Figyelmeztetések:

- yuri(lányxlány)

- csak felnőtteknek.

Myokina.

Mit mondhatnék róla? Akár a szélvész, a zivatar, a harag és a nyíló virágok keveréke. Képzeljetek el egy üveglombikot, tegyétek bele ezeket a dolgokat, rázzátok össze és hoppá! Megvan egy arrogáns, beképzelt, fennhéjázó és meseszép lány.

Bámultunk, nem csak az osztályban, de az egész iskolában. Figyeltük a farmer miniszoknyás, fehér inges, sudár alakját, a hosszú gesztenyebarna haját és a hatalmas kék szemeit. Nagyon kék, mintha festették volna, ezer kékből kikeverve, csak neki.

Az új lány minden tekintetet magához vonzott az enyémet is.

Éreztem féltékenységet, de már megszoktam. Csak egy semmitmondó szürkeséghalmaz vagyok, eggyel több vagy kevesebb, mit sem számítok.

Nem úgy, mint Myokina.

A szép ovális arcával és a söprű szempilláival azonnal királynővé vált, körül zsongták az osztálytársaim, legfőképp a fiúk.

Norana húzta a száját, mert eddig ő volt az ügyeletes szépség, és lám egyszer minden királyság véget ér, letaszították a trónról.

Eltelt egy hónap is, amire Myokina méltóztatott velem két percet beszélni. A többi lány félkörívben közre fogta az udvaron, amikor elém lépett a szünetben.

- Micsoda helyes kis kardigánod van! –csippentette meg a kötött felsőmet.

- A nagymamádtól vetted kölcsön?- kérdezte egyre vörösödve, és a szája elé téve a kezét, mert félt, hogy kirobban belőle a gúnyos nevetés még a válaszom előtt. Vigyázott, hogy biztosan meg tudjon alázni.

- Hát... elaludtam és ez akadt a kezembe elsőre. - lódítottam.

-  Siettem nehogy elkéssem. - folytattam szemlesütve, miközben végigsiklott a tekintetem a rozsdabarna, szöszös szörnyűségen.

Mindenki tudta, hogy hazudok. Ha esett az eső az áprilisi hűvösben azt vettem fel mindig, mivel nem volt másom.

Az volt a világ vége, a pillanat, amikor elkezdett nevetni mindenki. A fülemre tapasztottam a kezem, és becsuktam a szemem, hogy ne lássam a gúnyos arcokat, ne halljam a hangot, ami belemart a szívembe.

Sírtam.

Bezárkóztam a mosdóba és csak zokogtam. Majdnem fellöktem mindenkit odafelé, se nem láttam, se nem hallottam, csak egyedül akartam lenni. Nyomorultnak éreztem magam, egy szerencsétlennek. Bárki más tette volna velem a megalázó dolgot nem bántott volna annyira, de éppen ő!

Rá gondoltam alvás előtt, reggel fogmosás közben, iskolába felé menet, és hazafelé,  az ő alakján pihent a szemem szünetekben és órán, ha felé sandítottam.

Beleszerettem.

Nem kicsit. Tudom, hogy nem illik lányba szeretnem, de megtörtént. A fiúkkal eddig nem jött be a dolog, talán mert visszahúzódó a  természetem, vagy mert nem vagyok divatos, kisminkelt pláza cica. Még nem feküdtem le senkivel.

Mindenesetre a szívem soha nem dobogott olyan nagyon senki közelében, mint Myokináéban, Yassu közelében sem, pedig ő az iskola legdögösebb sráca.

Két hét múlva már viaszbabához hasonlítottam, az arcom beesett, a barna szemeim bagolyszerűen világítottak ki az arcomból.

Kémia órán kezdődött minden.

Myokinát kaptam párnak. Közös kísérlet olyan jegyért, ami feltétlenül beleszámít az év végi eredménybe. Esett az eső aznap, hirtelen jött, akár a villámok, amelyek az égen cikáztak fényesen. A város szürkeségbe borult, és én büszke lehettem magamra, hogy együtt rohanok hazafelé az iskola legmenőbb csajával.

Mindenünk elázott, tocsogott a cipőnkben a víz, a hajunk tincsekben lógott, akár az ázott verebek tettük be magunk mögött az ajtót.

Mihozzánk mentünk, és amikor anya két kopott,  puha törölközőt és egy tálcán teát hozott, akkor kezdtem szégyellni a szegénységet, ami körülpillantva lerítt mindenhonnan.

Myokina a haját törölgette, vacogtak a nagy fehér fogai a telt ajkai között, miközben körbe pislantott a szobámban.

Nem mondott semmit, de olyan szánalmasan nézett rám, hogy majdnem elsírtam magam.

Mennyire szerettem volna ezekben a pillanatokban csillogó palotában lakni! Azért, hogy elkápráztassam.

- Látom nem vet fel  titeket a pénz!- mondta, miközben a penész sárga mállott falra tévedt a tekintete.

- Nem. Az apám rég meghalt, az anyám pedig takarít az egyik üzletközpontban. Ketten vagyunk. Csak ő meg én. Abból élünk, amit keres. Hitted volna, hogy nem mindenkinek milliárdos politikus az apukája, mint neked?- Itt már felemeltem a hangomat, mert a szégyenem valamiféle dühhé csapott át.

Furcsán nézett rám az osztálytársam, egy pillanatra mintha egy olyan arcát láttam volna, amit azelőtt sosem.

Közelebb lépett kettőt, így már csak egy fél méterre állt tőlem. Közben elkezdett vetkőzni. Ahogy lekerült a kopott, sok éves szőnyegünkre a felsője és a szoknyája, úgy kezdett a szívem egyre hevesebben verni. Dübörgött, a torkomba gombóc szorult, és valami mágnes lehetett Myokinában, mert nem bírtam róla elszakítani a szemem.

A pupilláimban visszatükröződött a mellének két telt halma. A sötét rózsaszínű bimbói, amik erős gömbökké voltak merevedve. A harisnyája levétele után láttam a halványsárga tangáját, amely a vékony háromszöget takarta. Myokina libabőrösen vacogott amikor teljesem elém lépett. Remegtem, rázkódtam a hidegtől és a meztelen szépségétől.

- Vetkőzz le te is, agyon fagysz itt nekem!- jelentette ki, miközben hozzám ért, hogy áthúzza a fejemen a pólómat.

Hagytam magam, mint egy bábu, akartam, de nem tudtam mozdulni. Myokina levett rólam mindent a tangám kivételével, majd átölelte a vállam és az ágyhoz lépett velem. Rám terítette a takarót, amit a fotelban talált majd az ajtóhoz lépett és bereteszelte a zárat.

Összenéztünk. Cinkosan és mélyen. A pillantás, mintha a szívem közepéig hatolt volna.

Odahozta a tálcát a gőzölgő kannával az ágyhoz,  töltött mindkettőnknek a forró folyadékból. Majdnem kilöttyintettem a felét a remegéstől, amire megittam.

- Siess már Ayasina, fázom!- szólt rám, majd kivette a csészét a kezemből, elvitte a tálcát az asztalra és bebújt mellém az ágyba! A takaró alá, egészen a közelembe.

Éreztem a finom illatát, amit a bőre és az ázott tincsei árasztottak magukból, ami miatt méregdrága sampon és testápoló képe jelent meg a lelki szemeim előtt.

Az oldalunkon feküdtünk egymással szemben, vacogva és reszketve figyelve egymás arcát.

Myokina kinyúlt és elsimította az arcomból a kósza fürtöket, majd, csak úgy elkezdte simogatni a fejem.

- Myokina- nyögtem, mert akkor már tudtam, hogy valami elkezdődött. Olyasmi, amiről csak a legtitkosabb álmodozásaim közepette szoktam gondolni.

- Pszt-intett csendre, mielőtt az arcom felé hajolt és megérintette lágyan a nyelvével az ajkaimat.

Azt hittem, hogy csillagrobbanás történt, hogy ünnepi tűzijáték van. Ezer szikrácska remegtette meg a testemet, az agyamat, a lelkemet.

A nyelve hegyével végignyalta a számat, mielőtt hirtelen behatolt.

-Myokina - akartam suttogni, de majd belefulladtam a csókba, miközben a kezem elindult a fantasztikus testen.

A lány nem volt szégyenlős, rámenősen és tudatosan simogatott. Bejárta a nyakam ívét, a vállamat, a karomat, majd vissza. A keze tűztengert gyújtott mindenhol rajtam és bennem.

Olvadtam és tekeregtem, maga volt a vágy pokla amibe magával rántott.

Myokina ekkor lejjebb csúszott, a két kezével markolta a melleimet. Fájón-édesen nyomogatta és gyűrögette őket, alig vártam, hogy lecsapjon a szájával is az érzékeny bimbóimra. Szinte sikoltozni tudtam volna, hogy szívogassa meg legalább egy kicsit.

Szerencsére megtette, így nem haltam bele a vágyba. Érzékien megnyalta mindkét gömböcskét, majd a szájába véve kínzott tovább. A gyengéd szívásaival megőrjített, a hosszú hajába szántottak az ujjaim, szinte kapaszkodtam beléjük.  Lázasnak éreztem ekkorra már magam, ami gyötrő szomjúságot okozott, egyszerre szerettem volna az egész testemen érezni őt, minden porcikám Myokináért kiáltott.

Amikor úgy látta eléggé lihegek már, lejjebb haladt és a hasamat csókolva érkezett a köldököm alá. Picit megszeppentem, ezért szégyenlősen, szorosra zártam a lában. Myokina felnevetett mielőtt a bugyimat lehúzta rólam. Én nem borotválom magam, szégyelltem a göndörödő szőrt a lábam között. Myokina megsimogatta a rozsdavörös szőrszálakat és közel hajolt, hogy nyomjon oda egy lehelet finom puszit.Megnyugtatott vele, éreztette velem, hogy tetszik neki, amit lát.

- Ahh- nyögtem fel és a hátam ívbe feszült. Ekkor lenéztem rá és ő föl az arcomra.

- Jó lesz, csak hunyd be a szemed- kérte furcsa színnel a hangjában és én szót fogadtam neki.

Sikoltozni tudtam volna, miközben a lábam közé fekve tevékenykedett. Nem akartam anyámat megijeszteni, így inkább a levegőt markolásztam, és harapdáltam a szám szélét. Myokina a nyelvével érintette a redők közti puhaságot, le- föl járt  azon a vékony vonalon, amit még soha senki nem érintett. Ezután enyhén szétnyitotta a nagyajkaimat, és fentről le-majd visszafelé, húzta végig a nyelvét többször egymás után. Ekkor megemeltem a fejem, hátha láthatok valamit a ténykedéséből, de a csillogó hajával fedett fejénél, ami intenzíven mozgott-, nem pillantottam meg mást.

A kezével Myokina ekkor felnyúlt, hogy hol az egyik mellemet, hol a másikat gyűrögesse finoman, közepesen erősen.

A nyelve érintése, az ajkai játéka, sosem érzett kéj lavináját indították el bennem, és amikor azt hittem, annál már semmi nem lehet jobb, még magasabb csúcsra repített.Ekkor már a nyelve,  csak egyetlen pontra koncentrált. Forogni kezdett velem a szoba, a színek vörösre váltottak, lüktető massza vett körül.

Úgy éreztem eláztatom az egész lepedőt, annyira nedves vagyok, zubogok, akár egy gejzír, vagy feltörni készülő hőforrás.

A végén, amikor megráztak azok a hullámok, azt hittem belehalok a finomságukba és az erejükbe. A hátukra kaptak és vittek, nagyon-nagyon messzire.Oda, ahol még sosem jártam azelőtt.

Egyetlen dolog vetett pici árnyékot az egészre az, hogy túl hamar kerültem a magasba, órákig tudtam volna még élvezni Myokina kényeztetését, ami miatt értékesnek és kívánatosnak éreztem magam.

Talán kiesett pár perc, mert amikor újra érzékeltem a valódi világot, Myokina a két puha tenyere között tartotta az arcomat.

Nézett.

A karjaim satuként húzták még közelebb, a szánk mohón és nedvesen tapadt össze.Éreztem a lány szájában saját ízemet, amitől még vadítóbbá vált a csók. A lelkét is kitudtam volna szívni, csak csókoltam mohón, és élveztem minden pillanatot.Közben a kezeim Myokina hátát simították, majd lesiklottak arra a feszes popsira, amit egy egész iskola fiúja megakart markolni.

-Most te jössz-mondta nekem kis idő múlva és én lassan mozdulva kezdtem el kóstolgatni a formás idomokat. Megtettem ugyanazt az utat, amit ő, bár kissé ügyetlenül és sután, de annál odaadóbban.

Finom íze volt a bőrének, jól esett végighúzni rajta a nyelvem. A melleit úgy kaptam be, mint aki éhen akar halni a nevetése, ami az örömtől volt, csilingelésnek hatott.

Nekem nem kellett levennem a bugyiját, csak félre húztam a szexi, csöpp csipkét. Nagyon szép volt az a domb, ami a szemem elé tárult.

Myokina készségesen tette szét a lábát,  az ujjával tartotta a bugyit az egyik combjánál, hogy megkaphassa tőlem az élvezetet. Először csak néztem a rózsaszín nedvességet, falta a tekintetem minden pici részletét. Az illata érdekesen izgatóan áramlott az orromba, a legfinomabb parfümnek találtam,  amit csak életemben éreztem.

Tetszett.

Így a nyelvem szinte automatikusan tolult ki a megduzzadt ajkaim közül, hogy megkóstoljam végre, milyen íze is van egy gyönyörű lánynak.Volt bennem  némi félelem az ismeretlentől, de felesleges aggodalom volt, nagyon finomnak találtam!

-Kicsit jobbra, most balra. Ez az, ott!- irányított és így könnyű dolgom volt, minden kicsi részt érintettem, játszottam és ingereltem.Próbáltam jól csinálni, úgy ahogy ő csinálta nekem. Hatalmam volt, amit élvezettel használtam. Az ujjaim is megérintették a nedves húst, csak lágyan mertem hozzányúlni a forró puhasághoz, nehogy fájdalmat okozzak.Kitüntetés volt számomra amit csinálok, jutalom, minden rosszért cserébe.

-Erősebben csináld! - kérte Myokina és én engedve a kérésnek, felváltva használtam az ujjaimat és a nyelvemet.

Valami őrjítő hangok szakadtak ki a szájából, vadítottak és eszemet vették. Mindent beleadtam, próbáltam nagyon ügyes lenni.

Hamar rátört a csúcs, hullámzott az egész teste miközben a hangja betöltötte a szoba levegőjét. Fantasztikus volt a nyögés- sorozat, amit sikerült belőle kihoznom. Örültem, hogy adni is tudtam, nemcsak kapni.

Még sokáig feküdtünk ölelkezve, csókokat váltva mielőtt az apja hívta a mobilján, így mennie kellett.

Éjjel egy percet sem aludtam szinte, csak simogattam magam mellett az ágyat, ahol Myokina feküdt nem rég.

Reggel, amikor felébredtem és indultam az iskolába, utálkozva vettem észre az ablakon keresztül látszó szürke felhőréteget. Megint esett így kényszeredetten öltöttem magamra a kopott, kinyúlt kardigánt. Az ajtóküszöbön viszont valami megállított, egy lila, fényes kis csomag.

Biztos tévedés, mi nem szoktunk ilyen csillogó, drága kinézetű holmit kapni!- futott át az agyamon. Kíváncsi lettem, csupán megsimogattam a dobozt, hogy egy pillanatra tudhassam, milyen érzés. Kicsit felemeltem a szikrázó szalaggal átkötött csomagot, és ekkor hullott a lábam elé, egy fehér, kicsi boríték. Körülnéztem a lépcsőházban, nem-e lát valaki, majd remegő kézzel belenyúltam és kiemeltem belőle az üdvözlőkártyát.

„Drága barátnőmnek szeretettel!

Kérlek viseld ezt a felsőt, az együtt töltött percek emlékére. Azt hiszem, kiemeli majd a szemed csillogását és a karcsú testedet, amivel az éjjel álmodtam.

Myokina.”

Egy méregdrága, divatos zakó lapult a borítás alatt, amit csak szorítottam a szívemhez, tartottam és ömlöttek a könnyeim a meghatottságtól.

Az iskolába menet úgy éreztem, én vagyok a legboldogabb lány a világon. A szürke város eltűnt, a lelki szemeim előtt virágeső hullott.

Cseresznye virágok.

Rám, az érzelmemre, az életemre.

Ekkor kezdtem hinni magamban, a jövőmben. Már tudtam, hogy van tovább. Myokina visszaadta a hitemet.

Mert legyen a sorsod bármilyen sanyarú is, néha még a te életedbe is beköltözhet egy kis reményt adó ragyogás...