Luca

LUCA csupa nagybetűvel. Már sokan írtak a legszebb, a legjobb, a legokosabb kutyáról, de Luca túltesz mindegyiken. Luca egy szép küllemű, drótszörű magyarvizsla szuka. Pedigrével rendelkező, jól vadászó szülőktől . Csak az a baj, hogy a nagy szerelem idején közbe szólt a kisördög. Így az apja rövidszőrű magyarvizsla kan az anyja, pedig drótszőrű magyarvizsla volt. Kis kölyökként már nagyon érdekelték a szagok és, ha érzett valamit kitartóan kereset.

Két hónapos korától járt ki a vadászterületre ismerkedve erdő, mező különös illataival. Eleinte nem mert távolabb menni, de viselkedésével jelezte, ha valamilyen állat fácán, nyúl, róka stb. volt a közelünkben. Ahogy korosodott megtanulta, / pisszentéssel való visszahívással /, hogy a jó vadászkutyának mindent átkel vizsgálni, bokrot, nádast, gazost. Nem szabad 20-25 méternél messzebb elmenni a gazdától csak, ha parancsot kap / az-az küldik /. Mindig maradéktalanul be kel tartani a parancsot és figyelni kel a vadon kívül a gazdát i, hogy mit akar.

Köztudott, hogy a vadászkutyák a szaguk miatt nem szeretik a dögöt is evő madarakat / varjú, szarka stb / aportírozni. Luca első vadászzsákmánya, egy jól irányzott lövéssel elejtett szarka volt.A mindössze kéthónapos kiskutya látta, hogy leesik valami, de nem tudta mit kel csinálni. Szélirányba álltunk és biztattuk, hogy hozzad. Azt, hogy hozzad már tudta mit jelent, mert aportal gyakoroltuk már. Ezért jó orral megkereste a szarkát és hozta nagy örömmel. Hozta, mert megkérték rá, de csak fogheggyel fogta meg és azonnal átadta. /az utálat miatt / Dicséretet kapott és több szárnyas dúvad után megtanulta, hogy csak finoman / harapás nélkül / szabad a vadat megfogni és odavinni a gazdának. Ezért a szárnyazott fácánt is és a sebzett nyulat is élve hozza. Próbaként a tanulásnál tujára dobtuk fel a fácánt, hogy megtanulja a sűrű gazosból is elhozni a vadat és ha az fen akad a fára, vagy bokorra olyan magasságba ahová még feltud mászni  próbálja hozza el. Tetszett Neki a fára mászás és egyre inkább alkalmazza, ha szükséges. Vadászképességeit. Összeterelni a fácánokat, parancsra párat lépve szakaszosan felhajtani / nem egyszerre / közben megállni a jellegzetes vizsla vadmegállással / valamelyik első lábat felemelve a farkat vízszintesen tartva, kimerevedve /, a szárnyazottat észrevenni a levegőben, / és parancsra elhozni / ez a vérében van ezt nem lehet tanítani. Senki nem akarja elhinni amit már sokan leírtak / igaz, hogy a tudomány még nem igazolta /, hogy, ha a kutya

 „ együtt él a gazdájával „ / naponta foglalkoznak vele, jól bánnak vele és sokat beszélnek hozzá / megérti amit a gazdája mond Neki / nem csak a begyakorolt parancsszavakat / .

Két példát említek ennek igazolására Luca életéből:

Az Öcsém / legtöbbször hármasban az Öcsém, Luca és Én együtt járjuk a vadászterületet /

Öcsém is apportíroztatta Lucát / gyakorolta Vele az elhozást / , Én tőlük kb. tíz méterre voltam. Rászóltam Lucára nem szégyelled magad ?, ki a gazdád ? kinek kel vinni az aportot? Erre határozott mozdulattal megfordult és nekem hozta. Párszor én is gyakoroltam, majd azt mondtam, hogy jól van most már vigyed Gézának. És Ő vitte az Öcsémnek.

A másik eset vadászaton történt. Puskások mögött vadszedők voltunk Lucával. Ilyenkor köztudott, ha van vad sokat lőnek az elállók. Bizony nagyon mozogni kell, hogy össze legyen szedve a sok lőtt fácán. Annyi mondtam Lucának, hogy figyelj és hozd! Hullottak a fácánok.

Egymás után gyűjtötte be a vadat, sokszor vízesárkot átúszva. A szárnyazottakat kézbe adva / nem ölte meg őket / a többit letéve elém, minden további parancs nélkül már ment is a többiért, már menet közben megfigyelve, hogy hova estek. Ekkor 48 darabot szedett össze az első parancstól. Vége lett a hajtásnak. A hajtók kijöttek a kukoricásból és odaszóltam a mellettem álló kutyának menjél nézd meg nem maradt-e el fácán a hajtásban. Minden erősebb hangsúly nélkül mondtam. Elindult és végig pásztázott egy vizslányi területet 25-25 m²-ert és hozott még öt fácánt. Természetesen mindenki csodálta, a külföldiek megakarták venni, de Luca nem eladó. Családtag.      

2012-02-03  Ágota