Elsőként érkezett. Bár a meghívóban szerepelt, hogy bárki hozhatja a párját is, ő mégis egyedül jött el.

- Osztálytalálkozóm lesz – közölte a pincérrel, aki kedvesen a különterembe vezette.

A különteremben már terített asztal fogadta. A fogasra akasztotta a kabátját és leült az asztal egyik végére.

- Vajon sokan eljönnek? – kérdezte magától.

Egy spontán ötlettől vezérelve megszámolta a terítékeket. 36. Az évfolyamban 26-an tanultak, tehát nem kizárt, hogy mindenki eljön, sőt tízen még a párjukat is hozzák. Benézett a pincér és megkérdezte, hogy milyen itallal szolgálhat.

- Megvárom a többieket. Szokták mondani, hogy az ökör iszik magában.

A pincér egyetértően bólogatott, mosolygott és megfordult.

- Várjon! – szólt a pincér után – Nem tudja, hányan leszünk?

- 36 személyre foglaltak asztalt. – válaszolt a pincér erőltetett kedvességgel.

- Gondoltam. Megszámoltam a terítékeket és tényleg 36.

A pincér mosolya nem volt őszinte. A fogát csikorgatta, de közben arra gondolt, hogy a fizető vendég az fizető vendég, bármilyen is legyen.

Egy poharat forgatva nézett a pincér után, de egy perc múlva már az első osztálytársat köszönthette. Éva. Szia, semmit sem változtál, hogy megy a sorod? Család? Gratulálok!

Meg ilyenek. Mindez még huszonnégyszer, ugyanis szép sorban megérkezett mindenki. Mindenki eljött a találkozóra! Ez bizony szép dolog!

- Szerintem álljunk fel sorban és meséljük el, hogy mi történt velünk az elmúlt tíz évben! – javasolta – De előbb a pezsgő! Pincér!

A pincér kihozta a 36 pohár pezsgőt és egyet-egyet letett mindenki elé az asztalra. Koccintás, egy-két humorbonbon és sok mosolygás.

Következett a beszámoló. Valakiből főállású anya lett és egy percet sem dolgozott a szakmájában. Más középvezető, egy harmadik osztálytárs a minisztériumban dolgozik tanácsadóként. Neki meg saját vállalkozása van.

Ahogy hallgatta az osztálytársait egyre komorabb lett a tekintete. Utoljára következett ő. Felállt.

- Hát… ez mind szép és jó! És gratulálok! De tényleg! Az azért egy kicsit fáj, hogy egyikőtök sem említett meg engem! Eltelt tíz év és a legtöbbeteknek fontos szerepet játszottam az életében. Nem azt vártam, hogy megköszönitek, de legalább megemlíthettetek volna! Gábor! Apád csak azért nem rúgott ki a cégtől, mert én közbenjártam. És te, Péter? Kinek köszönheted a vállalkozásod? Rólad nem is beszélve Ákos, te sem magadtól kerültél be a minisztériumba! Éva… nagyon szép két kislányt szültél, de talán elfelejtetted, hogy tőlem vannak?

Az osztálytársak nem szóltak, csak néztek maguk elé. Legyintett egyet és leült. Megjelent a pincér.

- Hozhatok egy italt?

- Nekem valami pálinkát… és egy korsó sört.

- Máris uram! – válaszolt a pincér és elindult a bárpult felé.

- Hé! – kiáltott utána – A többiek is innának, őket meg sem kérdezte!

- Elnézést! – vörösödött el a pincér és mindenkitől sorban felvette a rendelést.

Halk beszélgetés folyt a vacsoráig, de ő nem kapcsolódott be. Sértve érezte magát. A vacsora jó volt és bőséges. Jóllakottan már neki is jobb kedve volt. A jókedvet fokozta az elfogyasztott tekintélyes mennyiségű alkohol is.

- Nem haragszom ám rátok – kapcsolódott be mégis a társalgásba. A többiek odafordultak – Komolyan. Szeretlek benneteket, a legjobb osztálytársaim voltatok. Pontosan olyanok, amilyeneket elképzeltem. Pontosan olyanok.

Lerogyott a székbe és elbóbiskolt. Mire felébredt az osztálytársak már távoztak.

- El sem köszöntek… - mormogta maga elé. – Hé, pincér! Fizetnék.

A főpincér megérkezett egy papírral.

- Itt az összesítés uram. Volt összesen 36 pohár pezsgő, 5 pálinka és 6 korsó sör. Egy kicsit bizonytalan vagyok… egy adag vacsora fogyott… de számoljak abból is 36-ot?

- Mi? Túrót? Lehet, hogy nincs minden rendben a fejemben, de teljesen hülye azért nem vagyok! A pezsgő is csak egy fogyott, ott van 35 pohár érintetlenül az asztalon.

- Ez igaz, de azokat már kitöltöttük, így muszáj felszámolnom.

- Jól van, csak ne kiabáljon velem! – emelte fel a kezeit védekezőleg.

- Nem kiabáltam uram. – válaszolt a pincér kedvesen.

Kifizette a számlát és felvette a kabátját. A pincér elkísérte az ajtóig.

- Kérdezhetek valamit, uram?

- Rajta!

- Csak a találkozó volt kitalált, vagy az osztálytársak sem léteznek?

- Nem tudom miről beszél!