Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kedves Tibor!
Amikor ezt a levelet olvasod, én már valószínűleg nem leszek az élők sorában. Tudom. Érzem. Azért is gondoltam úgy, megosztom veled utolsóknak szánt gondolataimat.
Azzal kezdeném, hogy keresve sem találnék égen-földön hozzád hasonló lelki társat, még ha százezer évig élnék is. Hozzád mérhető nincs még egy. Lehet, túlzásnak hangzik ez a kijelentésem, de őszintén így gondolom. Mert lássuk csak, mi voltál te nekem…
Amikor sok-sok évvel ezelőtt megszülettem, már akkor mellettem álltál. Figyelted minden apró rezdülésem; ha sírtam, igyekeztél megnyugtatni. Makacsságom miatt persze ez nem mindig sikerült. De te nem adtad fel.
Első lépéseimnél fogtad a kezem, ott voltál, amikor elestem. Felsegítettél, és erőt adtál, hogy folytathassam az utam. Csak rád számíthattam.
Az óvodában, a többi gyerek gúnyolódásaitól körülölelve szintén te voltál, aki enyhítetted fájdalmamat. Úgy éreztem, nem vagyok egyedül, holott a világ teljesen magára hagyott.
Aztán jöttek az iskolás évek – öröknek tűnő barátságok, reménytelen, szerelmesnek hitt vágyódások, sok-sok megaláztatás közepette még mindig kitartottál mellettem. Hittél bennem. Pedig de sokszor szerettem volna a föld alá süllyedni szégyenemben!
Életem java részében mégis én uralkodtam feletted. Elnyomtalak. Ma már persze bánom. Így a végére érve utamnak azt kívánom, bárcsak visszamehetnék az időben, és jóvátehetném a jóvátehetetlent…
De talán még nem késő… Ezennel átadom helyem. Menj, igázd le a világot, érd el, amit csak egy férfi elérhet! Mert képes vagy rá. Csupán egy dologra szeretnélek megkérni. Ha már eddig kitartottál mellettem, halálom után legalább egyszer-egyszer gondolj a te hálátlan lelki társadra!
Sok sikert életed hátralévő részében, és sose add fel, ahogy eddig sem tetted!
Szeretettel: Tibi
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!