Nem is tudom, melyiket útálom a legjobban Talán téged vagányka. Igaz nem vagy teljesen önálló, gyökereid az egómba mélyednek. De akkor is unlak már, hogy mindig előjössz, egy két társaságban. Igen tudom én keltettelek életre, jó poénnak tűnt, meg szűkség is volt rád, mert számomra fontos személynek volt bulija, születésnapja, és a barbár, irigy emberek nem akarták jól érezni magukat. Azt akarták, hogy csőd legyen az egész buli, rendezvény, ahogy az övék is az volt. De mi megmentettük ezeket a szituációkat. De te itt maradtál, nem mentél szépen el, nem olvadtál bele a személyiségem tégelyébe. Mit csináljak veled már unlak nagyon, és energiám sincs rád. De mondjuk még mindig jobb vagy te, mint az a felfuvalkodott okoskodó. Igen talán őt utálom a legjobban. Psszzt. Csak csendbe beszéljünk róla, mert ha felébred, akkor hallgathatjuk mindketten a fejtegetéseit. Egyedül csak  a szarkazmusos törtető tudná elhallgattatni, vele meg te is tudod mi van. Ők ketten ugyanabból az okból jöttek létre. Kilépni a kicsi ügyes szerepből, amit kivételesen nem én hoztam létre, az a cuki fejem, meg a kis méretem miatt van. Igen tudom, hogy te is megoldottad, hogy folyton ne ebben a szerepben legyek, de lásd be, okos, tanult rokonság, emlékszobrokkal rendelkező felmenőkkel, meg egy tökéletes nővérhez, te  kevés voltál. A család fekete báránya címért, meg holt versenyben álltunk, a folytonos tekergés, bulizás és úgy átlagban az életfelfogásban Tamással. Ezért rájuk is szükség volt, mert akármilyen rosszat tettünk én húztam a rövidebbet, mert ugye a kedvenc unokatesóm kisebb volt,csak ne nőttek volna így a fejemre. Na meg a kis puma, az örökös pasi vadász, szerencsére sikerült lenyugtatni, ő szófogadó volt látod, szépen ment a tégelybe és nem hisztizett, mint a többi. Nem kérte ki magának, hogy nélküle nem jutottam volna semmire (nem mintha elértem volna valamit), de ettől még sok családi és más rendezvényen megmentették a hátsóm, mert úgy össze csipegetik a sok érdekes információt, hogy észre sem veszem.

El is jutottam a lényeghez, megkérlek, szólj a többieknek, te vagy a leg befolyásosabb a társaságban, hogy menjetek a tégelybe, vagy legalább szálljatok le rólam egy kicsit, mert hanem kénytelen leszek ennél drasztikusabb lépésekre is, mint amit az utóbbi időben tapasztaltatok. Te is tudod, hogy azt már nem élnétek túl, ezért jobb ha önként teszitek, az időtök lejárt, ideje egységként dolgoznunk és nem külön álarcként az energiámat fecsérelni. Ti tudjátok, hogy mennyire más vagyok, mennyire szeretnék felnőni a családhoz,az élethez, de így nem lehet, össze kell fognunk, eggyé válnunk, és nem a látszólagos megfelelésért élnünk.