Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Tegnap este álmot láttam:
vértavat és vérfolyót,
Véres emberek sokasága
gurított egy véres sors-golyót.
A pénz a kézben hamuvá lett,
elfogytak a szép napok,
Ha két aranyat odaadok,
cserébe csak egyet kapok.
Reccsenés rázza a földet,
mélyül a végzetes repedés,
Szétszakítja, mi régen egy volt
a poros, rémes feledés.
Szétszakad a régi ország,
apró harcok örlőköve,
Széttört láncok, hasadt kardok,
apácáknak erényöve.
Két hadsereg dúl a földön,
s a vértől a föld láppá hígul,
Gazemberek tánca rajta,
pénzzel, örömmel, vígul.
Felettünk a szürke balta
forog öntengelye körül,
Le-lesújt s a sok csúf gazdag
a szegény halálának örül.
Távolodó szívek, lelkek
pocsolyája gyászsárt dagaszt,
Pár kopott, régi, eres kéz
a fejfákra fehér szalagot ragaszt.
Vöröscsíkos, őrült népek
esztelen portyája ez,
S a régi, gazdag városokból
nyomortelep s tanya lesz.
Égi-földi nagyhatalmak
szánják a rút sorsú népet,
De gyógyítani már nem tudják
a sebet, mit magán tépett.
Száz év múlik száz év után,
s gazos már a holtak útja,
A nemzetnek sem vet már gáncsot
szerteszabdalt, régi múltja.
Hiába az összes átok,
mit áruló ajak földre vetett,
Az égiek is azt mondhatják:
lett a nemzet, ami lehetett.
Csend van, és üresség,
a szétnyírt, ódon medence
Népsír, gyászhely, gránitsírkő,
hittel fűtő kemence.
S majd egyszer, a hamu mélyén
kinyílik pár régi virág...
Kinyílik, s felfigyel rá
a hegyeken túli, messzi világ.
Az összes nép csodálkozik majd:
mégsem romlott ez a föld?
S vígan virágzanak a színek:
a piros, a fehér és a zöld.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!