Amatőr Írók Klubja

Szabad szívvel jöttem a világra. Mint, az autópályán száguldó szél, ide tartozunk, mindig ide tartoztunk. Ez a nyugat szelleme, hogy ez a nyugat végül is elveszett vagy sem, nem tudom de, amit én mesélek, színigaz, ott voltam.

Júniusban, amikor már napról-napra egy kicsivel több vörös is vegyül a napfény sárgájába, kijártunk délutánonként a Balatonra. Műanyag volt az a hal emlékszem, vagy te talán másképp, de az égen egy mosolygó, víziló felhő cammogva folyt el a végtelenségbe.

Emlékszem a napra, amikor először szólított nevemen a szél, mikor elengedtem a bőrdzsekis hátat és égbe emeltem kezeimet, nem is néztem mást csak a tenyereimet, hogy ujjaim közé, miként fúrja be magát a hidegen suhanó szél.

Szálltam-e? Néha úgy éreztem, mintha szállnék.

Vad gépen jöttem a tó elé, ez egy új szív, ami bennem van és minden dobbanása új kaland.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Nekem tetszenek ezek, talán mert nő vagyok, talán mert éreztem már ilyet, nem tudom. Pillanatok villanásai ezek, de az érzés, ami hozzájuk köthető, egy.
Egyébként nemrég jöttem a Balatonról. :)))

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Bocs, de magyarázatod után sem egyezik a véleményünk. Még mindig azt tartom, a rébuszokban való beszélés, ilyen mértékben, nem összeegyeztethető a művészettel. Akar benne művészi lenni, néhol, foszlányokban ez érződik is, de véleményem szerint nincs. Még mindig várok egy hosszabb, jól kifejtett novellára. :)

Előzmény

Válasz

Csillám Alice üzente 13 éve

(:
nem, azok a mondatok tényleg nem tartoznak össze. (: csak emlékképek és így egybevontam őket az olvasó számára, végül is nem is mondhat semmit.
hát, a szelet, mint magát nem látod, de a környezet változásából igen, szóval szerintem helyén való így megfogalmazni.
igen víziló alakú, de teljesen feleslegesnek tartottam odaírni, hogy "alakú" hiszen egyértelmű a szöveg alapján és a szókiegészítés nélkül szebb (szerintem).

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Tudom, hogy már utálsz, de hadd szekáljalak kicsit! :)
Az eleje és a vége tetszett. A közepén viszont vannak olyan furcsaságok, hogy pl: "Műanyag volt az a hal emlékszem, vagy te talán másképp, de az égen egy mosolygó, víziló felhő cammogva folyt el a végtelenségbe." -- Milyen hal? Az első és a második tagmondat nekem nem úgy tűnik, mintha szorosan összefüggne. Sőt, a harmadikat sem kötném össze az első kettővel. Egyáltalán, mit akartál mondani ezzel a mondattal? Aztán itt van ez: "nem is néztem mást csak a tenyereimet, hogy ujjaim közé, miként fúrja be magát a hidegen suhanó szél." -- Nézted a szelet? Ez kicsit abszurd. :) Arról nem is beszélve, hogy egy mondaton belül kétszer szerepel a szél szó. De az még nem is akkora baj, mint hogy csak nagyjából értem, mit akarsz kifejezni. Ja, és most nézem: víziló felhő? Talán víziló alakú, nem? :)

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben