Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Erős szél támad, átfon szoros öleléssel,
boszorkánytánca zár ismét bűvkörébe,
újra a régi nóta, megint a régi tánc,
a meredély ismét hív; félek, magába ránt,
csalogat, vonz, bűvöl sötét gyöngédséggel,
ígéri, lelkem ott végre békére lel,
sűrű éj andalít; csak két csillag ragyog rám
- egyetlenem, el ne fordítsd szemed sugarát!
Ne engedj el. Erős és sötét örvény ölel,
kérlek, tarts te erősebb szerelemmel,
ha menni akarnék is, ne engedj, látod: félek,
nem merem látni, mit rejt lelkem, miféle kételyt,
poklot, kísértő mételyt; tudod te, mit az: félni
magányban, sötétben, de nem tolvajtól,
nem gyilkos tőrétől; de félni tükörbe nézni
és félni önmagadtól.
Fáj a napfény, csak az éjsötét az édes,
égető fájdalom, metsző a kés éle,
vér hull lassan, cseppre csepp örvénylő mélybe,
tiszta, fenséges bíbor, mint rubin, ragyog,
segíts! fogd a kezem, nélküled meghalok,
nézz rám, szemed tükrében hadd lássam magam,
tisztán és bűntelen, mint ki egykor voltam,
csókolj, mint először, mint rég’, hadd higgyem én:
az vagyok ma is, kit egykor szerettél.
Mert szép volt együtt, emlékezz: repítettelek,
csillagúton szárnyaltunk fénylő fellegekben,
eltűnt a világ, mikor daloltam neked,
ami volt, lehet még, kérlek, ne feledd!
Add a kezed. Szeretlek. Segíts itt maradnom.
kell, hogy tudjam: valaki siratná halálom,
hogy van, akiért megéri, van, akinek fájna,
ha reggelre kelve engem többé nem találna.
Hív a mélység, el kellene menni,
nem akarok mást, csak melletted maradni,
saját pusztulásom vonz, légy velem,
hogy’ küzdhetnék egyedül önmagam ellen?
… Öledben fekszem, arcom szellő mossa,
könnyebben lélegzem, tovatűnt az éj pokla,
lelkem mélyére űzted a sötétet vissza,
a kétely már ismét az éjjel birtoka,
a következő még egy teljes napra van
- köszönöm, hogy újabb napnyi életet kaptam –,
nézd, kedves! a láthatáron virrad az új hajnal.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!