Amatőr Írók Klubja

Orchideám

13 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás

Pár elfeledett igaz szó,

ennyi volt csupán.

Őszinte voltál, mindig jó...

de igaz se volt talán.

Álmaidat néztem ezerszer,

hittem benned kedves.

Küzdöttem érted nem egyszer,

az emlék rólad mind keserves.

Nem hagytad, hogy szeresselek,

oly tisztán, igazán.

Nem hagytad, hogy keresselek,

eme megkövült hazán.

Itt voltál, éltél, élsz,

múlt az egész, de még félsz.

Tőlem óvod magad, tested a fogda,

pedig tudod te jól, hogy én voltam

ki mindig a kezeidet fogta.

Mégis ellöksz magadtól kedvesem,

de én még dalolnék hozzád kedvesen,

s szeretnélek, szeretlek, szeretlek.

Álmaimban csakis téged kereslek,

de mind hiába, üres már az álom...

Hidd el, én még mindig reád vágyom.

Kérlek, gondolj néha rám,

mikor feljön a Nap,

mikor beragyog téged

édes kicsi orchideám.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Tetszik a vers őszintesége, néhol még a kivitelezése is. A te alkotásaidnál mindig az a bajom, hogy kicsit elkapkodottnak érzem őket. Vagy csak éretlen még. Nem tudom. De néha, amikor elég nyitott vagyok (még az óceánnál is nyitottabb), meglátom azt a fénysugarat, ami miatt el szoktam olvasni a műveidet.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben