Amatőr Írók Klubja

Boldogság.

A hajnal első napsugarai sütöttek be az ablak üvegein,az este hanyagul széthúzott függönyei nem tántorították el attól,hogy egyenesen rád süssön.Elmosolyodtam.
Szívemben apró,színes lepkék jártak táncot,ahogy néztem békés álmod.Karod erősen magához húzott,így akarva-akaratlanul az arcod alá került a fejem.Bosszankodva kifújtam egy hajtincset a szememből,ami az orrod alá röppent.Édesen felhorkantál,majd egy apró mosoly kíséretében megpusziltál,miközben a szemed mindvégig csukva maradt.Felnevettem.Boldog voltam melletted és nem tudtam mást tenni,csak kacagni felszabadultan,szabadon.Hirtelen ötlet jutott ekkor az eszembe.Feltornáztam magam úgy,hogy az arcod magasságába kerüljek,majd az orrommal megböktellek puhán.Soha nem felejtem el azt a pillanatot,amikor kinyitottad félig a szemed,kicsit bosszús voltál,de én ekkor újabb támadást inditottam ellened,hogy ne aludj vissza.Nevetve húztál még jobban magadhoz és úgy leheltél csókot ajkaimra,utána pedig álmosan suttogtad,hogy pihenjek még egy kicsit én is.
Velem együtt a gyomromban lévő kismadarak,tovább fürödtek a napsugarak színesen csillanó fényeiben,ahogy újra rád néztem,ahogy újra megpusziltalak,majd mosolyogva újra álomba merültem.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Gráma János üzente 13 éve

Nem értek egyet. Hogy kerülnek a szívedbe a pillangók és a gyomrodba a kicsi madarak, akik ,,... tovább fürödnek a napsugarak színes csillogó fényeiben."

Válasz

Kovács András - bandifater üzente 13 éve

No, ettől már tényleg nem kerülgetett az öngyilkosság gondolata, bár nagyon ismerős. A hűtőszerkényem teljes tartalmát fel merném rá tenni, hogy már olvastam. Van érzéked az érzelmek leírásához, de kezd uncsi lenni, szerintem már minden bőrt lehúztál róla, amit csak tudtál. Olvasnék már tőled valamit, aminek van cselekménye, van benne párbeszéd, saját vélemény valamiről. Arra lennék kíváncsi, hogyan csavarod a történetet. Csikidám!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben