Pokoli kezdet

 Pokoli tűz égette a házak tetejét,a falait nem volt képes bántani,még egy karcolást sem ejtett rajtuk.A tér közepén emberek gyűltek.A ruhájuk bőrből volt és a nők haja:hosszú,egyenes.A férfiak rövid,verejtékben úszó kóccal futkoztak,hogy mindenkit értesítseneke a gyűlésről.A törzsfőnők már elfoglalta a helyét.Egy magas,kőből készült emelvényen állt és parancsot adott a kürtösnek,hogy fújja meg a kürtjét.Az előbbi sustorgás elhallt.Halott csönd szállt a tájra,nem hallatszott más csak a tűz ropogása.
-Kedves népem!Jók voltatok hozzám és elődeimhez is.-szólalt meg mély,zengő hangján a törzs vezetője.Szünetet tartott,mintha elakarná fojtani kitörő könnyeit,de nem mutathatta a gyengeségeit;itt nem,hisz főnőkként erőt kellett mutatnia az embereknek,hogy hittel és reménnyel forduljannak az istenekhez még akkor is,ha minden el van veszve,ahogy most is.A törzs hangtalanul felszisszent.Várták,hogy folytassa vezérük a beszédet,a parancsot.
-El kell mennünk innen!A parancsom, vigye mindenki biztonságos helyre a családját!-a férfiak egy emberként kezdtek el morgolódni,majd innen-onnan is kiabálások érkeztek:
-Nem megyünk innen!
-Hagyjuk most itt elődeink kölcsön kapott földjét?
-Harcolunk és imádkozunk,ha ezzel megmenthetjük szent népünket és hazánkat!
A törzs tovább háborgott s bekellett látnia a vezérüknek is,hogy az emberek szeretik ezt a helyet és itt akarnak maradni,hogy tovább adják a gyermekeiknek.A vezér szeme pár méterrel arébb siklott.Ott állt anyja és felesége kezében gyermekükkel a kis Rudolffal.Féltette őket,főleg az utódját.Odalépett hozzájuk és családja arcára nyomott egy-egy csókot,majd odasígta nekik a kérését:
-Drága hű asszony,ki engem világra hozott és felnevelt,ígéred nekem egyetlen fiadnak,hogy vigyázol gyermekem anyjára?
-Igérem Blizzard,ígérem.
-És te hű feleségem,szállj hajóra és mentsd Rudolfot és tanuld nyelveit az idegeneknek és ne sérts meg senkit!
-Én...nem mehetek,nekem veled kell maradnom.
-Mész,mert csak így menthetted meg a fiúnkat.Egy órád van,míg indul a hajó,ha odaérsz rejtőzz el!
A két nő elkezdett futni az erdő felé és mielőtt eltűntek volna,hallották a jóslatot:
-Rudolf ötezredik leszármazotja menti meg a Földet a pusztulástól!
Miután elhangzott ez a mondat egy hatalmas robajjal eltűnt a maják népe,kivéve a kisgyermeket és a két szerető anyát,akiknek egy-egy könnycsepp jelent meg az arcán.