Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A zavar, mely azóta fogant,
Hogy a sors elénk rohant,
Nem szűnik múlni, apadni,
Néha eszembe jut még most is:
Talán szerettelek, te engem viszont,
S hagytuk elhalni e ki sem bontakozó
viszonyt.
Az űr, amely azóta is kitöltetlen,
Gyötrő lázálmok vívta csatatér,
Őrzi a képet rólad lehet tán míg él,
Bár már szelíd hullám mossa nesztelen,
Rezgése a régi, szenvedélyes szerelem.
S akarom, hogy halld, szíveddel lásd
e dalt.
S megvallom nem értettelek,
Ma sem igazán, úgy hittem félsz,
S így is volt talán. Én igen,
féltem. A szerelem terhe volt édes
rabbilincsem. De belül tudtam
hogyan érzel, akkor miért nem jártál
ekképp el?
Ismét a zavar, mely örökön kettőnk
közt mart, egymás velejéig láttunk,
mégis elhibáztuk. Pedig forrón,
vágytól izzó testem, legszívesebben,
mint oroszlán elé egy cafat húst,
odavetettem volna magam úgy,
oly’ tehetetlen.
Belül égtem, s végül el is égtem
teljesen, kevéske kiáltásom
nem ért el hozzád, halvány
sejtelemben sem gyúlt fel orcád,
S én is bűnös vagyok, hisz
ismertem szerelmed titkát,
s nem adtam az enyém át.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!