Kedves Tagjaink!

Legújabb krimi pályázatunkban Columbo hadnagy észjárását kellene követni. A megoldásokat a ************@********.hu címre küldhetitek. A legjobb megfejtést beküldő e-oklevelet kap.

Beküldési határidő (az iskolaév végére való tekintettel): július 9.

Tények: Vitus Res-t, a gazdag üzletembert holtan találták egy vidéki szálloda folyosóján. Lelőtték, a fegyvert az üzlettársa szobájának ablaka alatt találták meg. A pisztolyon nem voltak újlenyomatok. Az üzlettárs tagadja, hogy ő tette volna. Az ügy kivizsgálásával a Los Angelesi rendőrség Columbo hadnagyot bízta meg. A nyomozás során helyszíni szemlét tartott a szállodában, beszélgetett a tanúkkal, és a biztonsági kamera felvételeit is megnézte.

Helyszín: A gyilkosság egy kis szállodában történt. Az épület egy szintes, összesen húsz szoba van benne. A bejárati ajtón átlépve a vendég az előtérbe jut, ahol a recepciót találja. Innen négy ajtó vezet tovább. Az egyik mögött a mellékhelyiség van, a második egy raktár, ahol a szálloda működtetéséhez szükséges eszközöket tartják. Itt található még a víz-, villany-, és gázóra is. A harmadik ajtó, a portás szobája, közvetlenül a recepció mögött. A biztonsági kamerák által közvetített képek is itt kerülnek rögzítésre. A negyedik ajtó a szobákhoz vezető folyosóra nyílik. A szobák a folyosó két oldalán helyezkednek el, tíz az egyik, és tíz a másik oldalon. A portás szobáját leszámítva minden helyiségnek van ablaka, ami a szálloda udvarára nyílik. A raktár ablakát a hadnagy befeszítve találta. Az ablak alatti virágágyásban néhány növény a földön feküdt, mintha átgyalogolt volna rajtuk valaki.

Tanúk: Vitus Res hat szobát foglalt magának és a vendégeinek. A kihallgatás során a rendőrség a következőket tudta meg a vendégekről:

Vitus Res – üzletember és régiséggyűjtő, a későbbi áldozat. A szobája a folyosó legvégén volt.
Rosalie Jungwirth – Vitus nevelt lánya, az apja melletti szobában szállásolták el.
Alf Sankaran – Vitus üzlettársa, vele szemben, a folyosó legvégén lakott.
Andy Crocco – régiséggyűjtő, Alf mellett kapott helyet.
Dr. Maximilian Davidian – Vitus orvosa, szobája Rosalie mellett volt.
Roger Varady atya – a Los Angelesi Szegényekért Alapítvány elnöke, a doktorral szemben lakott.

A társaságtól függetlenül, külön jelentkezett be Roderick Konty, a telefontársaság ügynöke. Roger atya szobájától háromhelyiségnyire volt elszállásolva.

Tanúként hallgatta meg a hadnagy a portást is.

Biztonsági kamerák felvétele: A gyilkosság napján 12.30 és 14.00 között a vendégek beköltözése látható. A későbbiekben időnként a vendégek jönnek-mennek a folyosón. 17.41-kor Vitus és Andy a recepció felé sétálnak, amikor Vitus véletlenül összeütközik a szobájából kilépő Roderickel, és elejt valamit, amit a kezében tartott. Roderick készségesen felveszi a földről és visszaadja Vitusnak. 18.00-ra Roderick kivételével az összes vendég elhagyja a szállodát. 19.31-kor Rosalie feldúltan végigrohan a folyosón a szobájáig, idegesen babrál a kulccsal, mire sikerül kinyitnia az ajtót. 20.00 után szállingóznak vissza a vendégek, előbb Alf, majd nem sokkal utána Andy, Maximilian és Roger. Utoljára érkezett Vitus, 23.30-kor jelent meg a folyosón. Lehet látni, amint a szobája felé sétál, járásából ítélve meglehetősen ittas állapotban. Ezután képváltás következik. A következőn Vitus már élettelenül fekszik a földön, körülötte a szálloda lakói nyüzsögnek.  A kijelző 23.34-et mutat.

Kivonat a tanúvallomásokból:

Portás: Aznap nem volt nagy forgalom. A társaságon kívül csak egy vendégünk volt. Este hatra mind átmentek a szomszéd étterembe, csak Mr. Konty maradt itt. Fél nyolc körül a lány visszajött, eléggé feldúlt állapotban. Hamarosan megérkezett Mr. Sankaran is, ő is eléggé ideges volt. A doktor, a pap és a műgyűjtő együtt jöttek. Úgy vettem észre, valamiért nagyon tanácstalanok voltak. Ha engem kérdez, történt valami ott az étteremben. Azután visszavonultam a szobámba. Valamikor fél tizenkettő körül áramszünet volt. Nagy nehezen megtaláltam a zseblámpát, és mentem volna a raktárba, hogy megnézzem, nem a biztosítékkal van-e baj. Egyszer csak valami elsuhant mellettem, és utána hallottam a lövést.

Rosalie: Nehezen jöttünk ki apámmal. Nem is ő volt az igazi apám. Szerencsére. Ilyen kiállhatatlan emberrel ritkán lehet találkozni. Most, hogy a doktor rossz hírt közölt vele, kitalálta, hogy minden haragosával kibékül. Na, persze. Az eredmény nem ezt mutatja. De miért is csodálkozok. Az emberekkel sosem törődött. A pénzét is inkább hülyeségekre költötte. Minden marhaságot megvásárolt. A múltkor hazaállított egy ócska mordállyal, szerintem nem is működött. Nyolcszázezer dollárért vette, mert szerinte értékes régiség. Úgy emlékszem azt mondta, hogy ez a Crocco is pályázott rá. Utána többször is hívott minket, hogy megvenné. Persze apám hajthatatlan volt, hiába beszéltem neki. Ez a Crocco ritka idegesítő egy alak. Még vacsora előtt végigmutogatott nekem egy csomó ócska kacatot: öngyújtó, foszforeszkáló óra, kopott névjegykártyatartó, meg nem tudom még mi volt nála, és mindről hosszasan ecsetelte, hogy hány száz éves, és honnan van. Ezután apám félrehívott, és közölte velem, hogy szeretne végre jót tenni, ezért módosította a végrendeletét. Halála után minden vagyonát valami hülye alapítványra hagyja. Los Angelesi szegények, vagy mi. A részvényeket eladta, azt a méregdrága puskát meg odaajándékozza Crocconak. Vagyis közölte, hogy semmit nem fogok kapni, és azért jöttünk így össze, hogy ezt vacsora közben bejelentse. Nem is maradtam sokáig, eljöttem, amint lehetett. Nem hallottam a lövést. Éjszaka, alvás közben a fejhallgatómmal zenét hallgattam, talán ezért. A portás dörömbölésére ébredtem fel. Nem tudom, ki tehette. Amilyen ember volt, bármelyikünknek lett volna indítéka.

Alf: Nem a személyisége miatt szerettük, hanem mert értett az üzlethez. Egyébként jellemző volt rá, hogy fontos kérdésekben is egyedül döntött, meg sem hallgatva a véleményemet. Sokáig nem is tudtam, miért kellett ma ide jönnöm, amikor ezer más dolgom lett volna. Aztán az étteremben, miután az az idegesítő lánya visszament a szállodába bejelentette, hogy visszavonul, és hogy ezért eladta a vállalati részvényeit. Egy olyan valaki vette meg, akiről nekem személy szerint nagyon rossz véleményem van, és ezt tudta jól. Nem tudom, mi lesz így a céggel. Persze, hogy ideges voltam, egész éjszaka ezen agyaltam. De még mindig nem tudom, mi a fenéért nem lehetett ezt megbeszélni az irodában… Az a pisztoly nem az enyém, nincs is fegyverem. Akárki odatehette az ablakom alá. Biztos a lánya tette. Amilyen jelenetet rendezett a vendéglőben, nem csodálkoznék, ha ő lőtte volna le.

Andy: Őt tartottam a legfőbb vetélytársamnak. Nem egyszer előfordult, hogy elhappolta előlem azokat a műkincseket, amiket én is kinéztem magamnak. Legutóbb éppen egy antik puskát. Nem tudom, miért hívott ma ide. Azt reméltem, hogy végre rászánta magát az eladásra. De ezt már nem tudjuk meg. Szép kis jelenet volt ott az étteremben! Valamin a lányával nagyon összevesztek. Mi messze ültünk, nem hallottuk, de a lány úgy távozott, mint egy idegbeteg. Azután, vacsora közben Vitus bejelentette, hogy visszavonul. Akkor jött egy újabb jelenet közte és az üzlettársa között. Na, utána Vitus megsértődött, odament a bárpulthoz és már nem is jött vissza az asztalhoz. Mi is inkább visszamentünk a szállodába… Hallottam a lövéseket, nem sokkal fél tizenkettő után. Onnan tudom, hogy megnéztem az órámat. Nézzen ide! Igazi retro óra, a számlapja világít a sötétben… Hogy ki tette? Szerintem az a fickó itt a folyosó közepén. Ma délután meglátta Vitus antik aranyóráját. Biztos azt akarta megszerezni.

Maximilian: Orvosként nem szabadna ilyent mondanom, de én nem sajnálom. Soha, egyik páciensem sem volt ennyire nehéz eset. Két hete diagnosztizáltam a rákot nála, méghozzá a súlyosabb fajtából. Mondtam neki, hogy pihenjen inkább, de nem. Most is folyton jönni-menni kellett neki, mint mindig. Amúgy is sok dolgom volt, most meg még kísérgethettem ide is. Magamtól nem jöttem volna, de a kórházat nagy összeggel támogatta, úgyhogy a vezetőség elküldött… Szép kis cirkusz volt a vendéglőben. Biztosan az üzlettársa volt. Nézeteltérésük volt valamilyen céges ügyben, és a fegyvert is az ő ablaka előtt találták meg… Hallottam a lövést, de nem először nem mentem ki. Áramszünet volt, és nem tudtam lámpát kapcsolni.

Roger: Megmondom őszintén, nem ismertem az áldozatot. Egy hete hívott fel telefonon, és személyes találkozót kért. Másnap találkoztunk, akkor beszélt nekem a betegségéről, és… és arról…, azt nem mondhatom el, hogy miről, mert a gyónási titok szent. De a hibáit jóvá akarta tenni. Aztán elhívott erre a találkozóra. Nem mondta miért, de annyit elárult, hogy az alapítvány jól jár. Gondolom valamennyi pénzt akart adni. Nem tudtuk meg, mert mielőtt szóba került volna, volt az a nagy veszekedés a vendéglőben, utána már nem tudtunk beszélni. Éjszaka hallottam valami durranást, de azt hittem csak álmodtam. Később ébredtem fel a többiek zajongására. Az a szegény ember akkor már nem élt. Nem tudom elképzelni sem, hogy ki lehetett, gyanúsítgatni meg nem akarok.

Roderick: Nem tartozom a társasághoz, a saját üzleti ügyeim miatt jöttem. Bár ne tettem volna, nem hiányzott ez az éjszakai élmény. Az üzlet sem jött össze, manapság már nem nagyon kell senkinek vezetékes telefon… Nem megy jól a bolt mostanában. De ez nem is ide tartozik. Csak egyszer találkoztam az áldozattal. Tegnap hat óra körül egymásnak ütköztünk a folyosón. El is ejtett egy ócska, kopott órát, én vettem fel a földről. Rögtön eszembe jutott, hogy csak ne panaszkodjak, ennél még nekem is jobbra telik. Nem tudom, miért lőtték le. Pénze szerintem nem volt sok. Viszont az a másik alak, akivel este láttam, nekem nagyon ellenszenvesnek tűnt. Olyan mindenre elszánt ábrázata volt.

Columbo hadnagy áttekintette a bizonyítékokat és a vallomásokat, ebéd közben megbeszélte a feleségével, és hamarosan rá is jöttek a megoldásra. A hadnagy még aznap délután letartóztatta a gyilkost. De kit?