Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ha egyszer a lelkem
fellegekbe szállna,
Messzire repülnék: gyermeki világba.
Hol az ifjú vágyak még szabadon szállnak,
Hol nem gyötörnek kínzó, sötét árnyak.
Hol a szív szép jövőt, boldogságot remél,
Hisz minden mese nagy
csodákról regél.
Őszintén hinnék még a tündérmesékben,
Halhatatlanságban, erkölcsi erényben.
Féltékenyen óvnám naiv álmaimat,
Nagy gonddal őrizném
légváraimat.
Vagy bolond testében keresném a békét,
Valódi világból messze menekülnék.
De a lélek fogoly, s nem szállhat szabadon.
Az élet gúzsba köt már fiatalon.
Keserű könnyek közt jössz rá, mi az élet:
Lélek lelket ölhet, hisz ez már nem vétek,
A bűn, a hazugság büntetlenül marad,
Értéktelenné vált minden igaz szavad.
Hamis ábrándjaid elenyésznek végleg,
S kínoktól kímélve bezárod a szíved.
Lelked, mint rabságban sínylődő madárka,
Kalitkába zárva vár a
szabadságra.
Türelmesen vár, hogy kiteljesedhessen,
Új erőre kapva égbe
repülhessen.
De olykor az élet túl hosszúra nyúlik,
S a kegyetlen rabság
végtelennek tűnik.
Számtalan gond között szíved kővé dermed,
A sivár, zord élet mindent
megöl benned.
Az üresség emészt, belülről fojtogat,
Szabadon engeded hát a rab madarat.
Szívéből azonban már elszállt az élet,
Sírva adod át a megsemmisülésnek.
Vele együtt hullik el utolsó reményed,
S ráébredsz, álmok nélkül nincs miért élned.
Nyisd ki hát a zárkát, mielőtt késő lenne,
Szárnyalj szabadon messzi fellegekbe!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!