Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Soha nem volt egyszerű életem. Az apám még kiskoromban elhagyott minket, és azóta sem hallottam felőle. Nagyon sokszor hálát adtam a sorosnak azért, hogy nincs testvérem, mert éppen elég volt ezt is feldolgozni, és anyám miatt aggódni, minthogy még egy ember szenvedését végig kelljen néznem.
Néhány évvel később anyámnak súlyos betegsége lett. Rendszeresen dialízisre kellett járnia a kórházba, a veséi ugyanis felmondták a szolgálatot, de a betegségét úgy ítélték meg, hogy mégsem annyira súlyos, így a várólistán, hogy új vesét kaphasson évről évre hátrébb csúszott.
Miután leérettségiztem, elkezdtem egy könyvesboltban dolgozni. Ideális volt számomra, hiszen imádom a könyveket, és jól éreztem magam köztük. Muszáj volt dolgozni mennem, ugyanis anya a betegsége miatt nem tudott, nekem pedig gyűjtenem kellett az egyetemre.
Már 23 elmúltam, mire össze tudtam gyűjteni a tandíjat, és addig be sem adtam a jelentkezésemet, míg nem volt spórolt pénzem, értelmetlen lett volna.
Most, hogy végre összegyűlt a pénz, úgy éreztem itt az idő.
Anyámmal nagyon ritkán beszéltünk az anyagiakról, nem akartam azzal terhelni, hogy csak én vagyok az egyedüli kereső, és arra sem akartam emlékeztetni, hogy ő nem tud dolgozni. És ő pedig nagyon szégyellte magát a kialakult helyzet miatt, és hogy rám kell támaszkodnia.
Percekig csak ültünk a kanapén, és ahogy a zokogásom lassan halkulni kezdett és a szipogásom is abba maradt, ezt mondtam anyámnak:
- Igen, megoldjuk, mint mindig. - mosolyogtam rá. - Majd vállalok másodállást és több műszakot a könyvesboltban, ez elég lesz kezdésnek és...
- Nem! - kiáltott anyám. - Arról szó sem lehet. Nem engedem, hogy halálra dolgozd magad. Nem engedem... Elfordult tőlem, és távolba révedt, üres tekintettel bámult ki az ablakon. Én is csak néztem magam elé, és nem szóltam. Végül felálltam és elindultam a szobám felé, anyám utánam szólt:
- Ne menj, mindjárt kész a vacsora. - szólt.
- Köszönöm. - feleltem – De nem vagyok éhes.
- Kezemben a levéllel bementem a szobámba, becsuktam magam mögött az ajtót, ledobtam az asztalra lapot a széttépett borítékkal, lefeküdtem, magamra húztam a takarót és sírni kezdtem. A párnába temettem az arcom, hogy tompítsam a rémes zokogó hangot. És pár óra intenzív és kimerítő sírás után álomba is merültem.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!