Új tag vagyok. Nem tudom, hogy jó helyre teszem az írásom. Ezt csak összeütöttem egy terminálnál. Leary(Sallai Sándor)

Péter az iskolában az a fajta mindenhol előforduló, hátsó padban ülő gyerek volt, akit ha papírgalacsinokkal hajigáltak meg, illedelmesen kidobta a kukába. Magaviselete jó volt, hiszen a légynek sem ártott, ellenben réveteg álmodozásai közben a padot firkálgatta. Tanulmányi eredményei átlagosak voltak, a tanárok közömbösek vele szemben. Egyszer a biológiatanár orrolt meg rá. A gombákról írtak dolgozatot,de Péternek eszébe sem jutott semmi, ellenben szerette a gombát, leírta hát a tejfölös gombapörkölt receptjét. Ez (akár a pörköltet) úgy felpaprikázta a biológiatanárnőt, hogy olyan hévvel lobogtatta a dolgozatot, akár a márciusi ifjak a pontjaikat. Péternek nem volt igazi barátja. Barátnőről pedig  rezignáltan vette tudomásul, hogy nem lehet. Nem volt csúf gyermek, de annyiféle komplexusa volt, hogy egy pszichiáter az anamnézisébe úgy vetette volna bele magát, mint egy sci-fi rajongó egy Asimov kötetbe. Péter gyemekkora nem csak a zsigeri szorongások miatt volt borús, hanem a csonka családja miatt is. Kertészeti iskolában folytatta tanulmányait. El is helyezkedett egy kertészetben ,s 2 évig dolgozott mígnem eküldték,de ne rohanjunk így előre. A kertészeti iskolát azért válsztotta, mert hiszen ki a virágot szereti... Egyébként is kissé szentimentális és vegetáriánus volt. Úgy gondolta, hogyha békével közeledik embertársaihoz, ők ugyanaképpen. Ezt az élet igen gyakran megcáfolta. Péter az iskolát elvégezte és má dolgozott is,de későn érő típus volt. Azok az ifjonti hevületek, fellángolások, sóvár elepedések nála ekkortájt jelentkezett. Olyannyira intoverált vot, már-már mizantróp. Márpedig a belső hatalmas vivódásokat nem tudta kiadni magából,düh és dac szállta meg. Elkezdett inni. Első élménye katartikus dionüsszoszi révület volt. S kortársai a lázadás korszakán rég túl voltak, ő most kezdte magányos gerillaharcát. Farmerkabátjára jó láthatóan felírta: some hippy give mi a pills. Mit neki néhány pirula. Három megállót utazott a HÉV ütközőjén, mígnem leszállították és fél napot a fogdában töltött. Hirtelen jött a halálmegvető bátorság, egy üveg Martini seítségével. Vett egy dobot, és a garzonlakása (melyet igen fiatalon örökölt) közepén gyakorolt, mígnem a lakók feljelentették, de neki nagyobb fájdalom volt, hogy rájött:nincs ritmusérzéke. Igen szerette a Pink Floydot, VHK-t, Monster Magnetet. Legvandálabb tette egy katólikus kereszt ledöntése volt, pedig csak fel akart rá mászni és szemlélődni. Egy kora nyári délután egy majdnem üres üveg mögött megírta élete első versét. Ebben benne volt a magányának, megnemértettségének, kényszerü cölibátusának fájdama. Ime :'Nézd a bornak színe veres, az életem de keserves, nincsen nekem igazságom, csak a borban vígaszságom, a józanság hazug álom, részegség az én világom'. Voltak azért tiszta periódusai. Azért ne gondoljuk lelketlennek Pétert. Sokszor marcangolta lelkét, hogy esetleg valakit megbántott. Ahogy pedig az idő haladt, Péter egyre többet ivott. Megismerkedett a Jahn Ferenc kórház kijózanítójával. Úgy 20 négyzetméteres szoba, ahová gatyára vetkőztetve kisérik be a békés merevrészegeket. Másnap megkapta a ruháját, de a mobilja hiányzott(nem is csoda a sok adminisztráció miatt). Ezt sérelmezte mi miatt leteperték, hogy ne reklamáljon, nem vegyesbolt ez. Említettem, hogy voltak tiszta periódusai Péternek, képzeljük el színuszgörbeként. Volt, hogy igen jó állása volt. Péter újabb iskolát is kezdett, de elkapta a lámpaláz, kirohant át a túloldali supermarketba egy üveg diólikőrért. Ekkortájt már kezelték a komplexusait gyógyszerekkel. Megfordult gyakran a Pszichiátrián. A mesterségesen kialakított környezet azt a hitet plántálta belé, hogy kint is békés minden. Egyetlen büne volt, melyet soha ki nem hagyott. Falta a könyveket ,s persze elemelte az értéksebbjét. Vonnegut, Herman Hesse, Tolkien, Bernhardt, Bulgakov, stb... Ebben a kórházban adták meg neki a lehetőséget, hogy pszichológussal beszélgethet. Ez csupán annyi volt, hogy a dokornő megkérte, hogy beszéljen. Fiatal, mosolygós arcú teremtés. Soha sem  kérdezett, ellenben bájosan mosolygott. S itt történt a fordulat. Péter közölte kissé szentimentáisan, hogy nincs ki megértené, és ahogyan szertefoszlanak a felhők, úgy reményei is. Közölte , hogy öngyilkos lesz. A doktornő reáhagyta, nem mutatott nagy hajlandóságot, hogy lebeszélje. Péter pedig önfejü volt. Ha elhatározta, hát megteszi. Hazament, és beszedte az összes ópioid fájdalomcsillapítóját,nyugtatóját. Ezután egy szétszedett borotvával nyiszálni kezdte a csuklóját, de annak ellenére, hogy látványos(mély,széles) sebet kreált:.az ütőerét nem vágta át. ezután elegánsan felöltözött, zakót vet fel, elindult a toxikológiára. Az ópiátk miatt semmit sem érzett. Az emberekbe vetetett hitét rég elvesztette, így nem csodálkozott, hogy csordogált csuklójából a vér zakójára a tömött buszon, és egy lélek sem szólította meg. Végül sikeresen  elvergődött a már médiasztár Dr.Zacher Gábor osztályára. Gyomormosás, a sebet alaposan bekötözték(közben viccelődtek, hogy ez inkább tünik hegedülésnek). Remegett az idegességtől a gyomra. Megvetette magát, hogy gyáva kutya, hiszen erre sem  képes. Felgyülemlett benne a dac,düh,sértettség. Ezeket persze másokon vezette le. Lefektették, majd kora reggel ébresztették hogy menjen a zuhany alá. Szót sem szólt, erre Zacher Doktor kérte erélyesen, hogy menejen már zuhanozni. Ekkor kirobbant, kijelentette, hogy nem zuhanyzik, hagyják békén, menjen innen Zacher doktor. És ekkor egy mondatot mondott az orvos:. 3 perce van, hogy elhagyja az épületet. Akkor bolond módjára szedte irháját. Később értette meg a lényeget. Aki kapcarongyként beszél azzal, ki életét óvja ,csak mert sértett önérzetében elhomályosult tudata: nem érdemel mit kap. Éspedig aki magát megveti, hogyan szerethet másokat. De ezeket csak évekkel később értette meg...