Amatőr Írók Klubja

Lelki társ

12 éve | [Törölt felhasználó] | 18 hozzászólás

Kedves Tibor!

Amikor ezt a levelet olvasod, én már valószínűleg nem leszek az élők sorában. Tudom. Érzem. Azért is gondoltam úgy, megosztom veled utolsóknak szánt gondolataimat.

Azzal kezdeném, hogy keresve sem találnék égen-földön hozzád hasonló lelki társat, még ha százezer évig élnék is. Hozzád mérhető nincs még egy. Lehet, túlzásnak hangzik ez a kijelentésem, de őszintén így gondolom. Mert lássuk csak, mi voltál te nekem…

Amikor sok-sok évvel ezelőtt megszülettem, már akkor mellettem álltál. Figyelted minden apró rezdülésem; ha sírtam, igyekeztél megnyugtatni. Makacsságom miatt persze ez nem mindig sikerült. De te nem adtad fel.

Első lépéseimnél fogtad a kezem, ott voltál, amikor elestem. Felsegítettél, és erőt adtál, hogy folytathassam az utam. Csak rád számíthattam.

Az óvodában, a többi gyerek gúnyolódásaitól körülölelve szintén te voltál, aki enyhítetted fájdalmamat. Úgy éreztem, nem vagyok egyedül, holott a világ teljesen magára hagyott.

Aztán jöttek az iskolás évek – öröknek tűnő barátságok, reménytelen, szerelmesnek hitt vágyódások, sok-sok megaláztatás közepette még mindig kitartottál mellettem. Hittél bennem. Pedig de sokszor szerettem volna a föld alá süllyedni szégyenemben!

Életem java részében mégis én uralkodtam feletted. Elnyomtalak. Ma már persze bánom. Így a végére érve utamnak azt kívánom, bárcsak visszamehetnék az időben, és jóvátehetném a jóvátehetetlent…

De talán még nem késő… Ezennel átadom helyem. Menj, igázd le a világot, érd el, amit csak egy férfi elérhet! Mert képes vagy rá. Csupán egy dologra szeretnélek megkérni. Ha már eddig kitartottál mellettem, halálom után legalább egyszer-egyszer gondolj a te hálátlan lelki társadra!

Sok sikert életed hátralévő részében, és sose add fel, ahogy eddig sem tetted!

Szeretettel: Tibi

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Köszönöm, Béla!

Előzmény

Válasz

Gráma Béla üzente 12 éve

Én csak egyre gondolok:" Ez is te vagy?" Fokozatosan mind jobban kezdlek megismerni.Nem tudom mennyire találó ide az Aesopos mondása,mely szerint minél jobban megismerem az embereket,annál jobban megszeretem az állatokat.Mély lélektani kipakolás.Tetszik.Tőled még inkább mert rád vall.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Én köszönöm, hogy olvastad!

Előzmény

Válasz

Kate Pilloy üzente 12 éve

A többiek mindent leírtak, amit gondoltam. Tibor, köszönjük a gondolatébresztő soraidat.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Köszönöm mindenkinek!
Eszter, mik nem jutnak eszedbe... :-)

Válasz

Tövisi Eszter üzente 12 éve

Igen, változunk, és néha lerázzuk magunkról önmagunkat, kibújunk a bábból és pillangókká leszünk. Ez volt az első gondolat. A második a Főnix.:)
Mindig tanul az ember, és bár ritkán teszem, most idéznék Reményik Sándortól:

"És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk."

Válasz

makra árpád üzente 12 éve

Zseniális. Nagyon tetszik.:-).

Válasz

Ócsai Norbert üzente 12 éve

Awww... Megint túlpörgettem magamat! :D

De hát még van egy csomó gondolkodni való, például egyéb helyes meglátások, stb! :D (Csak hogy védjem magamat :D)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Norbi, azért hagyjál a többi olvasónak is gondolkodnivalót! :-) Köszönöm! :-)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Köszönöm, hogy olvastad, és hogy elmondtad helytálló feltételezésedet! :-)

Előzmény

Válasz

További hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben