John fáradtan zárta be az ajtót és az órájára nézett. Este fél kilenc volt. Felesleges sietnie, hisz a vacsorát már úgyis lekéste. Beszívta a friss őszi levegőt és érezte, ahogy tisztul a feje. Túlságosan beletemetkezett a munkájába, és egész nap ki sem dugta az orrát az irodából. Hallotta a kocsmából kiszűrődő zenét, és arra gondolt, bemegy. Már rég járt ott. Iszik egy sört, begyűjt pár helyi pletykát, beszélget néhány ismerőssel… jó móka lesz. Azzal lépteit a kocsma felé terelte. Az ivónak, ahogy régen nevezték, jellegzetes lengőajtaja volt, odabent élőzene. Természetesen country. Az ismerős arcok mind nevettek, iszogattak, kipihenték az aznapi fáradalmakat, megosztották egymással a gondjaikat. Voltak, akik táncoltak, a zenét, mint annyi éve mindig, George Collins, a vegyesboltos Mrs. Collins fia és bandája az Evergreen Guys szolgáltatta. John az éneklő fiú felé biccentett, majd tovább indult a pult felé. Eddie a csapos messziről üdvözölte és már vette is elő a szokásos hideg sörét. Váltottak pár szót, mikor John megpillantotta az ismerős alakot, aki a sarokban ült egyedül és épp a sörébe kortyolt. Shane imádta a helyet és ahányszor csak tehette, lejött a kocsmába. Itt megpihenhetett az egész napos munka után, beszélgethetett az ismerősökkel, kikapcsolhatott. Szerette a zenét, ami kicsit hasonlított az édesapja által játszott ír dallamokra, melyekben szintén dominált a hegedű. Észrevette a felé induló Johnt s arrébbcsusszant, hogy a férfi leülhessen mellé.

- Hello, Shane – üdvözölte John, mint egy régi barátot.

- Szia – válaszolta a fiú. – Rég láttalak. Natasha mondta, hogy egy fontos ügyön dolgozol.

- Igen, egy válás és elég sok utánajárást igényel. De azt hiszem, ezt már említettem.

- Igen – helyeselt Shane és próbált némi érdeklődést színlelni. – és hogy haladsz?

- Egész jól, Montgomeryben sikerült felkutatnom egy tanút, aki állítólag látta a férjet egy ribanccal… már csak a nőt kéne megtalálni és nyert ügyünk lenne.

- Ez érdekesen hangzik…

- És veled mi újság? – és John már előre derült a válaszon. Biztosan elkezd regélni a teheneiről vagy a búzatermésről… dög unalom.

- Semmi különös. Végeztünk az aratással, szerencsére jó évet zártunk. – tudta, hogy ez a téma mennyire frusztrálja a másikat ezért hosszasan elemezte a gabonapiac helyzetét az Államokban, és hogy miért éri meg jobban helyben eladni a termést. Legalább tíz percig kínozta John-t, aki nem mert ásítozni… - és a nagy újság, még senkinek sem említettem, hogy egy texasi farmer, akinek mellesleg a legnagyobb farmja van az egész államban, egy vásáron látta az egyik lovamat és nem sokára ideutazik, hogy megnézze a többit. Ha ez az üzlet összejönne, az komoly bevétel lenne…

- Ez igazán nagyszerű… - dünnyögte John.

- És hallottátok a legújabb pletykát? – hangzott a szomszéd bokszból, és John felismerte James Carlson hangját. Összemosolyogtak Shane-nel és füleltek…

- Anyám látta, ahogy Shane Dawson és Natasha McDonald csókolóztak a vásáron…

Shane elsápadt, ahogy John ránézett. Ő valami egész más jellegű pletykára gondolt… hogy lehetséges ez, Mrs. Carlson a vén boszorkány valóban láthatta őket?

- John… megmagyarázom… suttogta, de John csendre intette.

- Aztán többször is látta őket együtt…

- És te elhiszed neki? – kérdezte a másik, akinek a hangja Donnie Rowlandre utalt.

- Miért ne hinném? – kérdezte Jimmy.

- Mert anyád sokszor lódít, ezt mindenki tudja.

- Az lehet, de mindannyian tudjuk, hogy Shane és Natasha régóta viszonyt folytatnak egymással. Csak a vak nem látja…

Shane látta, ahogy John feje egyre vörösebb lesz és hiába próbálta visszafogni már késő volt. Mint egy dühödt oroszlán, úgy ugrott elő a rejtekhelyéről és egyenesen Jimmynek szegezte a kérdést:

- Ne haragudj, de te a nejemről beszélsz?

- John… hát te? – hebegte a meglepett fiú. Erre nem számított. Jobban szeretett az emberekről a hátuk mögött beszélni, mint a szemükbe nézni. Hasonlított az anyjára.

- Nos, Jimmy beavatnál bennünket is a részletekbe? Shane-nel majd meghalunk, hogy hallhassuk a folytatást.

- Hello, Jimmy – állt fel Shane is. George Collins abbahagyta a zenélést.

- Hát… én csak azt mondom, amit hallottam…

- Szóval azt terjeszted Natasháról és a barátomról, hogy szeretők? – azzal megragadta a megszeppent férfi ingét és talpra rántotta.

 - Anyám látta őket csókolózni a vásárban…

- Nézzük csak… mosolygott John Shane-re. – szerinted ez előtte volt vagy utána, hogy az egész estét hármasban töltöttük?

- Talán közben… tudod, mikor a harmadik sör után felajánlottad, hogy csókoljam meg… ment bele a játékba Shane is. Örült, hogy John így reagált.

- Nem lehet, hogy anyád hallucinál, Jim? – fordult a fiúhoz ismét és még mindig a kezei között szorongatta.

- Biztos nem. Meg is esküdött rá, John  – dadogta. – Natasha majd elolvadt Shane karjaiban…

- Úgy, mint most te az enyémben? – fogta erősebbre a szorítását. Jimmy karja belesajdult.

- Elhiszem öregem, hogy fáj… szar érzés lehet így megtudni, hogy az asszony megcsal.

- Ezt ne merd még egyszer kiejteni a szádon Carlson! – mordult rá John. – Mindannyian tudjátok, hogy Natasha és Shane a legjobb barátok, tudjátok, hogy mindenben számíthatnak egymásra, ismeritek őket gyerekkoruk óta… mint ahogy én is. És tudom, hogy soha nem tennének ilyet velem… Shane a barátom és hálás vagyok neki, amiért törődik a feleségemmel. Szóval Jimmy nem tűröm el, hogy tiszteletlenül beszélj egy ilyen hűséges és kivételes nőről, mint Natasha!

- Nem csak én beszélek róla… ettől hangos hetek óta az egész város.

- Hát igen… ez jellemző rátok! Jellemző erre a kis porfészekre! Egy szenilis bepiált öregasszony lát valamit és máris mindenki a szájára veszi az embert…

- Ne beszélj így az anyámról! – kiabált immár Jimmy is.

- Oh, én nem beszélhetek így anyádról, aki a város legnagyobb pletykafészke, és akinek a hobbija a lódítás, de te beszélhetsz így a feleségemről? Terjesztheted róla, hogy kurva???

- Régóta folyik ez a viszony, évek óta Shane és Natasha szeretők! – nézett most Shane szemébe, akinek szintén elfutotta az agyát a pulykaméreg.

- Ezt még megbánod Carlson! – üvöltötte Shane és akkorát behúzott a meglepett ellenfélnek, hogy az a hatalmas ütéstől elterült a földön.

De nem járt jól, mikor megpróbált feltápászkodni, mert John keze is lesújtott rá. A szeme alatt hatalmas karikák éktelenkedtek. Donnie Rowland sem volt rest, nekiesett először Shane-nek, majd Johnnak, de nem sok kárt okozott bennük. Rövidesen ő is a barátja mellett találta magát.

- Hasonlóan fog járni az, aki a szájára veszi a feleségem nevét! – mondta John és végignézett a tömegen. – Nem tűröm el senkitől, világos? Gyere Shane, menjünk!