Kora hajnalban bukkant fel az Első.

Az sűrű erdő irányából érkezett, a magas fák közül. Észrevétlenül lopózott az éj leple alatt, érkezését követően leheveredett egy bokor tövében, mely búvóhelyként nagyszerű szolgálatot tett a számára.

Feszülten figyelt, várt.

Innen könnyedén belátta az egész környéket, miközben tökéletesen észrevétlen tudott maradni a növény apró, ámde sűrű leveleinek fedezékében.

A nap még nem kelt fel, amikor pontosan szemben, az épület hátsó részében halovány fény gyúlt.

Fejét felkapta, fülelt.

Bentről neszezés hallatszott, s kisvártatva egy alak lépett ki az ajtón. Az udvaron keresztül komótosan a fakapu felé sétált, annak két szárnyát kitárta, azután ugyanabban a kényelmes tempóban visszasétált az épületbe.

Elérkezett hát az ő ideje.

Felegyenesedett, nekiindult. Nesztelenül, szorosan a fal mellett osont célja felé. Csak a Hold volt a tanúja, amikor áthaladt a nyitott fakapun keresztül, s az udvar hátsó része felé folytatta útját óvatos, lassú, nyugodt léptekkel, végül besurrant a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül.

A kemencék előtt fürgén tevékenykedő emberi lény mögé lépett.

Éhes tekintete egyszeriben felcsillant, testtartása ugrásra kész helyzetet vett fel… Egyetlen pillanatig sem tétovázott.

Ezen a napon a pékség zárva tartott.

Alig néhány órával később a falu főterén megindult a lázas készülődés. Asszonyok és férfiak érkeztek, sürögtek-forogtak, volt tennivaló bőven, hiszen nagy ünnep volt a mai. A közösség minden tagja hozzájárult valamivel a két napos vigaszság érdekében. Pálinkával, házi süteményekkel, pogácsákkal érkeztek, s mintha mindenki felülmúlni igyekezne a többieket a saját készítésű finomságaival.

Mindeközben az erdő mélyén nem mindennapi társaság gyülekezett.

Tökéletes nap volt ez a mészárláshoz, és ezt az Alvilág Ura is jól tudta.

Falkában járták a falu néptelen utcáit. Szemeik, mint két izzó parázs, prédára éheztek.
Velőtrázó sikoly törte meg a környék csendjét. Eluralkodott a pánik. A férfiak vadászpuskákkal, kaszákkal indultak a falka ellen, amely az életükre tört.

Sokáig emlékezetes volt az a nap, amikor a Majális ünnepi vigaszsága vérfagyasztó mészárlássá fajult a kis hegyi falu életében.