Olvastam az okfejtéseket,biztos,hogy van valami benne.Nézetem szerint az egyszerű őszinteség,az egymás tisztelete eredményezte számomra,számunkra a 42 éves egymás mellett élest.Van egy ideillő vicc,amikor az unoka megkérdi a nagyitól,hogy miért olyan vastag a jegygyűrűje és az apáéké olyan vékony.?A nagyi válasza: a mi házasságunk egy életre szólt és nem időszakos mint az apádéké!

Válasz

Nos Zoltán--- neked akkor csak gratulálni tudok a 43 évhez :)

Válasz

László: Tetszett a Szent Grálos hasonlatod, s be kell látni, ez valóban így van. Ámde sokan inkább csak megtalálni akarják és nem keresni. A kérdéseimre nem akartam választ írni, mivel úgy érzem, talán nem is tudnék rájuk konkrétan és biztosan felelni, így nyitva hagytam nektek, olvasók számára.

Tibor: Vonzás-taszítás, ebben is van valami, de még mennyire. Én úgy gondolom, hogy egy külső szemlélő, tisztábban látja a dolgokat, hiszen aki benne van, az jóformán azt sem tudja olykor, hogy merre van az előre és a fehér valóban fehér-e és nem fekete.

Köszönöm mindkettőtöknek, hogy olvastátok! :)

Válasz

Nem értek hozzá-- csak negyvenhárom éve vagyok nős.

Válasz

Mert általában (tisztelet a kivételnek) nem egymásba, hanem az elvárásainkba, saját értékrendünkbe, fantáziánkba, képzeletünkbe vagyunk szerelmesek. Régesrég vágyom egy vidám, talpraesett, határozott, vicces lányra, hát amikor összejön vele a dolog, akkor húdejó... Aztán ha esetleg kiderül (márpedig általában kiderül), hogy hoppá, ez a lány mégsem olyan vidám, talpraesett, határozott, vicces, akkor hirtelen egy világ omlik össze bennem, ezért tombolni kezdek kívül-belül, lerombolok mindent, amit addig felépítettem, és a vége szakítás.
Ez az egyik ok, meg persze vannak, akik ha nem kapnak meg valamit vagy valakit azonnal, itt és most, úgy, ahogy akarják, akkor agresszívvá válnak, és még sorolhatnék példákat, hogy mitől lesz csatatér egy kapcsolat.
Ezenfelül még azt is hozzátenném, hogy véleményem szerint egy kapcsolatba azért kellenek az ilyen kis csaták. Kellenek piszkálódások, urambocsá', veszekedések, hiszen az igaz szerelem nagyon mély vonzás-taszítással jár együtt, ez talán kivédhetetlen. Egyesülni akarok a párommal, egy akarok vele lenni, ugyanakkor tudom nagyon jól, hogy akármilyen agresszív kísérletet teszek, ez sohasem valósulhat meg - ez az alapja ennek a vonzás-taszításnak. De ezek olyanok, mint az alkohol - kismértékben jót tesz a szervezetnek, de ha már túlburjánzik, ha már hagyjuk, hogy a mi énünk domináljon, akkor vége, akkor nincs miről beszélni. Szerintem. Mondom ezt a párkapcsolatok külső (de aktív) szemlélőjeként. :)

Válasz

Érdekes, az én kapcsolatom éppen most ment keresztül az ún. csatatéren. Szerencsésen kilábaltunk a gondokból, de fogalmam sincs mi vezetett a szakadék széléig. Alighanem maga az emberi természet. A kihűlt kamra most ismét izzó katlan, mert rátaláltunk a megoldásra, de ha két ember együtt nem akar tenni ezért, akkor megette a fene. Ha nem keresed a Szent Grált, nem is találod meg.
Sok kérdést tettél, fel, talán próbálhatnál rájuk válaszolni is. Legalábbis én szeretek a saját kérdéseimre magam választ találni, maximum kiderül, hogy nem értek hozzá... :)

Válasz