Amatőr Írók Klubja

Kárhozott lidércfény: mocsár
útjain, a homályon át
bolyong mindegyre bűnében
századok óta már.
Kísérteteitől űzve a földtekét bejárta,
bolygó láng, sehol nem lelhet
percnyi nyugovásra.
Súlyosan borul fölébe
az ég, örök éjbe zárva,
míg régmúltja vértől árnyas,
rémekkel viselős a másnap,
egyiktől szökve, másiktól hátrálva,
mert szabadságra vágyott,
de saját félelme vetett reá láncot;
volt s lesz közt foglyul esve későn ébredt rá:
mi elől futott időn s téren át:
legnagyobb kárhozat, Fúriák átka,
nem rejt hasonlót pokol mélye, se idők forgása,
nem törvény kezétől, nem múltak árnyától
menekült régóta: csakis önmagától.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Szilágyi Márta üzente 12 éve

szegény lidércke, valaki megmondhatná neki, hogy a legnagyobb bűnök is elévülnek... szép vers, tetszett.

Válasz

pásztor pálma üzente 12 éve

Én még nagyon régen láttam, olyan kicsi voltam, hogy nem tudom azt se, pontosan hol, annyi biztos, hogy határon belül volt, és nyilván vizes-lápos vidéken... csak a látvány maradt meg, meg, hogy apa mondta, hogy az lidércfény. És hogy akkor napokig azzal álmodtam, annyira lenyűgözött a látvány! :)
A véleményeket és az észrevételt is köszönöm, cím javítva!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 12 éve

Bocsi, javitsd a cimer Lidércfény-- "Lidérdfény"

Válasz

Balogh Zoltan üzente 12 éve

Nem tudom, hogy látni még manapság lidérc fényt-- de sok évvel ezelött , ha Szatmárról-- Nagyváradra utazott az ember éjszaka, az ecsedi lápon lehetett látni kékes fényben játszó, szinte mozgo lidércfényt. A vers viszont remek!

Válasz

Gráma Béla üzente 12 éve

Nagyon tetszett! Jó volt látni költői képességed is!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben