a temetés után Patricia álszent, vallásos képmutatással kijelentette, hogy anyánk gyenge volt, bűnös és a pokolra kerül tettéért. Az én drága kishúgom közben homlokráncolva nézett rám sápadt arcában sötétlő hatalmas őzikeszemeivel. Keskeny vállait büszkén hátrafeszítette. Nyakig begombolt erkölcsös, fekete gyászruhája teljesen eltakarta amúgy is lapos melleit. Barna haja csuklyaként tapadt a fejére. Pont úgy nézett ki, mint valami megszállott inkvizíciós bíró.

Nem tudtam azokba a gyűlölködő szemekbe nézni, helyette inkább megbabonázva bámultam a bal szemöldöke fölött húzódó félhold alakú sebhelyet, amit még én okoztam egy gyerekkori civódás alkalmával.

Azóta, már több mint három éve nem láttam őket, se apámat, se a húgomat.

Viszont mindent megtettem, hogy lejárassam a családot.

Botrányos viselkedésem miatt többször a címlapokra kerültem. Néha rendőrségi fotókon. Volt ott minden: ittas randalírozás, drogbirtoklás, még közszeméremsértés is. Aki látta az újságokat tudja a részleteket.

Az ötlet, hogy pornósztárként mérem rájuk a következő csapást, körülbelül egy évvel ezelőtt fogant meg bosszúszomjas agyamban.

Tudtam, ezzel fájdalmas rést ütök önelégültségük páncélján. Így hát szigorú edzésprogrammal formába lendültem és jelentkeztem a válogatásra, ahol derekasan helytálltam, főleg, hogy jelentős összeggel támogattam a pornóipart. Egy botrányos filmet akartam, ami ismét a pletykalapok címlapjára juttat és amit természetesen dedikálva elküldök majd az én csodálatos családomnak.

     A szemeknél és a szájnál kivágott szoros maszk erős gumiszagot áraszt magából. Egyetlen öltözékként vastag bőrszíjak keresztezik a mellkasomat. Jackel együtt elszántan lépkedünk a kínzókamrának berendezett díszlet felé, mint valami ókori gladiátorok az arénában, csak mi nem karddal, hanem acélos farokkal fogunk megküzdeni a győzelemért.

Még jó hogy álarc takarja a fejem, mert érzem, hogy a lámpaláztól kivörösödik az arcom.

-         Mit tudsz a lányról, Angeláról? – kérdezem fekete bőrű társamat, hogy oldjam a feszültséget, miközben megállunk a díszlet szélénél.

-         Még sosem láttam, neki is ez az első filmje, akárcsak neked – válaszolja Jack.

-         Nemsokára úgy is leteszteljük – mondja és halkan felnevet.

A rendező, Harley Jiggles maga is egykori iparos, aki miután kiöregedett a szakmából a kamera másik oldalára állt.

Nem messze tőlünk vitatkozik a két operatőr egyikével. Ujjatlan pólójából kilógó hájas karjaival hevesen gesztikulálva ad érvényt akaratának, aztán ránk mutat az ujjával.

-         Ti még maradtok. Ismeritek a forgatókönyvet, majd szólok mikor léptek be. Kövessétek az utasításaimat és nem lesz baj. Addig is készüljetek fel – mondja és az üdítőautomata mellett ülő két fiatal lány felé int a fejével.

Odaballagunk a stúdió emblémájával ellátott pólóban beszélgető lányokhoz. Az ő feladatuk, hogy bevetésre készre varázsolják a fegyvereinket. Jackre pillantok, aki rám kacsint és érzem, hogy az egyik előttem ülő szőkeség masszírozni kezdi a farkam.

Lenézek rá, egész csinos lány. Méla érdektelenséggel az arcán kiveszi a rágót a szájából és unottan, gépiesen dolgozni kezd a dákómon.

Jack a másik lány előtt állva halkan felnyög és átadja magát a bemelegítés örömeinek.

A viagra és a szopás rövid időn belül megteszi a hatását, seperc alatt kőkeményre merevedek. A lányok ezután újra felveszik a beszélgetésük fonalát, mi meg csak állunk komikusan előremeredő farkakkal és várjuk a belépőnket.

A díszlet körül ott van mindenki. A világosítók, az operatőrök a sminkes és a kellékesek. Odabent Brenda Mistress az új lányt vezeti a nyakára erősített póráznál fogva.

A rendező felkiált: - Felvétel!

Angela a forgatás másik debütálója, világos bőrű, vékony lány formás kerek, közepes méretű mellekkel. Az ő arcát is szemnél és szájnál kivágott maszk takarja, csak az övé fehér. Kétoldalt a fején platinaszőke loknis copfokban bújik elő a haja az álarcból.

Ezen kívül teljesen meztelen. Kiálló lapockáitól indulva egészen a kicsi kerek fenekéig angyalszárnyakat formázó, mesteri részletességgel kidolgozott tetoválás húzódik.

Légies megjelenése valóban angyali. Ártatlan és törékeny hatást kelt.

Brenda leveszi Angela nyakáról a pórázt, majd egy alacsony kalodába dugja a fejét és a kezeit. A kitekert pozitúrától a lány feneke az ég felé mered.

Az operatőr óvatos léptekkel köröz körülöttük, hogy minden szögből felvegye a jelenetet.

Harley pattogó katonás hangon utasításokat osztogat.

-         Jöhet a korbács!

Az úrnő leveszi a közeli asztalra odakészített korbácsot és vöröslő csíkokat csapkod a lány hátsójára.

-         Most sikíts!

Angela teli torokból sikít.

-         Most a tágítót!

Brenda leveszi az asztalról a kúp alakú análtágítót és síkosítóval bőségesen bekenve kíméletlenül belepréseli a lány végbelébe.

-         Most sikíts – mondja a rendező, és Angela megint sikít.

A kamerás egészen közel megy és premier plánban veszi a lány fenekében eltűnő segédeszközt.

- Jöhet a mélytorok! – kiáltja Harley, mire Brenda Mistress odalép Angela kalodába zárt fejéhez és bőr szoknyáját felhajtva előveszi hosszú, vékony, implantátumoktól göbös szerszámát, azután tövig nyomja a lány szájába, amit az öklendezve próbál lenyelni.

A tortúra egyelőre véget ér. Az úrnő kiszabadítja áldozatát, aki nyálcsíkokat törölget az álláról.

Rövid leállás után folytatódik a forgatás. Ezúttal a mi közreműködésünkkel.

-         Színpadra fiúk – mondja a rendező és belépünk a pokoli kínzókamrába.

Az úrnő rászabadít minket a lányra.

Jack lefekszik a padlóra és Angela beleül a hatalmas fekete dákóba, majd vadul lovagolni kezd rajta.

-         Dupla behatolás!- parancsolja a rendező és én is beszállok. Lüktető farkamat bedugom a lány kitágított, síkosítótól nedves fenekébe. Érzem a hüvely falán keresztül az enyémhez nyomódó másik szerszámot. Nagyot nyelve leküzdöm a viszolygásomat, ha már belekezdtem, folytatom. A cél szentesíti az eszközt. Erőt merítek abból, hogy elképzelem milyen arcot fog vágni az apám és a húgom, ha meglátják ezt a filmet és rájönnek, hogy én szerepelek benne. Megállíthatatlan gépnek érzem magam.

Brenda kezében ott a korbács és időnként végighúz vele valamelyikünk izzadt testén.

-         És most a finálé! – kiálltja Harley. Lemászom a lányról és ő is feláll Jackről. A forgatókönyv szerint cselekszünk.

Angelát durván odataszigáljuk az utolsó kínpadhoz, ami egy lefektetett X alakú alkalmatosság. Hanyatt fekszik rajta, és mi odaszíjazzuk az X végeihez széttárt lábait és kezeit.

Én a lány combjai közé férkőzöm és behatolok a vaginájába. Keményen, egyre gyorsuló ütemben mozgok. Tekintetem egy pillanatra összekapcsolódik Angela kék szemeivel, melyek olyan ragyogóak, hogy csakis színes kontaktlencsék lehetnek.

Azután Brenda durván hátrahajtja a lány fejét és ismét lenyomja a farkát a torkán. Közben Jack az úrnő mögé lép és beakaszt neki hátulról.

Dugunk mint a kutyák. Őrülten, teljesen megfeledkezve a körülöttünk legyeskedő operatőrről.

Brenda a lány nyakát szorosan markolva élvezi Jack lökéseit.

Érzem az alattam lévő, faroktól betömött szájú lány vergődését.

Egész testét orgazmus rázza, kezei ökölbe szorulva feszülnek béklyóinak. Utoljára megvonaglik, majd elernyed.

-         ÉÉÉÉSSS befejezés! – kiáltja a rendező. Éppen időben, mert már nem tudom visszatartani. Kirántom a farkam a lányból, mindannyian körbe álljuk, és spermaesőt zúdítunk a testére.

A lábaim reszketnek, és a kilövellés pillanatában valamiért megint a húgom jut eszembe. Az, hogy mennyire el fog szörnyülködni ennek az egésznek a látványától. A gondolattól diadalittasan elvigyorodom. A küldetésem beteljesedett.

- Ennyi – mondja Harley és a kamerák leállnak. A stáb hangosan fütyül és tapsol.

Kioldjuk az Angelát fogvatartó bőrszíjakat, de ő továbbra is mozdulatlanul fekszik.

Rosszat sejtve, reszkető kézzel a vöröslő ujjnyomoktól csúfított nyakához nyúlok a pulzusát keresve. Semmi.

A vigyor lehervad az arcomról.

- Orvost! – kiáltom, és leveszem arcáról a maszkot.

Őrült rohangászás és pánikba esett ordítozás támad körülöttem, aminek zaja lassan, mintha víz alá süllyednék, elhalkul és átadja a helyét a fejemben visszhangzó szavaknak: Nem lehet, nem lehet… és csak értetlenül bámulom a lány bal szemöldöke fölötti félhold alakú sebhelyet, ami kérlelhetetlen valóságával bizonyítja, hogy a szilikonmellek, a festett haj és a kék kontaktlencsék ellenére az előttem fekvő holttest Patricia Grant, a húgom…