Amatőr Írók Klubja

Ma reggel történt

14 éve | Knizner B. Sylvia | 11 hozzászólás

Édes ez a drága pofa! Ugrál itt most össze-vissza. Boldogsága honnan terem? Minek örül önfeledten? Rámnéz csillogó szemével, mintha szólna: Ha akarom, enyém lesz. De hisz csak egy perce ismer, mégis rögtön maradni mer?

Szívem dobog, kezem remeg. Vele élni csodás lehet, hiszen tele boldogsággal, játszással és huncutsággal. Küldöm, űzöm, mégis marad. Talán itt éri a tavasz. Félelemtől reszket bennem az aggodó, féltő lelkem. Ha engedem, hogy velem éljen, talán egyszer arra ébred, hogy menni vágyik, itt hagy végleg, vagy elhívja az ég majd tőlem. Akkor fog a szívem fájni és utána kiabálni.

Ajtóm előtt ugrándozik, farkcsóválva bolondozik. Megsajnálom, olyan édes!

Megetetem és úgy nézem.

Jól van, maradhatsz egy kicsit, egyél, igyál drága pici. Hol a gazdid, - azt ki tudja...- befogadlak udvaromba. Ha megszeretsz, otthon várhat, hisz ez kell ilyen kiskutyának.

Címkék: verses történet

Kommentáld!

Hozzászólások

Knizner B. Sylvia üzente 14 éve

Állítólag van gazdája, csak elkóborolt. Sokan tudni vélik, hogy kié, de senki nem egyformán tudja. :D Kíváncsi leszek. Minden esetre vissza nem jött.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 14 éve

Akkor elment a kutyus? Nah:)) Csak jó helye lesz...

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Én meg a kukák mellé,a még használható,de másnapos ételeket,visszaváltható üvegeket rakom ki a hajléktalanoknak. Szerintem ez többet ér egy kóbor állat pátyolgatásánál.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Úgy tényleg nem érdemes... Megkötni meg szintén állatkínzás.

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 14 éve

Anyukámék is befogadnak minden állatot. :) A szomszéd macskáját is, aki azóta lekölykedzett. Na meg volt pár kóbor eb is...
Nálunk sövény van kerítésnek végig, és alatta drótkerítés. És a kóbor kutyák már ástak egy gödröt a drót alatt, amin át ki-be járkálnak. A szomszéd meg lebontotta a falát, és ott is szabad az átjárás, ezért nem nagyon akarok kutyát.... úgyis jön-megy, ha akar....

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Emlékszem, gyerekként, amikor panelban laktunk, az ablak alatt megjelent egy kedves kóbor kutya, várva, hogy valaki megszánja. Mi adtunk neki enni, de mivel a panelban való kutyatartást állatkínzásnak tartottuk, nem is gondoltunk rá, hogy megtartsuk.
Mi nemrég két kóbor macskát fogadtunk be, de nem maradtak sokáig, mert a kutya (akit menhelyről hoztunk a házhoz) elkergette őket.

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 14 éve

Nagyon cuki! volt... Tegnap még este itt feküdt a küszöbön, aztán amikor csengettek, már meg is ugatta a jövevényt. Aztán elment vele, azóta nem láttam. Talán visszajön még, talán nem.... A fiúk pedig már kezdtek örülni, hogy lesz egy kutyusuk.

Válasz

K. Katey üzente 14 éve

jajj kis cukorbogyó lehet. :)

Válasz

Tövisi Eszter üzente 14 éve

Jaj, én is befogadok minden kóbor állatot, ha úgy alakul:)) Na majd meséld el, mi lett vele:)

Előzmény

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 14 éve

Nincs, még azt várom, hátha elmegy mégis. :) De nagyon ari, és nagyon sajnálom. Itt ül az ajtó előtt...

Válasz

További hozzászólások