Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Megalkúvás

9 éve | Balogh Zoltan | 11 hozzászólás

Megalkuvás.

Gyengék vagyunk,

vagy erősek?

Butácskák, vagy

túl bölcsek?

Kell nekünk

a kihivás?

Vagy egyszerübb

a megalkuvás?

Hazudunk magunknak,

meg másnak.

Talán az egész

világnak.

Semmiért,

csak a látszatért,

egy kedvesebb,

szebb, mondatért.

Emberek vagyunk,

Em-be-rek!

Szeretjük ha

elismernek,

és ünnepelnek,

gyáva seregek.

Becsvágytól-- szabadulni

nem tudunk.

Pedig, előbb-utóbb,

felfordulunk!

Szatmárnémeti 2O13 szeptember.

Címkék: versike.

Kapcsolódó hírek:

Kommentáld!

Hozzászólások

Balogh Zoltan üzente 9 éve

KÖszönöm, hogy olvastátok és kommenteltétek!

Válasz

Kozma Norbert üzente 9 éve

Nagyon igaz a vers minden sora, és én sem éreztem, hogy finomkodni kellett volna. Így tetszett!

Válasz

Fejes Roland üzente 9 éve

Tetszik a mondanivalója, de az utolsó szó "felfordulunk" nekem is sok.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 10 éve

Tudod mi jutott eszembe? Hogy milyen kevés szóval mennyi dolgot el tudsz mondani. A múltkor olvastam Ernest Hemingway egy pár szavas mondatát, amiben egy egész történet rejlik. Valahogy így volt:

"Eladó egy pár babacipő. Sohasem hordták."

Ez is tetszett, most már jól alszom majd. :)

Válasz

Légrádi Eloise üzente 10 éve

Hol vagy kedves Zoltán? Pár napja nem vagy jelen! A mi utcánk-at úgy olvasnám már tovább! Vagy ilyen verseket, mint ez is!

Válasz

G. P. Smith üzente 10 éve

Igaz minden szava! Szeretem a verseidet!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Szépen összefoglalva az emberi élet, és sors, egyfajta lehetséges, felszíne és mélységei...! Befejezés meg nagyon, igaz akár durva, akár nem...
Ez az amit sose kerülhetünk majd el...
Ha csak nem hozz valami mást a jövő...:-)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Én úgy érzem ebben benne van az egész XX. század, minden velejárójával együtt. Gratula!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Érdekes témát feszeget a vers, épp erről gondolkozom már napok óta. Véleményem szerint el lehet érni azt az állapotot, amikor az ember nem vágyja az elismerést, nem kér semmit az önzetlenségéért cserébe, hanem csak jót tesz másoknak, tiszta szívből, szeretetből. Nagyon nehéz, de még ebben a felfordult világban sem lehetetlen.

Válasz

Légrádi Eloise üzente 10 éve

Az ember már csak ilyen. Becsvágyó, gyenge, buta, megalkuvó, hazug és gyáva. Ezek mellett erős és bölcs, szereti a kihívásokat, az elismerést és önmaga ünnepeltetését. A vége mindenkinél, mindig ugyanaz: felfordulunk.

Az egész vers olyan hangulatot áraszt, mintha kifordult volna önmagából a világ. Vagy csak az ember? Mindenki és mindig? Nem hiszem.

A felfordulunk szó itt óriási nyomatékkal bír. A vers csúcspontja. Zoltán, ezúttal kíméletlenül kieresztetted a benned lévő gőzt! Valami feldühített? Nem tudom, de az tény, nagyon jól összeraktad ezt a verset!

Válasz

További hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben