Amatőr Írók Klubja

Megfáradt Líra

13 éve | Gugora Réka | 3 hozzászólás

A zavar, mely azóta fogant,

Hogy a sors elénk rohant,

Nem szűnik múlni, apadni,

Néha eszembe jut még most is:

Talán szerettelek, te engem viszont,

S hagytuk elhalni e ki sem bontakozó

viszonyt.

Az űr, amely azóta is kitöltetlen,

Gyötrő lázálmok vívta csatatér,

Őrzi a képet rólad lehet tán míg él,

Bár már szelíd hullám mossa nesztelen,

Rezgése a régi, szenvedélyes szerelem.

S akarom, hogy halld, szíveddel lásd

e dalt.

S megvallom nem értettelek,

Ma sem igazán, úgy hittem félsz,

S így is volt talán. Én igen,

féltem. A szerelem terhe volt édes

rabbilincsem. De belül tudtam

hogyan érzel, akkor miért nem jártál

ekképp el?

Ismét a zavar, mely örökön kettőnk

közt mart, egymás velejéig láttunk,

mégis elhibáztuk. Pedig forrón,

vágytól izzó testem, legszívesebben,

mint oroszlán elé egy cafat húst,

odavetettem volna magam úgy,

oly’ tehetetlen.

Belül égtem, s végül el is égtem

teljesen, kevéske kiáltásom

nem ért el hozzád, halvány

sejtelemben sem gyúlt fel orcád,

S én is bűnös vagyok, hisz

ismertem szerelmed titkát,

s nem adtam az enyém át.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Gugora Réka üzente 13 éve

Köszönöm az építő, és kedves hozzászólásokat. Kellenek, hogy épülhessek. És úgy örülök Tibor, hogy ez már átjött. :))

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Szerintem csupa lira , érzelemgazdag, benem teljesült szerelem, és egy adag őszinteség, az utólsó három sor! Nagyon frappáns, azt viszont továbbra is fenntartom , hogy a formavilágon lehet változtatni. Egyébként tetszik!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Nekem jobban tetszik, mint az úgymond bölcselkedések. Itt azt hiszem, érződik minden, amit ki akarsz fejezni, bár a ritmus néhol döccen (vagy nincs, ezt döntsék el azok, akik értenek hozzá), de nekem ez most átjött.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben