Amatőr Írók Klubja

Erős szél támad, átfon szoros öleléssel,
boszorkánytánca zár ismét bűvkörébe,
újra a régi nóta, megint a régi tánc,
a meredély ismét hív; félek, magába ránt,
csalogat, vonz, bűvöl sötét gyöngédséggel,
ígéri, lelkem ott végre békére lel,
sűrű éj andalít; csak két csillag ragyog rám
- egyetlenem, el ne fordítsd szemed sugarát!

Ne engedj el. Erős és sötét örvény ölel,
kérlek, tarts te erősebb szerelemmel,
ha menni akarnék is, ne engedj, látod: félek,
nem merem látni, mit rejt lelkem, miféle kételyt,
poklot, kísértő mételyt; tudod te, mit az: félni
magányban, sötétben, de nem tolvajtól,
nem gyilkos tőrétől; de félni tükörbe nézni
és félni önmagadtól.
Fáj a napfény, csak az éjsötét az édes,
égető fájdalom, metsző a kés éle,
vér hull lassan, cseppre csepp örvénylő mélybe,
tiszta, fenséges bíbor, mint rubin, ragyog,
segíts! fogd a kezem, nélküled meghalok,
nézz rám, szemed tükrében hadd lássam magam,
tisztán és bűntelen, mint ki egykor voltam,
csókolj, mint először, mint rég’, hadd higgyem én:
az vagyok ma is, kit egykor szerettél.
Mert szép volt együtt, emlékezz: repítettelek,
csillagúton szárnyaltunk fénylő fellegekben,
eltűnt a világ, mikor daloltam neked,
ami volt, lehet még, kérlek, ne feledd!
Add a kezed. Szeretlek. Segíts itt maradnom.
kell, hogy tudjam: valaki siratná halálom,
hogy van, akiért megéri, van, akinek fájna,
ha reggelre kelve engem többé nem találna.
Hív a mélység, el kellene menni,
nem akarok mást, csak melletted maradni,
saját pusztulásom vonz, légy velem,
hogy’ küzdhetnék egyedül önmagam ellen?
… Öledben fekszem, arcom szellő mossa,
könnyebben lélegzem, tovatűnt az éj pokla,
lelkem mélyére űzted a sötétet vissza,
a kétely már ismét az éjjel birtoka,
a következő még egy teljes napra van
- köszönöm, hogy újabb napnyi életet kaptam –,
nézd, kedves! a láthatáron virrad az új hajnal.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

pásztor pálma üzente 12 éve

Köszönöm, hogy olvastátok!

Válasz

Tövisi Eszter üzente 12 éve

Nahát, Pálma, sose gondoltam volna, hogy verset is fogsz írni. Szép, amiről pedig szól, elég ismerős. Meglepődtem. :)

Válasz

Balogh Zoltan üzente 12 éve

Szabadvers? Próza vers ? Rimes vers? Teljesen fölösleges ezen agyalni , mert ennek a versnek nem a müfaja a fontos, nem a prozódia szabályai avatják versé, hanem az a kristálytiszta gondolatsor amelyik végig odaköt a vers szép szövegének az olvasásához és értelmezéséhez!!! Remek!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Érdekes vers. Látszólag nincs benne semmi kimagasló (még egy szép rím se nagyon), mégis elolvastam kétszer egymás után, mert tetszett. Jó vagy ebben is. :-)

Válasz

G. P. Smith üzente 12 éve

Nekem is tetszett a vers. A prózádba is beleolvastam, ez is megy :)
A kritikai megjegyzésem csupán annyi, hogy a felszólító mondatok végére felkiáltó jelet kell tenni!
Pl: Ne engedj el!, Add a kezed!

Válasz

Gráma Béla üzente 12 éve

A sok értékes prózaírásod után elámítottál a verseddel,Szerintem nagyon profi.Nekem nagyon tetszett élvezettel olvastam, és szívesen olvasok még tőled hasonlókat.Én csak ennyire fejezem ki tetszésem,a kritikát megírják mások.

Válasz

pásztor pálma üzente 12 éve

Ezúttal kicsit más műfaj... Így oldottam a félelmeimet.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben